Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-11 / 28. szám

„ . . . Nem kerestem soha az emberek kedvét, de úgy van alkotva az én alkotóm által az én lelkem, hogy mégis éreztem, hogy vágyok mindenki szeretetére. Nem úgy, hogy keresem, hanem úgy, hogy azt a szeretetet megelőzzem és mindenki iránt szeretetet ne csak mutassak, hanem érezzek is bensőmben és gyakoroljak. És ha egyetlen egy csepp vér volna bennem, a mi bárki iránt is ellenszenvre mutatna, azt hiszem, hogyha minden ilyen csepp vér kifolyna ereimből, az semmi bántódást az én szervezetemben nem tenne. Ez a szeretet vezette az én gyarlóságomat..." Szép szavak, még szebb élet, a melyik valóra is váltotta. Ezt cselekedte a Baksay szíve. Baksay, a felekezetieskedő. Csodálkoznak sokan, a kik ezt a czímet elolvassák. Hogyan ? Hiszen mi soha sem hallottuk, tapasztaltuk ... Igaz. Épen ez a legjellegzetesebb vonása a Baksay felekezetiességének. Saját szavaiból értjük meg ezt legjobban: „A ki mindeneket lát, látja szívemet, minő tisztelettel viseltetem minden felekezet iránt, mennyire tisztelem annak meggyőződését, Istenhez való közeledését és egyszersmind a maga híveivel való kompakt egységét. En a magam részéről be merem vallani, nagyon felekezeties vagyok, épen azért, mert másban tisztelem az ő érzelmeiket, de a magamét is fenttartom. Ragaszkodom saját felekezetemhez, a melyet atyáimtól örököltem, mint szent örökséget, egyebet sem örökölvén tőlök." Ilyen volt Baksay, a felekezetieskedő. A baranyai: kíinná lett. „A kún nép mindig ideálom volt, akkor is, mikor még nem ismertem. A mióta pedig, mint— egy régi anekdota szerint — a jászok mondják, hogy jásszá lesz mindenki, a ki a jászberényi Lehel kürtjéből iszik, mondom, a mióta, ha nem is ily módon, hisz nekünk nincs ily kürtünk, kúnná lettem: kúnnak érzem magam ..." Itt a titka, hogy miért tudott Baksay és a kúnság egymáshoz oly gyöngéd szeretettel ragaszkodni. Marjay Károly. BELFÖLD. Püspökválasztás előtt. Rövid, de nagyfontosságú rendkívüli közgyűlést tartott egyházkerületünk f. hó 8-án d. e. 11 órakor. Az ülés egyetlen tárgya Baksay Sándor halálának bejelentése s az új püspök választásának elrendelése volt. Az egyházkerületi közgyűlés. A közgyűlés, a melyen a főváros környékének papjai közül is sokan megjelentek, Ádám Kálmán imádságával kezdődött. Utána dr. Darányi Ignácz főgondnok mondta el nagyhatású megnyitó beszédét, a melyben mesterien jellemezve az elhunyt püspököt, a püspökválasztás elrendelését tűzi ki a közgyűlés legfőbb feladatául. A gondolatokban gazdag beszédet lapunk vezető helyén közöljük és Kálmán Gyula esperes indítványára meg fog jelenni az a közgyűlés jegyzőkönyvében is. Ezután jelentést tett a főgondnok a temetés lefolyásáról és részleteiről is. Petri Elek főjegyző felolvasta a király részvéttáviratát, a melyre a közgyűlés feliratilag mond köszönetet. P. Horváth Zoltánnak, lapunk társszerkesztőjének eskütétele következett ezután (kerületi világi aljegyző lett). A főgondnok mint lelkes kipróbált munkaerőt üdvözölte új méltóságában, a megválasztott pedig egész erejét ajánlván fel továbbra is az egyház szolgálatára, őszinte köszönetet mondott a kerület bizalmáért. Az elnökség bejelentette azután azt is, hogy a közgyűlés Baksay emlékét méltóképen meg akarván örökíteni, e czélból egy albizottság kiküldését javasolja. E bizottság tagjai lettek az elnökön kívül a főjegyzők, továbbá Szilassy Aladár, Kovácsy Sándor, Mészáros János, Lévay Lajos és Nagy Ferencz. Külön köszönetét fejezte ki az egyházkerület még Kenessey Béla püspöknek, Kis Ödön titkárnak s a kecskeméti egyháznak. A püspöki munkakör végzésére nézve pedig úgy döntött, hogy a püspöki, lelkészi teendők végzésével Ádám Kálmán legidősebb esperest, az adminisztráczióval pedig Petri Elek főjegyzőt bízza meg. Az iroda továbbra is Kunszentmiklóson marad s azt Kis Ödön látja el. A püspöki iroda leltározásáról Petri Elek és dr. Benedek Zsolt tettek előterjesztést. Mindent a legnagyobb rendben találtak. Ezután Mészáros János mondott köszönetet a család nevében is a főgondnoknak szíves fáradozásaiért. Darányi pedig Petri fáradozásait emelte ki a legnagyobb elismeréssel. A legfontosabb pontja a közgyűlésnek a püspökválasztás elrendelése volt. E szerint a gyülekezetek szavazatait aug. 20-ig kell beküldeni az esperesekhez, az esperesek pedig szept. o-ig kötelesek azokat Kis Ödön püspöki titkárhoz beküldeni Kunszentmiklósra. A szavazatok felbontásának idejét az elnökség állapítja meg. A szavazatbontó-bizottság tagjai a következők: Benedek Sándor, Kovácsy Sándor, dr. Benedek Zsolt, Takács József, az összes esperesek és Tóth Sándor espereshelyettes. Ha nem lesz abszolút többség, az elnökség új választást rendel el. A szavazás könnyebbsége érdekében nyomtatott szavazólapokat kapnak a gyülekezetek, de a szabályszerűen kiállított írott lapok is érvényesek lesznek. A szavazatok érvényességéhez legalább a presbiterek V4

-ének jelenléte szükséges. A szabályszerűen kiállított szavazóczédulákat nem a lelkészi hivatal, hanem az egyházközség pecsétjével kell ellátni. Ezeknek hangsúlyozásával és Ádám Kálmán imájával a közgyűlés véget is ért.