Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-16 / 20. szám

rendszer" kitétel alatt érteni szokott azon berendezkedésnek is, hogy a minősítő erejű vizsgák ma már de facto csak az egyetemeken tehetők, de egyszersmind a jogi oktatás kezünkben tartásához fűződő fontos érdekeinknek s az e tekintetben fentálló nemzeti és egyházi kötelességeknek is elég tétessék. Tehát: egy ref. jogi fakultást! Fakultás alatt a mondott jogosítványú főiskolát értve, azaz természetesen nem gondolok arra, hogy ez a fakultás az egyetemi magántanárrá habilitálás jogával is bírna, sem arra, hogy a mennyiben a doktorátus mai alakjában megszüntettetnék és tudományos fokozattá alakíttatnék át, helyébe pedig minősítő vizsgául egy újonnan rendszeresítendő vizsga lépne, hogy akkor a doktori fokozatot a tudományokkal való behatóbb foglalkozás elismeréséül ez a ref. fakultás is adományozhatná. Nem. Csupán az a kívánatos, hogy a minősítő vizsgák legyenek ezen a fakultáson letehetők, akárminek: doktorátusnak, vagy államvizsgálatoknak is neveztessenek azok. Mondottan), hogy csak egy ilyen ref. jogi fakultás felállítását kívánnám a jelenlegi három jogakadémia helyébe. Az indokok erre nézve a következők: a jogakadémiák mai alakúkban nem felelnek meg többé a kor kívánalmainak. Az úgynevezett egyesített tanszékek, már pedig a jogakadémiai katedrák ilyenek, annak folytán, hogy egy tanár több főstudium előadására köteles, a tanár erejét is szétforgácsolják, de meg a joghallgatókkal való intenzivebb, t. i. szemináriumi foglalkozást is majdnem lehetetlenné teszik. Lényegesen több tanszékre van tehát szükség a jogi főiskolákon, mint a menynyivel jogakadémiáink ma rendelkeznek, pedig még e tanszékek javadalmazásában is kénytelen az egyház több jogakadémiánál más tényezők (törvényhatóság, város) fenntartói segítségét elfogadni, a tanárok állami fizetéskiegészítéséről nem is szólva. Annál kevésbbé volna tehát lehetséges mindhárom jogakadémiát úgy általszervezni, hogy rajtuk a jelenleginél jóval több katedra állítassék fel. Szerintem ugyanis egy, a kor színvonalán állani akaró jogi főiskolának legalább 13 tanszékkel kell bírnia ; hogy mely tárgyakra, az szakkérdés, mellyel e lapok olvasóit fárasztani nem akarom. Bizonyos annyi, hogy ezeknek a tanszékeknek fenntartása igen jelentékeny áldozattal járna, annál is inkább, mert mindezzel még távolról sem volna a fakultás anyagi szükséglete kimerítve, hisz jelentékeny könyvtári dotáczióra volna szükség, könytárnok, titkár és kvesztor volna alkalmazandó megfelelő számú irodai és szolgaszemélyzeten kívül, a dologi kiadásokról nem is szólva. E financziális okok nyomósán követelik a reformátusságnak eddig több jogakadémia fönntartására fordított erői konczentrálását. De ez az egy fakultás azokra a czélokra, a melyeketfentebb körvonalaztunk, egyelőre elegendő is lenne. Mert ha az geográfiailag kedvezőbb fekvésű, kultúrális miliővel bíró nagy és élénk városban létesül, hallgatóinak száma már csak ezért is, de meg különösen az alább kifejtendő okokból, mindenesetre tekintélyes lesz, ellentétben mostani akadémiáink száz közül ingadozó, nem egyszer azon is jóval alul maradó (Sárospatakon pl. az 1910-es évek elején 54—55 volt a hallgatók átlaga) létszámával szemben. És ha egy ily városban ref. hitfeleink jogtudós kitűnőségei a katedrákon összpontosíthatok lesznek, ezáltal ha nem is néhány rövid esztendő alatt, hanem hosszú, kitartó és czéltudatos munka árán újból teremthetünk magunknak egy olyan ref. góczpontot, a mely majdan egy ref. egyetem kijegeczedési pontjául is szolgálhat, olyanul, a milyent Debreczenben örökre elvesztettünk. Hogy azután hol, milyen városban lenne ez a ref. fakultás felállítandó, ide vonatkozólag természetesen még csak a tervnek felvetése is számos bonyolult körülmény tekintetbe vételét, az illetékes tényezőkkel való tájékozódó tárgyalást feltételezne, máskülönben méltán volnánk az ötletszerűség vádjával illethetők. Annyit azonban mégis fixirozni lehet, hogy Sárospatak és Máramarossziget, mint kisvárosok, a melyekben a megfelelő kultúrális miliő-t ez intézeteknek, különösen pedig a sárospataki kollégiumnak századokra visszatekinthető érdemes munkája sem tudta megteremteni s így mi sem volna tévesebb, mint e helyeket Németország, vagy Anglia kicsiny, de épen egyetemeik révén jelentékeny városaival hasonlítani össze, a fakultás helyeiül alkalmasokként nem kí nálkozhatnak. Nálunk Kecskemét mindenesetre előnyösebb hely volna. Mellőzve e három hely statisztikai, gazdasági, ipari, kultúrális tekintetekben való összevetését, a melyek mind Kecskemét javára ütnek ki, csak arra utalok, hogy Kecskemét a reformátusoknak régtől fogva nevezetes és tradiczióktól megszentelt iskolavárosa, közéletében a ref. intelligeuczia egész a legutóbbi időkig domináns szerepet vitt s azt egy elsőrendű ref. tudományos intézet idehelyezése esetén könnyűszerrel vissza is hódíthatná. Kecskemét reformátusainak száma jóval több, mint Máramarossziget és Sárospatak reformátusai együttvéve. Számítsuk még a Kecskemét környékéül tekinthető, erősen ref. déli Pestmegyét: ekkor kitűnik, hogy a kecskeméti ref. fakultás több, mint 112,000 a közvetlen környéken lakó reformátusnak lehetne gyúpontja. Mivel szemben egész Máramaros megyében összesen csak 964ti, egész Zemplén megyében összesen csak 67,557 ref. lakik. Nem lehet továbbá arról sem megfeledkezni, hogy Kecskemét gazdag törvényhatósága az itt létesítendő fakultást a város jól felfogott érdekében minden kétségen kívül akkor is hajlandó lenne bőkezűen támogatni, ha a természetesen tisztán felekezeti jellegű intézetet képezendő fakultás kormányzatában a városnak szerepe nem is lenne. Felhozható lenne azonban Kecskemét ellen a budapesti egyetem közelsége. Ez mindenesetre nyomós érv, de jórészt mégis elesik, ha meggondoljuk, hogy Németország 22 egyeteme közül egy csomó van egymásnak közvetlen közelében. Ugyancsak ezt mondhatjuk az augol és a franczia egyetemek földrajzi megoszlásáról is. Budapest közelsége tehát nem döntő érv Kecskemét ellen, míg mellette nyomósán szól központi fekvése az alföldi