Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-25 / 17. szám

is, hogy a budapesti otthon túléli a nagy háborút és mint ennek egyik igazi nemes terméke, ezután is jó munkát végez majd a mi katonáink között, akiket eddig annyira elhanyagoltunk. A „katona-misszió" nem eshetik már ki a mi egyházi, belmissziói munkánk programinjából. De természetes, hogy miután a szolgálat e nemes munkájának a kezdeményezője az evangéliumi ker. szeretet és ennek találékonysága volt, úgy a jövőben is ez kell, hogy táplálja, erősítse. — Ez persze sokaknak nem tetszik, különösen azoknak, a kik minden evangéliumi alapon nyugvó munkában is „felekezetieskedést" szimatolnak. Mint már mult számunkban is írtuk, a „Világnak" sem nyerte meg tetszését a budapesti katona-otthon. Most az Ébresztő is említi, hogy „Tea és imakönyv" cz. czikkében igaztalan és csúfolódó támadást intézett ellene. De íme minden rosszból is szárrnazhatik valami jó. Azt írja az Ébresztőben a szerkesztő, hogy épen e csúfolódó czikk útján ismerkedtek meg többen az otthonnal és fejezték ki szimpátiájukat ennek munkája iránt. Egy unitárius lelkész is ennek a révén értesült létezéséről és küldött számára antialkoholista iratokat. — Sok mindennek el kell hamvadnia a nagy megpróbáltatás tüzében. Többek között annak a kaczérkodási hajlamnak is, a mely ott van a mi sorainkban állók lelkében is a Világgal és azokkal szemben, a kik ennek háta mögött állanak! Hadikórházban. Imák és elmélkedések ref. katonák számára. Ilyen czímen jelent meg a Csikesz Sándor kiscsányoszrói, jelenleg bécsi tábori lelkész által írt és szerkesztett imakönyv, a melyet sokan várván-vártak már és a mely égető hiányt van hivatva pótolni. Minden során meglátszik, hogy olyan ember írta, a ki erre egyike a legilletékesebbeknek, a ki fáradhatlanul ott jár, kel és szolgál azok között és azoknak, a kiknek lelki éhségét ez a könyvecske csillapítani óhajtja. Érdekesek és szükségesek azok a részletek, a melyebben „illemszabályokat" is ad a kórházba menő magyar katonák számára, valamint azok is, a melyek kiváltképen az idegen országokban fekvők szükségleteit veszik ügyelembe. Tartalmát illetőleg legértékesebb terméke ez a háborús irodalomnak. De kár, hogy kiállítása, nyomása egyáltalában nem méltó a tartalomhoz. Betűi aprók és az egész a zsúfoltság fárasztó benyomását kelti. A tiszántúli egyházkerület adta ki, s mint a táblán is olvasható, a Baltazár püspöknek ajánlott füzet ennek a kerületnek ajándéka. íme egyszersmind siralmas emléke ez a könyvecske is a mi partikularizmusunknak. Ha összefogtunk, erőinket összetettük volna, tudtunk volna külsőleg is szebbet, kedvesebben fogadottat adni. De hát mi úgy félünk attól, hogy a mi vitéz, szenvedő katonafiaink valahogy meg ne tudják, hogy van magyar ref. egyház és ennek vannak áldozatkész „hívei, gyülekezetei", vannak a távollevőkre, szenvedőkre gondoló „atyafiak" és sokkal fontosabbnak tartjuk azt, hogy megtudják, hogy van ez meg amaz a kerület, a melynek püspökét így meg így hívják. — Jó volna, ha ezekre a dolgokra nézve újra kezdhetnénk . . . „újra gombolkozhatnánk!" Kis énekeskönyv czímű füzetben adott ki az erdélyi ref. egyházkerület az általa használt énekeskönyvből néhány szép dicséretet, alkalmi éneket és zsoltárt harczban küzdő hívei számára. Ez mindenesetre jó és iidvös dolog. A többi kerületnek is együttesen így kellett volna cselekednie. Mert ugyan dicséretreméltó a tiszáninneni ref. egyházkerület áldozatkészsége, hogy az ott begyült adományokból teljes