Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-13 / 24. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az örök tűz. — Vezérczikk : Gondolatok György Endre beszéde felett. Custodius. — Tárcza: Galambos Pál. Muraközy Gyula. Látogatás az Erzsébetházban. Marjay Károly. — Belföld: Az egyetemes konvent gyűlése. II. — Külföld : Stein a világháború lélektanáról. III. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az örök tűz. „Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak és mit akarok, ha az immár megerjedett. Luk. 14.u

. Többször megmondotta Jézus, hogy miért jött. Itt is ilyen kijelentésével találkozunk. Azt mondja azért jött, hogy tüzet, bocsásson e világra. A tűz onnan felülről jött, égből szállt alá. Onnan hozta a monda szerint a mesebeli hős is. Ez a föld és mindaz, a mit ölén hordoz, önmagában kietlen, iiideg és sötét. Szüksége van a világnak a felülről jövő tűzre, hogy legyen világosság, melegség, tiszta élet itt a földön. Jézus tüzet bocsátott a világra. Szükség volt erre a tisztító tiizre. Mennyi pusztulást, romlást hordozó, az életet gyökerében mérgező anyag volt itt ebben a vilagban felhalmozva, a minek el kellett égnie, meg kellett semmisülnie. A salak kemény, az anyag, a „világ" hatalmas és ellenálló volt. Hatalmas tűznek kellett hát alászállnia, 1: <y, kiszabaduljon, levegőhöz, éleihez jusson, a mi ig n értékes és kiválhasson a lenyűgöző környezettől. Tüzet hozott Jézus. A ki előtte járt, az keresztelt vizzel, ő pedig jött, hogy hozza a tűznek keresztségét. Meggerjedt már életében. Látták, érezték csodás erejét azok, a kik között tanított hatalommal és méltósággal és a kik megtapasztalták egész egyéniségéből kiáradó csodálatos erőt. De ellenállhatlan hatalommal akkor tört elő a tüz, a mikor eljött a „keresztség", a szenvedés, a halál ideje. Azóta ég a meggerjedt tűz egekig érő lángokban. A tűz, melyet Jézus bocsátott alá örök, soha ki nem alvó tűz. A Lélek szítja, táplálja egyre fokozódó diadalmas tisztító erőre. Mily nagy szükség van reá. Emberi gonosz indulatok özöne, egyéni, társádalmi, nemzeti életet mételyező bajok, sok fa, szalma, pozdorja, kell, hogy mindez elégjen a meggerjedt örök tűzben. Kell a tűz, hogy legyen világosság, melegség, új élet az elhamvadt romok felett. így volt a múltban, így lesz a jövőben is. Rombolni, pusztítani könnyebb, mint alkotni, építeni. A tűz, a melyet Jézus gerjesztett, nemcsak perzselő, a régieket elhamvasztó, hanem a lelkeket megaczélozó, egybeforrasztó új erőket kiváltó tűz is. „Együtt valának" ez volt a tűzkeresztségen átmentek ismertető jegye. Most az életér kioltó, egeket pirosra festő, pusztító tüzek mellett gondoljunk arra a tűzre, a mit Jézus bocsátott a világra. Szenvedést jelent ez is és halált is, hiszen Jézus lelke is érezte a szorongatíatást, a midőn látta a szenvedések tűzkeresztségét, a melyen át kellett mennie. De mi ne oltani, hanem a Krisztus Lelkével egyben magas lángokra szítani igyekezzünk ezt a tüzet, a mely iioz tisztulást, egybeforradást, meleget s életet. Sokszor elfeledkezünk Jézusnak erről a munkájáról, jellemvonásáról. Pedig e nélkül nem lenne a kegyelemmel, igazsággal teljes Megváltó. Vonakodunk belemenni abba a tűzbe, a mely az ő lelkében mindig itt van a világon. Visszarettenünk attól a Megváltótól, a kiről a patmosi látnók írja, hogy szemei olyanok, mint a tűzláng és az ő orczája, mint a nap, a mely fényes az ő erejében. De hangzik felénk is a szózat: ne félj, jöjj és menj a belőlem kiáradó, tisztító, bűnöket per- . zselő, bilincseket olvasztó tűzön át az életre! GONDOLATOK GYÖRGY ENDRE BESZÉDE FELETT. Hogy egyházi életünkben új élet tárnad-e a most viharzó istenítélet nyomán ? — Erre a kérdésre csak a jövő ád végleges választ. A jelek biztatók, de nem épen csalhatatlanok. Minden sírnál, minden koporsónál, minden fájdalmas esetnél ott van az a bizonyos „oldalnyilallás", mely könyet is fakaszt, imádságra is buzdít, talán el-