Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-04 / 27. szám

egyiknek a végén odaillő énekvers és rövid szent ige. Az imádságok — imádságok, nem elmefuttatások, mint annyi háborús témáknál láttuk, népünk által érthető, egyszerű, szép nyelven írottak. Ajánljuk. m. k. EGYHÁZ, Értesítés. F. hó 25-én folyt le Kunszentmiklóson a püspöki hivatal átadása és átvétele Petri Elek egyházkerületi főjegyző, püspökhelyettes, Nagy Ferencz pesti esperes, dr. Szabó József egyházkerületi ügyész és vagyonkezelő, dr. Benedek Zsolt kerületi aljegyző, B. Pap István kerületi pénztáros és Kiss Ödön püspöki titkár jelenlétében s közreműködésével. A bizottság a fontos aktus alkalmával meggyőződött arról, hogy a püspöki irodában minden a legszebb, példás, áttekinthető rendben van. A bizottság a kerületi és püspöki pénzeket a püspökhelyettesnek, az értékeket a kerületi pénztárosnak adta át. Püspöki titkár az interregnum alatt is természetesen Kiss Ödön marad; Kunszentmiklóson marad egyelőre az irattár és püspöki iroda is, a püspöki hivatalhoz intézett beadványok tehát továbbra is Kunszentmiklósra küldendők. Lelkószválasztások. Polgár Gryula debreczeni s.-lelkészt a várfenesi egyház lelkészévé választotta. — Janka Károly nagyrozvágyi lelkészt a czigándi ref. egyház nagy többséggel lelkészévé választotta. Uj tábori lelkészek. A hadvezetőség tábori lelkészi szolgálatra behívta Korén József budapesti ág. h. ev. s. lelkészt, Kerekes Kálmán ref. lelkészt pedig az ungvári barakkórházba rendelte be. Elhunyt püspökünkre vonatkozólag nagyon kedves „emlékezés"-t olvastunk kunszentmiklósi elődjének, Könyves Tóth Kálmánnak a tollából. A „Vasárnap"-ban mondja el, hogy miképen hívta fel az akkori érsekcsanádi papra a szentmiklósiak figyelmét. A mit akkor megjósolt Baksayról: bevált. Kívánjuk, hogy még sok esztendővel élje túl utódját! ' Felajánlott harangok. A lapunk által megpendített eszme mind szélesebb körökben válik valósággá. A gencsi ref. egyház egyhangú lelkesedéssel ajánlotta fel két harangját a hadviselés czéljaira. Ugyanerre a czélra ajánlotta fel a magyardécsei egyház régi orgonájának 348 czinksípját. Adomány. A pozsonyi ág. h. ev. theologia egyik beteg hallgatójának gyógykezeitetési költségéhez a pápai ref. theologusok 44'30 K-val járultak hozzá. A testvéri és kollegiális szeretetnek erről a szép megnyilatkozásáról örömmel adunk mi is értesítést. A két testvér-egyház jövendő papjai között igazi, meleg baráti viszonynak kellene kifejlődni, akkor jobban meg tudnók érteni egymást! Részletek egy püspöki jelentésből. Dr. Tüdős István püspök jelentéséből közöljük a következőket: „Felekezetközi helyzetünkben a háborús év kedvező fordulatot nem hozott. Az egyenlő jogokban való részesítés útját hiába törjük, az ezirányú munkában hiába fáradozunk, az idők ismét csak gonoszok s a szebb jövő hajnal hasadása mindig csak késik. Ellenfeleink még a háborús időkben sem tartózkodnak a lélekfogdosástól. Szomorú tapasztalataink vannak, a melyekről meg nem emlékezni, magunk ellen való bűn. Hogy a tábori lelkészetnél elegendő számú ref. lelkész nincs, abba bele kell törődnünk, mert a viszonyok most talán a legkevésbbé alkalmasak a követelődzésre, bár ennek az ellenkezője is igaz lehet. De, hogy azoknak a keveseknek munkájába is beleavatkozzanak, a kik e nagy valláserkölcsi foglalkozásra hívattak el, azt a viszonyokkal sem lehet menteni. Megtörtént tény, a melyet hivatalos jelentés bizonyít, hogy róm. kath. tábori lelkész a