Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-13 / 24. szám

vándorlásnak. Hisszük, hogy ezen a téren a nagy háború után alapos változások állnak be. Egyébként Amerikában az 1913. évben a mihozzánk tartozó gyülekezetek körében (28 anya. és 9 társegyház) 1508 keresztelés, 566 esketés, 404 temetés, 222 konfirmálás volt; úrvacsorával 19,786 lélek élt. Ezek az adatok mutatják egyfelől a mi itthoni vérveszteségünk nagyságát és másfelől a 10 év előtt, 1904-ben megindult egyházi akczió eredményes munkáját. 26 rendes és 3 s.-lelkészünk működik ott künn, 4 rendes és 3 segédlelkész! állás van üresedésben. Élénk érdeklődés mellett a püspöki kar javaslata az egységes liturgia (agendás könyv) kötött alkatrészei tárgyában. A liturgiális bizottság ugyanis már összeállította ezeket a kötött részeket (1. 1911. és 1913. évi konv. jegyzőkönyveket). Végső bírálat és simítás czéljából kerültek ezek a püspöki kar elé, a mely előre kinyomatott jelentésben számolt be munkájáról. A javaslat tárgyalása folyamán élénk és magas színvonalú vita volt a bűnbánati imát követő „három kérdés" (hitvallás) szövege felett. A püspöki kar a liturgiális bizottság által szövegezett kérdéseken (1911 kon. jk.) lényeges változtatásokat javasol; javaslata a régi Milotai-féle szöveghez ragaszkodik. A liturgiális bizottság u. i. szerintünk nagyon nagyon helyesen, a harmadik kérdést úgy szövegezte; hogy az a római levél és a heidelbergi káté logikus beosztása szerint a keresztyéni életre vonatkozó fogadalmat tartalmazza. így van ez a pfalzi agendában is. A püspöki kar javaslata szerint a harmadik kérdés továbbra is hitkérdés, a feltámadásra és örökéletre vonatkozó maradna. A kérdés tárgyalásánál egyébként gróf Tisza István is felszólalt és kérte a konventet, hogy ezek a kérdések úgy állapíttassanak meg, hogy mindenki, liturgusok és hívek egyaránt, jó lelkiismerettel magukévá tehessék ezeket. Tudvalevőleg a három kérdés feltevése nem is mindenütt szokásos; a hol nincs szokásban, nem is kell forszírozni, ez különben is nem az úrvacsorai, hanem a gyónó istentiszteletnek volt részlete a pfalzi liturgiában. A végleges megszövegezést majd a püspöki kar és a liturgiális bizottság Baltazár püspök elnöklete mellett együttes ülésben eszközli. Kár lenne, ha ennek a kérdésnek eldöntése késleltetné az agendás könyv megjelenését. Érdekes részlete volt a tárgysorozatnak az ausztriai „ev. egyházi főtanács átirata az általa kiadott egyházi énekek és úrvacsorai rövid agenda tárgyában" cz. pont. Erről már lapunkban is megemlékeztünk. A főtanács u. i. bécsi tábori lelkészünk (Csikesz S.) közreműködésével 4 nyelven (magyar, német, cseh, lengyel) úrvacsorai agendát és közösen énekelhető énekeket adott ki egy füzetben és ezt 20 példányban a konvetnek is megküldte. Az előadó (Nagy Károly) javaslata értelmében a konvent köszönetet mond a sikeres kísérletért és felhívja azokat a lelkészeket, a kiknek alkalmuk van idegen nyelvű katonák között is pásztori munkát végezni, hogy forduljanak a konventi előadóhoz ilyen füzetekért. De ez az ügy szélesebb körre terjedő megbeszélésre is alkalmat adott. Németh István püspök, a ki a háború kezdete óta nagy szeretettel karolta fel a katonai lelki gondozás ügyét, reámutatott arra, hogy a mi ref. tábori lelkészeink számára gondoskodni kell ref. agendákról, mert a hadügyminiszter csak luteránus agendás könyveket bocsát ezeknek reudelkezésére. A konvent felkéri az elnökséget, hogy járjon közbe a hadügyminisztériumnál arra nézve, hogy ref. lelkészeink megfelelő agendás könyveket kapjanak. Hát ebben a dologban már csakugyan kellett volna tenni valamit, mert rendesen úgy történik a dolog, hogy Iegtöbbnyire sürgöny útján behívott lelkészeink az utolsó perczben alig tudnak megfelelő könyveket szerezni. Dr. Baltazár Dezső püspök indítványozta, hogy a Konvent gondoskodjék egy olyan könyv szerkesztéséről, a melyből a késő utódok is értesülhessenek a mi magyar ref. egyházunk viselkedéséről a nagy háború alatt. Az anyaggyűjtés a püspöki hivatalok útján történnék, A terv a parókhiális könyvtárbizottság elé kerül. A könyvnek természetesen teljes őszinteséggel kell majd feltárnia a helyzetet. Az Egyetemes Tanügyi Bizottság sok pontból álló jelentéseinek tárgyalásáról nem szólunk, ezekről már bővebben emlékeztünk. Az ülést dr. Kenessey Béla püspök imája zárta be. KÜLFÖLD. Stein a világháború lélektanáról.* (A „Nord und Siid" 1915 májusi füzetében.) III. Nehezebb a mi leszámolásunk Anglia akarat- és néphatalom államával, mely konkrét megtestesülése ennek a „hatalomhoz való akaratnak"', a melynek állambölcseleti formuláját Hobbes, Spinoza és Nietzsche formulázta. Angliának néppszichológiai típusa a megtestesült voluntárizmus. Nem Schopenhauer-n&k, a könyörület filozófusának „élethez", hanem a kárörvendő Nietzsche-nek brutális „hatalomhoz" való akaratát tanítja. A perfid Anglia ép úgy hirdeti a vizeken, mint az orosz „autokráczia" a szárazon való abszolút egyeduralmat. Anglia nem csupán a „Magna Charta" s a „Habeas Corpus Acta", hanem a féktelen szigeti individuálizmus s a kollektív egoizmus országa. Ez pedig az individuálizmus élet- és világfelfogásának a torzképe, Eucken, a nagy jénai bölcselő szerint annak egocentrizmusa. „Én én vagyok" s csak az angolban írják nagy betűvel az „F-t. Mint szocziológus az önzésnek ezt a nagyravágyó alakját Anglia földrajzi szigeti elzárkózottságára vezetem vissza, mely a lakosság szaporodásával szigeti elszigeteltségében mindaddig makacsul ellentállott minden ellenségnek, míg Zeppelinek és U-tengeralatt* A mult számból technikai okok miatt kimaradt.