Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-02 / 18. szám
reseknek, hogy tisztázható és megakadályozható legyen egy csomó el nem nézhető és meg nem engedhető eljárás . .. „Tartozunk vele mind az egyetemes szervezettel, mind az állammal, legelső sorban pedig önmagunkkal szemben : becsületünknek, egész reputácziónknak, egyenes, nyilt, kálvinista megbízhatóságunknak és igazságunknak. Kiben bízzék az a nemzet, ha már mi bennünk sein bízhatnék egynéhány kapzsi és lelkiismeretlen ember miatt?" Vagy kell-e világosabb beszéd, a mikor a „kálvinista szabadság" egy másik magyar speczialitása és példánya gyanánt a lelkészek egynémelyikének pontatlanságára ós indolencziájára mutat rá, a mely azt árulja el, hogy a kötelességtudásról halvány sejtelmük sincs. Az esperesek panaszkodnak főleg e miatt. Nagyon öntudatosan feleli erre a püspök : „már akár tetszik, akár nem, abban az elkoptatott frázisban, hogy a püspök vagy esperes „primus inter pares", ha meg akarunk élni, ha szervezetet akarunk, ha nem kívánunk az independentizmusban szétfoszlani egyszer, akkor már mégis csak a púmusra kell a súlyt fektetnünk ; primus a szolgálatban, primus a kötelességteljesítésben, primus a hűségben, a pontosságban, az arravalóságban; de ha egyszer szabad emberek a maguk szabad akaratából, elhatározásából, mérlegeléséből, eszük és szívük sugallatából maguk között valakit törvényesen primusszá tettek: akkor a szabad embereknek szabad engedelmességével ismerjék el, hogy annak kötelessége és felelőssége is velük és nekik, a szintén alkotmányosan hozott törvények keretén belül és azok hatalmával, rendelkezni s tőlük a feltétlen kötelességteljesitést megkövetelni ..." De felcsendül mindjárt a jelentés legelején a panasz is, hogy Erdély érdekei a konventen háttérbe szorultak a tiszántúlié mellett. Ott voltunk annak idején Nagy Károly hatalmas beszédénél és helyeseltük is. Nagyon helyesen mutat reá az esperesi látogatások hiányaira: „Az esperesi látogatásoknak és vizsgálatoknak maguknak is intenzivebbekké kell lenniök s nagyban és egészben mélyrehatóbban foglalkozni az egyházközségek benső valláserkölcsi életével, azok jelenségeivel. E vizsgálatok ne csak az adminisztráczióra terjeszkedjenek ki és a vagyonügyi kérdésekre — ezek is fontosak és azok is rendben tartandók —, hanem tudakozzanak a hitéleti és az egyháztársadalmi viszonyok után is. A megvizsgált egyházközségek is érezzék meg, hogy az egyházmegye előkelő tisztviselői ott járnak. Tartassék minden egyes egyházközségben, még a filiákban is — ezek se mellőztessenek — istentiszteletet könyörgésekkel és egyházi beszéddel, úgy a mint ezt már egy-két esperes aa. meg is csinálja. Rendeljék el, úgy a mint azt a küküllői egyházmegye megtette, hogy minden gyülekezetben szerveztessék ifjúsági egylet, vagy konfirmált ifjak egyesülete. Visitatiokor ez is hivassék egybe s nem hiábavaló dolog lészen, ha az esperes urak egy-egy buzdító szót szólanak hozzájuk. A kié a jövő, azé az élet." De szépek a püspöki jelentós- azon részei is, a melyekkel az elhunytakat parentálja el. Milyen maradandó értékű pl. az az egy vonás is, a mellyel Mezei Albert kúriai bíró arczképén domborítja ki a ref. gondolkozásmód alapvonásait. Szegény Mezei Albert harczolt önkormányzatunk tiszta megóvása mellett s az államsegélyek ellen. 0 volt az, a ki állandóan figyelmeztette az egyház vezérembereit arra, hogy „ne kössük egyházunk hajóját az állam vontató kötelére. Önerőn jöttünk létre, önerő tarthat csak fenn. Állami szubvencziók mellett az önkormányzati jog kifelé csak olyan, mint a színpadi király jogara, bent pedig, ha a jogoknak nem a teherviselés kötelessége az alapja, akkor az autonoinia minden fokon csak kerékkötő és a mulasztásoknak és felelősségelhárításoknak kibúvója." Nagy és mély igazságok ezek, bár, fájdalom, még most sem hallottuk meg. De uem folytatjuk tovább az idézeteket, Csak örülünk, hogy féltve szeretett Erdélyünk életét ilyen fők és ilyen szívek kormányozzák, a melyek csak a munkában, csak a kötelessógtudásban akarnak és szeretnek prímusok és egész lélekkel tudnak is azok lenni. —x.— IRODALOM. A Tlieologiai Szaklap 2-ik száma dr. Szelényi Ödön pozsonyi theol. akad. tanár szerkesztésében a következő tartalommal jelent meg: A gömöri ág. h. ev. esperesség története 1520—1744. Mikulik Józseftől, közli: Kovács Sándor. Jakab apostol Iheologiája és ethikája. Dr. Erdős Józseftől. Keresztyén élet-és világfelfogásunk. Dr. Szlávik Mátyástól. A magyarországi ev. középiskolák tantervének történetéhez. (1805—1886.) Dr. Szelényi Ödöntől. Könyvismertetések. EGYHÁZ. Értesítés. Már jó előre jelezzük, hogy a pünkösti ünnepre is adunk ki egy ünnepi beszédet, elő- és utóimával, megfelelő énekkel katonáink számára, a „ilusvéti iizenet"-hez hasonló alakban. Hogy a szétküldés pontosabban és gyorsabban megtörténhessen, kérjük azokat, a kik ezt a szükséglethez mérten megrendelni óhajtják, azok forduljanak megrendeléseikkel a konventi irodához (VII, Abonyi-u. 21). Laptársainkat pedig kérjük, hogy ezt az értesítést átvenni szíveskedjenek. Lelkészválasztás. A semjéni ref. egyházközség Verebélyi Barna bacskai s. lelkészt (1 szavazattöbbséggel), a zellerjei ref. egyházközség Szepesi Pál rimaszombati s.-lelkészt egyhangú meghívás útján lelkészévé választotta. — Keresztesi László petneházai ref. lelkészt Anarcsra hívták meg lelkészül. Lelkószbeiktatás. A tassi ref. egyháznak egyhangú meghívással megválasztott új lelkészét, ifj. Gerendag Endrét f. hó 25-én iktatták be hivatalába. A beiktatást, az egyházmegye esperesének megbízásából, Hamar István theol. akad. tanár végezte. Az egyházmegye lelkészi karából megjelentek az ünnepélyen : Kerecsényi Zoltán da'oi, Baky Ferencz szalkszentmártoni, Lukácsy Imre dunavecsei lelkészek; a kunszentmiklósi egyház és gimnázium képviseletében Apostol Pál és Kiss Ödön tanárok ; továbbá dr. Csikay Imre főszolgabíró és dr. Baksay