Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-30 / 22. szám

PROTESTÁNS EGYHAZId SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok,előfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. es Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Hit és cselekedet. Bogdán Gyula. — Vezérczikk : Egyházunk helyzete. György Endre. — Krónika : Hitszegő király. Olasz katona-imádság. Anglikán előzékenység. — Tárcza: Az új sereg indul . . . Osváth Eszter. — Külföld: Stein a világháború lélektanáról, II. Dr. Szláviíc Mátyás. — A mi ügyünk — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Hit és cselekedet. .Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állatok nézve a mennybe ?" (Csel. 1. 9—11.) A keresztyénség végzetes tévedése volt minden időben a földi élet lekicsinylése. A szemek többet voltak a mennyre függesztve, mint a földi bajokra s azok orvoslására. Ha mi Isten hatalmát, szeretetét, dicsőségét, fenségét a menny korlátai közé szorítjuk, mivel jobb akkor a mi hitünk a pogányok hiténél ?! A fehér ruhába öltözött két férfiú ezt a nagy igazságot akarta a tanítványok szívébe írni. Üzenetük értelme ebben a gondolatban foglalható össze: Menjetek vissza az élet nyomorúságai közé és várva dolgozzatok Jézus megjelenéséig. A keresztyénség nem jelent szemforgatást, nem imamorzsolást, nem ábrándozást, nem a földi élet bűnei elől való gyáva menekülést. A keresztyénség irtó háborút jelent mindazon gátló körülményekkel szemben, melyek a „Vőlegénynek" a „menyasszonyhoz" való megérkezését hátráltatják. A „Vőlegény" az egyházra, mint az 0 menyasszonyára munkát bízott s e munkának a hogyan s miként való végzése a kérdések kérdése. Egyházunk nem elégedhetik meg az istentiszteletek tartásával, vallástanítással, mert mindezek csak jórészben mennyre függesztett szemek, hanem kezébe kell vennie a szocziális, gazdasági, társadalmi kérdések megoldását és orvoslását is. Az a kigúnyolt Jézus, ha tetszik, ha nem, ha tiltakozunk ellene, ha elfogadjuk azt, egyszer belép ismét az emberiség életébe, mint teljhatalmú uralkodó s számadásra vonja az egyházat a végzett munkájáért. Fel fogja tenni a kérdést: „Éhes voltam, adtatok-e ennem; szomjas voltam, enyhítettétek-e kínomat; jövevény voltam, befogadtatok-e ; börtönben, betegségben sínylődtem, meglátogattatok-e ?!" Valljuk be, hogy a jelen időig vallásosságunk jórészben csak mennyre függesztett szemekből állott s munkánkat úgy végeztük, mintha egyszer az elvégzett munkánkért nem is kellene számadásra állanunk. Miért volt az első keresztyének hite lángoló, bizonyságtétele jelekkel és csodákkal teljes; mi az oka, hogy Jézus ismerete futótűzként terjedt tengertől tengerig? Bárhogyan is vélekedjünk, abban egyek lehetünk, hogy növekedésüknek oka abban állott, hogy ők várva dolgoztak. Munkaadójukat várták. S ez a várakozás életükön is meglátszott. „Kiben meg van ez a reménység 0 iránta, az mind megtisztítja ő magát, a iniképen 0 is tiszta." (I. Ján. 3.3

.) Közöttük nem volt szűkölködő s közöttünk már csak a koldusoknak olyan nagy a száma, hogy ennek tudata bátran indíthat bárkit is a koldusok közötti miszsziói munkára. Közöttük ritka volt, a ki a hitetlenekkel szövetkezésben állott volna az egyház falainak ledöntésére, közöttünk pedig sokszor a legjobbjaink előharczosai azoknak a törekvéseknek, melyek a Krisztus egyháza gyengítésére, vagy épen megsemmisítésére munkálnak. Nem így lennének ezek, ha várva dolgoznánk! Vegyük a dolgot úgy, a hogy van, még ha a kezek ökölbe is szorulnának. Ma az egyház sem nem harczoló, sem nem diadalmaskodó. Elfelejtkezett arról, hogy „nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok". Ha pedig „nem tudjátok", akkor miért tétlenek a kezek, némák az ajkak, miért az égre függesztett szemek ? ! Legyen már vége a szónokló protestántizmusnak s következzék el a tettek protestántizmusának az ideje. A szónokló protestantizmus nem sok gyümölcsöt termett, sőt nem kis mértékben kioltotta az adakozás, teherviselés, a Krisztusért való szenvedés kötelezettségét s itt az ideje megpróbálnunk a tettek protestántizmusának módszerét is. Szálljunk egyszer már le a katedráról s lépjünk bele az életbe. Ma az emberek sok tekintetben kiábrándultak egymásból, sok minden megingatta a bizalmat s nekünk éreztetnünk kell, hogy igenis van az egyházban olyan erő, mely a bajokat gyökeresen kigyógyítja. Dolgozzunk egyszer már nem a magunk dicsőségére, hanem Annak dicsőségére, A ki „akképen jő el, a miképen láttátok Őt felmenni a mennybe". Bogdán Gyula.