Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-02 / 18. szám

gyöngédséggel mondaná, mint a vaknak, nemcsak Pál apostol, hanem maga Jézus Krisztus is : A Lélek kardját felvegyétek, mely az Isten beszéde ! De hogyan vegye szegény igazán csak a kezébe, ha nincs neki bibliája és ha ezt nem látják meg azok, a kiknek van szemük. Dr. Patay Pál. LESZNEK-E ÚJ THEOLOGUSAINK ? A rendkívüli idők rendkívüli teendőket kívánnak. Nem is tudjuk mi beleképzelni magunkat a középiskolák VII. és VIII. osztályú tanulóinak helyzetébe, lelkivilágába. Ez a mostani érettségi készülődés és vizsgázás . . . íme a hívó szó újra megcsendült: . . . elfogyott a regimentje ..." Ki gondolta volna a kezdet kezdetén? A 19 éveseket szólítja zászló alá. Sőt készül az új törvény, a javaslat ismeretes is már, mely szerint a 18 évesek is sorozás alá kerülnek. Minderről azért emlékezünk meg, hogy feltegyük ezt az egyház szempontjából nem közömbös kérdést: hányan s kik lesznek az elsőéves theologusaink ? A szemrehányó hangot, mely a mindenkit túliiczitálni akaró „hazafiaskodás" ajkán rögtön hangzik is tán, könnyen elhallgattathatjuk, hogy ilyen nagy élet-halálküzdelemben is az egyház érdekét hangoztatni merjük ? Igen. A mikor a vidéki harmadrangú kis színtársulatok, kabarék, a különböző sörgyárak, pénzintézetek stb.-ik nagy számban felmentést kaptak tagjaik, munkásaik, hivatalnokaik számára: könnyelműen nem mondhat le jövendő munkásairól az egyház sem ! Úgy tudjuk, hogy VIII. osztályos fiainktól senki sem kérdezte meg, hogy milyen pályára készülődnek, hanem a testi alkalmatosságuk szerint, tekintet nélkül jövendő hivatásukra, besoroztattak. A testi alkalmatosság ..mértékét" pedig az eredmény mutatja. A ki csak épkézláb ember volt közülök: mind bevált. Ezeket a most érettségizett fiúkat tehát jövőre nem láthatjuk theologiai akadémiáinkon. Legfeljebb a katonai szolgálatra alkalmatlanokat. Ezek pedig legnagyobb részben olyan testi hibában, fogyatkozásban szenvednek, hogy a lelkipásztori hivatásra sem alkalmatosak. Az elmondottak orvoslásáról korábban kellett volna gondolkodnunk. Hanem most a benyújtott törvényjavaslattal. mely a 18 évesek sorozásáról szól, elveszítjük a későbbi theologiai évfolyamot is. Evangéliumi egyházainkra a keresztyénség és a magyarság szempontjából egyformán kimondhatatlan nagy hivatás várakozik. Már most, ha két-három esztendőbeli theologiai évfolyamot számítunk is az öt theologiáról, a mely ilyenformán csaknem egészben elmarad: akkora vérveszteség ez egyházainkra, hogy el sem gondolhatjuk előre, holott így is káplánhiányról s a theologusok folyton csökkenő számáról panaszkodtunk. Nem tudjuk, hogy a római kath. egyházban szokásos úgynevezett „kispapok" intézményét és kékszínű reverendáját, ezzel együtt papnevelésük folytonosságát mennyiben vette s veszi figyelembe a katonai hatóság. A kérdés elintézése, az bizonyos, hogy nagyon nehéz, mert a kik a katonai szolgálat alól szeretnének kibújni: első sorban sietnének theologiáinkra. Ezt részben érezhettük már a most lefolyó iskolai év elején. Próbálkozott itt-ott egy-egy „hadimenekült", theologusnak akarván beiratkozni. A nehézség azonban nem ok arra, hogy ne foglalkozzunk vele. Mi ezen alkalommal nem is szándékozunk a kérdés megoldásának módjaival foglalkozni. Egyházunk és nemzetünk jövendőjét oly mélyen érintő körülményre ezennel felhívjuk az illetékesek figyelmét. Kérjük theologiai akadémiáinkat, egyházi hatóságainkat, főleg püspökeinket, a kik papnevelésünknek legfőbb őrei, hogy foglalkozzanak vele, nehogy a jövendő szeptemberben üresen maradjanak az I. évesek tantermei. Kérjük laptáreainkat is, hogy szóljanak hozzá e kérdéshez, hátha nem történik egészen hiába. Marjay Károly. TÁRCZA. Levél Boszniából. Nagytiszteletű Uram ! Mi most itt olyan átjáróház vagyunk, a hol néha nagyon sokan mennek keresztül, sokan meg is állnak rövid időre, aztán megint elvonulnak. Mutatja különben az is, hogy míg nagypénteken vagy 250 hallgatónk volt,, addig húsvétkor alig 25—30-an. Az úrvacsorát pedig mindössze 6 magyar és 3 német katona vette fel. Mert épen húsvét reggelén vonult el tőlünk egy jó csomó katona, hogy helyet készítsenek az utánok jövőknek. A népfelkelők között volt három baptista katonám, a kik első prédikáczióm óta, ha tehették, felkerestek. Részint bácskai, részint slavóniai svábok. Mind a három öreg gyerek, a kik iskolába mennek. (A legidősebb 39-40, a legfiatalabb 36 éves.) A legidősebb szépen zsebkendőbe kötve hozta a bibliákat és énekeskönyveket. Mosolygós, derült arcczal jöttek, mint a kik tudják, hogy minden gondjukat kire vessék. Mindegyik családos, az egyiknek sok baja van az otthonlevők miatt, de a mikor kívánságukra velük is imádkoztam, mindegyik lelkéből áldás és szeretet fakadt mindenekre, barátra, ellenségre. Nem tagadom, imponált nekem ezeknek az egyszerű emberekneklsten igéjében való jártassága, áhítata,, odaadó szolgálatkészsége és az, hogy sehol és senki előtt nem szégyelték az evangéliumot. Milyen kár is, hogy az ilyeneket nem tudjuk megtartani a mi egyházunk számára ! Általában azt mondhatom, hogy a legénységgel való foglalkozás nem probléma. Részint a magukkal hozott vallásos érzés, részint az itteni öregebb népfelkelők becsületes komolysága (ők képezték mindig a zömét