Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-13 / 24. szám

helyzetet teremt a munkára. Összetör, megaláz, hogy aztán jöhessen az igazi emelkedés, a lelki újjáépíttetés. Itt vár az egyházra óriási feladat, melynek teljesítése egyenesen létérdek is. Bízó reménységgel lehetünk. Egyházunk e nagy tüzpróbát is dicsőséggel állja meg. A múltnak tapasztalatai, édes-bús emlékei, a jelen tépő fájdalmai, hatalmas segítőink lesznek abban a becsületes törekvésben, hogy a modern élet nagy problémáinak megoldásánál senki ne hagyja figyelmen kívül az Istent, a tökéletes életet. Specziális egyházi életünkben is bizonyára több lesz a keresztyén szeretet, a szent egyesség a most felénk is mennydörgő intés után: „fogadjuk a csapást, miként a jó napot; ne hagyjuk el egymást, ha minden elhagyott". (Tompa.) A szeretet tanít meg majd minket sok mindenre, mert „a ki szeretetben van, az Istenben van és az Isten is ő benne" (I. János 4.1

Ö

.). Mindenekfelett pedig tanítson meg arra, hogy Istennek országa nem beszédben áll. Mikor Mirabeau a legnagyobb szónoki sikerét aratta, egy volt miniszter sietett hozzá gratulálni. Mirabeau azonban e szavakkal tért ki a gratuláczió elől: „Mire való ez? Én az egész szónoki dicsőségemet odaadnám egy napért az ön életéből, a mit élt; mert az ön élete a jellemnek, a felelősségnek, a hűségnek, a vallásosságnak, az odaadó szeretetnek élete. Én tudok beszélni, maga tud élni". Beszélni mi is tudtunk mindig, nagyon szépen. Próbáljunk ezentúl szépen élni! Cuslodius. TÁRCZA. Galambos Pál. Az énekben ő volt az első . . . — Mikor a zsoltár zengve szárnyal Az ő szava ... a tiszta, csengő Versenyre kelt az orgonával. . . . Most hátán borjú, vállán fegyver, De zsebében az öreg zsoltár — Imádságos tiszta lélekkel Indult a harczba — Galambos Pál. . . . Egy éjjel, — hogy utána néztek A Gönczölnek, mely hazaindult, — Szólt Pál: „Örömmel halok én meg Hiszen kalász nő porainkbul; Az fáj csupán, — ha elhantolnak Zsoltárének nem lesz síromnál" — . . . S tört fényét, honi csillagoknak Elnézte búsan Galambos Pál. S jött a halál . . . Sötét, nagy éjjel . . . Fehér virágon vér a harmat . . . Pál vért patakzó mély sebével Felkönyököl . . . távolba hallgat . . . . . . Mily könnyű lenne tovamenni Ha zengne Istenem ! a zsoltár . . . — Próbálná, nincsen hangja semmi, Elfúlad liörgve Galambos Pál. Egyszerre hallga! Láthatatlan Minden kis fűszál orgonázik . . . Zsoltár zúg titkos, zengő karban Az a régi — és mégis másik . . . A kis templom . . . ím, arczok kelnek A tiszteletes úr is ott áll . . . — S míg mind-mind buzgón énekelnek, A zsoltárének hangja mellett Meghal mosolyogva — Galambos Pál . . . Muraközy Gyula. Látogatás az Erzsébetházban. „ . . . istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat ..." (Jakab l.í

;

.) Itt, Budapest közvetlen közelében a szórványok gondozása nagy gondot okoz a lelkipásztornak. Mint az égen a csillagok, oly sűrűen és szétszórva épülnek a kisebb, nagyobb lakóházak. Ha a szórványokban istentiszteletet tartunk is: a 300—400 léleknek — a kik így egymástól távol, ismeretlenül élnek — csak kisebbik része jön el. A mióta a szép, meleg, tavaszi napok bekövetkeztek, tervszerűen, sorban egymásután a szórványaink területén levő községek határába, annak is szép, fás, füves, árnyas részére, kirándulásokat teszünk. Ilyenkor tehát nem csupán a gyülekezet lelkipásztora látogatja meg az illető szórványt, hanem az egész gyülekezet — mint olyan — apraja, nagyja a vasárnapi iskolás gyermekekkel, konfirmáltakkal egyetemben keresi fel. így azután a szórványban lakók is érzik, hogy nem csupán az egyházi adójuk iránt érdeklődik az egyház, hanem ő irántuk is. A gyülekezet szeretetének és érdeklődésének kézzelfogható jele az, hogy a gyülekezet lelkészével, presbitereivel együtt látogatja meg őket. A kirándulás helyét és idejét előre tudatjuk a szórványban lakók közül a buzgóbbakkal és azok házról-házra járva meghívják személyesen az ott lakókat. így még munkát is bízunk rájuk. Szinte becsületbeli kötelességüknek tartják, hogy összeverbuválják a híveket. Az összetartozandóság érzetét nagyszerűen növeli ez a munka. A vasárnapi iskolásgyermekek az ott lévő gyermekekkel, a felnőttek pedig egymással ismerkednek meg. Az iratterjesztés könyveiből is viszünk egy csomót magunkkal, hogy a nyomtatott szó is terjessze az evangéliumot. Az idő egy része a felnőttek és a gyermekek számára rendezett különböző társasjátékokkal elmúlván, következik a legfontosabb, a miért voltaképen az egészet rendeztük : az istentisztelet, ott künn a szabadban. Természetesen mindig a helyhez, időhöz, alkalomhoz illően. Bőségesen találunk a bibliában olyan helyeket, a melyek