énekeskönyveket küldött a konventhez szétküldés végett. De hát ennek a harcztéren levőkhöz kellő mennyiségben való eljuttatása . sok költségbe kerül és szinte lehetetlen. Az Igehirdető májusi számának (ára 1 K 30 f) tartalma: Mészáros János: A keresztyén éneke. (Vasárnapi.) Mészáros János : A keresztyén imádsága. (Vasárnapi.) Kiss Samu : A mindennapi kenyér. (Háború idején.) Jancsó Sándor: Az ég. (Aldozócsiítörtöki.) Dr. Deák János : Az Ur szolgálata. (Vasárnapi.) Báró Podmaniczky Pál: Jövel szent Lélek! (Pünkösti.) Jancsó Sándor: A szent Lélek ereje. (Pünkösti.) Takács Sándor: A Lélek ereje. (Pünkösti.) Erdélyi Imre: Az Istenben való öröm. (Vasárnapi.) Kiadóhivatal: Nagybánya, Híd-utcza 19 sz. Előfizetési ár egész évre 12 K. EGYHÁZ. Választások. A felsőbaranyai ref. egyházmegyében az újabb szavazás alkalmával lelkészi főjegyzővé Szabó Károly nagyharsányi lelkészt, e.-ker. aljegyzőt, világi főjegyzővé Varga Nagy István ker. tanácsbírót, a pécsi ref. egyház főgondnokát választották meg. — A tiszáninneni ref. egyházkerületben Iclrányi Barna nagyszalánczi lelkészt választották meg az egyházközségek szavazatainak többségével lelkészi tanácsbíróvá. Egyházmegyei közgyűlések. A tavaszi kerületi közgyűléseket megelőzőleg több egyházmegye tartott közgyűlést. A nagyszalontai egyházmegye közgyűlésének kiemelkedő mozzanata volt az új esperesnek, Böszörményi Lajos nagyszalontai lelkésznek beiktatása. Megnyitóbeszédében kijelentette, hogy a gondnokkal (gr. Tisza István) egyetértőleg a felekezeti iskolák fenntartását szükségesnek tartja és addig, míg az összes felekezetek iskolái államiak nem lesznek, egyetlen felekezeti iskolának feladását sem helyesli. Az egyházmegye volt esperese, Széli Kálmán ny. lelkész megírta Tisza Kálmán egyházmegyei gondnokságának történetét és ezt megküldte az egyházmegyének ; a jegyzőkönyvben kinyomatják. Előző napon az egyházi értekezlet ülésezett és kimondotta, hogy lelkészértekezletté alakul, hogy miért, arról nem szól a tudósítás. A bihari ref. egyházmegye Sulyok István esperes és Bary József gondnok elnöklete mellett, tartotta gyűlését. A 46 pontból álló tárgysorozatot délig letárgyalták. Egyházi községi lapok. A budapesti ref. egyházközség lapja, az „Egyházi Értesítő" április havi száma is gondos szerkesztésben hű képet ad a paróchiális körök és az egyház kebelében lévő belmissziói egyesületek eleven munkájáról. Érdekes rovata a „Szerkesztői üzenetek", a melyben a „tudakozódók" részére vannak felvetett nagy problémákra vonatkozó szép feleletek. — De a felemelő dolgok mellett megdöbbenéssel olvastuk a Szomorú eset cz. czikket, a melyben egy egyháztag panaszosan ír arról a sajnálatos dologról, hogy az egyik paróchiális kör templomában a nagypénteki esti istentiszteleten az ottani segédlelkész a helyhez és alkalomhoz méltatlanul végezte (ismételten) szolgálatát. A lelkész és a presbitérium bizonyára elejét veszi az eset megismétlődésének. — A poroszlói ref. egyházközség lapjában, az Egyházi Életben olvassuk, hogy „a presbitérium egy régi négymázsás harangját (1739-ből) minden váltságdíj és ellenérték nélkül felajánlja a magyar haza és hősiesen küzdő hadseregünk szükségletére, sőt ha a szükség úgy hozza magával, kész lesz két kisebb harangját is a haza oltárára odaajánlani". Hát ehhez nem kell kommentár. Adja Isten, hogy ne legyen szükség rájuk ! -— A budapesti ev. egyházközség buzgó lelkésze, Raffay Sándor egy kis gyülekezeti hetilapot szerkeszt, a mely Budapesti Evangélikusok Lapja czímen kezdte