ref. lelkész által kiosztott prot. irodalmi társasági „Koszorú"-füzeteket lefoglalta, illetőleg azokból néhány példányt elvett a betegektől, megtiltotta az iratoknak osztogatását s olvasását, két füzetet pedig a parancsnokságnak adott át ezekkel a szavakkal : felekezeti békét zavaró s lázító tartalmú iratok 1 . . . E két füzet czíme : „A szocziálista" és „Vásárhelyi Matkó István hitvitája Sámbár Mátyás jezsuitával". A katonai parancsnok maga elé kérte az iratokat kiosztató lelkészt s bocsánatot kért, hogy a róm. kath. tábori lelkész panaszára alkalmatlankodnia kellett, de hivatalból köteles volt az ügyet megvizsgálni s miután maga olvasta el a két füzetet, kijelenti: a róm. kath. pap véleményét nem osztja s jogtalan volt az iratok felülbírálása, valamint az elkobzási szándék is. S mert a felekezeti türelmetlenség nem szokott megelégedni egyetlen jelenséggel, ugyanazon a helyen ugyancsak a róm. kath. tábori lelkész felhívta a ref. vallású betegápolót, hogy térdepeljen mindaddig, míg a róm. kath. betegek gyónnak, mikor peclig ezt az ápoló megtagadta, a keresztyén türelem apostola eltávolította a helyiségből, mert bizonyára azt hitte az eretnekről, hogy a feloldozás hatályát gyöngíteni fogja. Mindkét eset Ungváron történt s az utóbbi az egyetemes konventnek is bejelentetett, mert illik, hogy mindenki megismerje a háborús idők alatt is szenvedelmesen gyakorolt uralkodó egyházi és vallási visszaélést, a melyre különben a nagyon magas helyeken ülők is szívesen ráadják a fejüket, a midőn a prot. katonáknak olvasókat, feszületeket, szentképeket, csodatévő érmeket osztogatnak. A felekezeti békesség ügyét feldúlni s a hazáért szenvedőket prozelitáskodással lelkileg zaklatni, olyan eljárás, a melynek szereplői felett pálczát kell törnünk épen a mostani nehéz napokban. Mi a vallási türelem és lelkiismereti szabadság hirdetői s gyakoílói vagyunk és épen ezért felháborodással kell elítélnünk azokat a jelenségeket, a melyek ezzel ellenkeznek s nyiltan reá kell mutatnunk az esetekre, a melyek a felekezeti békét veszélyeztetik akkor, a mikor az ország békéjét ellenség háborgatja " Yilinos császár imádkozott a harcztéren. A Lokalanzeiger közli egy harcztéren küzdő katonának a levelét, a mely arról szól, hogy midőn a császár legotóbb a nyugati harcztéren járt, megjelent többek közt egy olyan helyen is, a hol közvetlenül azelőtt heves harczok voltak és sok derék német katona életét vesztette. A császár megindulva ereszkedett térdre, rövid imát mondott és a mikor ismét felállt, így szólt környezetéhez: „Nem én akartam, hogy így legyen !" Az ág. h. ev. katonai (tábori) lelkészek ügyében Raffay Sándor, a bányakerületi belmissziói bizottság lelkész-elnöke a püspöki hivatal útján felterjesztést intézett a honvédelmi, illetőleg a hadügyminisztériumhoz, melyben kéri, hogy az evangélikus tábori lelkészek száma a többi egyház tábori lelkészeinek számarányához mérten emeltessék ; az egyes csapattestekhez, a melyekben az ev. katonák nagyobb számban vannak, külön ev. katonai lelkész küldessék; az országnak azokon a pontjain, a hol akár kórházakban, akár átvonulások vagy kiképzés miatt a katonaság tömöríttetik, ev. katonai lelkész alkalmaztassék ; a behívott lelkészek ós segédlelkészek, ha lehetséges, ne cseréltessenek ki úgy, hogy pl. az újvidéki lelkészt Kassára, a kassait Újvidékre küldik, hanem lehetőleg helyben nyerjenek megbízatást; új katonai lelkészek behívása előtt az illetékes püspöki hivatal kérdeztessék meg;