Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-25 / 17. szám

EGYESÜLET. A Budapesti Ref. Keresztyén Ifjúsági Egyesület április 25-én, vasárnap este 7 órakor, a Ref. Theologiai Akadémia dísztermében (IX., Ráday-u. 28., II.) tartja ez idényben utolsó családi estélyét a következő programmal: Közének, ima. Ne féltsétek a magyart: Jánosi Gusztávtól. Erős hit: Ábrányi Emiltől. Szavalja Tóth Rezső. Beethoven : Grand septuor, I. rósz. Zongorán négy kézre előadják Wanner Dóra és Reinacher Matild. Bibliát magyaráz : Raffay Sándor. Szünet. Felolvasást tart: Orth Ambrusné. a) Románcz. Dal Tarnay Alajostól, b) „Magyarok Istene" Erkel Ferencztől. Énekli Dubrovszky Nelly, zongorán kiséri Wind In ez. Zárszót mond és imádkozik : dr. Koczogh András. Közének. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség április hó 24-én, szombaton este 7 órakor, a Ref. Theol. Akadémia (Ráday-utcza 28. szám) dísztermében jótékonyczélú hangversenyt rendez. Az estély tiszta jövedelme a Szövetség lapjának, a Diákvilágnak a hadbavonult főiskolai ifjúság részére több ezer példányban és minden hadbavonult diáknak ingyenesen megküldi. Műsor. Megnyitó. Tartja dr. Alexander Bernát. Landgraf-Gábler : Magnard, Melodráma. Szavalja Fiers Elek. Zongorán játssza a szerző. Purcell: Air; Gabler : Bölcsődal; Popper: Szerenád. Gordonkán előadja dr. Sebestyén Sándor csellóművész. Zongorán kíséri Gábler Vilmos, a Nemzeti Zenede tanára. Volkmann : Serenade F-dur, négy tétel. Előadja a ref. Főgimnázium ifjúsági zenekara Szitányi Miklós vezetésével. Szünet. Noseda: Rote Rosen; Kühne: Az éj. Énekli Keömley Bianka énekművésznő. Zongorán kiséri Tarnay Alajos zeneakadémiai tanár. Goldmarck: Air; Sarasate : Zigeunerweise. Hegedűn előadja Koncz János hegedűművész. Zongorán kíséri Tarnay Alajos zeneakadémiai tanár. Mozart: Figaró lakodalma. Előadja a Ref. Főgimnázium zenekara Szitányi Miklós vezétésével. Záróbeszédet mond Victor János, a Szövetség főtitkára. GYÁSZROVAT. Helmeczy József szatmári ügyvéd, országgyűlési képviselő, a nagybányai ref. egyházmegye gondnoka, minden jó és nemes ügynek buzgó munkása elhunyt. Szatmáron Széli György esperes, Boros Lajos szatmári lelkész, a batizi családi sírboltnál Soltész Elemér nagybányai lelkész, egyházmegyei főjegyző szolgált. Farkas András pókafalvai gazdatiszt 50. életévében 1915 márczius 26-án este 8 órakor Nagyenyeden elhunyt. Az elhunytban a pókafalvai szegény ref. magyar egyház buzgó presbiterét és Torró Miklós pókafalvai lelkész neje testvérét veszítette el. Kónya István ref. tanító, a 10-ik honvéd gyalogezred hadapródja és Hetessy Lajos, a pápai ref. theol. akadémia II. éves növendéke az északi harcztéren hősi halált halt. Józsa Gábor tóti-i ref. lelkész életének 68-ik évében elhunyt. Özv. Lágler Sándorné, szül. Csutliy Juliánná hosszas kínos szenvedés után, életének 60-ik évében, f. hó 12-én elhunyt. Egy hétig volt özvegy, elment azután, kinek mindhalálig hűséges felesége volt. Ezzel a szomorú híradással kapcsolatban közlünk néhány részletet abból a szép méltatásból, a mely a szerkesztő elhunyt nagybátyjáról, Lágler Sándor kölesdi ev. lelkészről az ottani egyház buzgó gondnokának, Koritsánszky Ottónak tollából a „Tolnavármegye és Közérdek" cz. lapban (Bodnár István egyházmegyei tanácsbíró szerkeszti) megjelent. „ . . . A mióta kivonult a kölesdi parókiából, hogy egy emberöltőn át végzett kultúrmunka fáradalmai után a megérdemelt pihenésnek adja magát, a mint bekerültünk a meghitt fekvésű siómenti községbe, ott kandikált ki az egyik sárgára meszelt háznak elcsipkefüggönyözött ablaka mögül egy jóságos, mélytekintetű okos fej, melyet tisztességben megőszült, selyemfinoinságú haj koronázott. A Lágler Sándor jellegzetes feje volt. Az évtizedek végig barázdálták homlokát, ránczba szedték arczát, melyről annyi derű, oly kimondhatatlan jóság sugárzott le. És nefelejcskék szemei színvesztettek lettek. Az egykor erős növésű ember összeesett s szemlátomást lett rajta úrrá a kórság. Az ő mindenre kadencziát tudó, mély tudományát, széleskörű olvasottságát apró pénzre is szívesen felváltó típusos humort, a mely a mindenkik „Sándor bácsiját" széleskörben ismertté tették, már régen elhessegette az öreg kornak sok baja — betegsége, a melyek láthatatlan utakon jöttek és győzedelmeskedtek. Letepertek egy embert, a ki messze felülemelkedett a hétköznapiasságon. Nem mindennapi konczepcziójú agy volt. Soha sem kereste az érvényesülést és ezért végig megmaradt az ő szerény parókiájában, a melyben bölcsője ringott s a melyben zsenge ifjú korában azokat a magasabbra vivő álmokat szőtte-fonta, a melyek sohasem valósultak meg s a melyek megvalósításán nem is dolgozott soha. Mert magáért semmit sem tett, de másokért mindent ! Magyarrá tette egyházát és sokkal mélyebben elkalandozott az irodalom berkeibe, mint azt sokan tudták. Az általa és Kálmán Dezső ref. lelkész által szerkesztett folyóiratban megjelent szép czikkein, talpraesett felolvasásain kívül voltak értékes műfordításai is, a melyeket csak kevesen ismertek, És most meghalt ez a jó ember, ez a derék barát, ez a mindenkihez jóságos, őszhajú, szerény életű öreg pap És én úgy érezem, hogy a mikor könnybelábad aszemem az ő elmúlásán s végig halad az orczámon egy forró könnycsepp, a mely szívből fakadva érte hull, csak azért nem időzhetünk a mai vészteljes időkben érdeme szerint hosszan ravatalánál, mert hisz ép ezért küzdünk, ezért dolgozunk, hogy olyan életet teremthessünk, biztosíthassuk e nemzetnek, hogy ilyen embereink tudásuk, képességükhöz méltó életet élhessenek. Egy emberöltőn át generácziókat nevelt magyarrá, munkás polgárává e hazának. Ezek — mi — fájó érzéssel eltelt