Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-25 / 17. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből : Egyéni hatás. Kiss Géza. — Vezérczikk : A Vatikán békepolitikája ós a protestantizmus. V. J. — Tárcza : A találkozás. Muraközy Gyula. — Az'északi liarcztérröl. Darányi Mihály. — Belföld: Az Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűlése. II. —a.— Levél a szerkesztőhöz. Dr. Baksa Lajos. —Külföld: Németország. K. L.-né. — Irodalom: Heinrich Bohmer: Studien zur Geschichte der Gesellschaft Jesu. Dr. Szeberényi Lajos Zs. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Egyéni hatás. Azután három esztendő múlva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam. Gal. 1. 18. Csodálatos ellentét. Három évvel azelőtt még ott állt Jeruzsálem piaczterén s izzó dühvel nézte az ellenségeirt könyörgő István vértanút. Ma — ugyanoda tart — alázatosan, mennyei békességgel s az újjászületés tüzétől lobogó látomásokkal a lelkében — megy a Damaszkuszból Jeruzsálem felé vivő úton. Leül a galileai tenger mellett. Fölkeresi Jákob kútját Samáriában. Egy utolsó pihenőt tart az Olajfák hegyén. Azután beköszönt ahhoz, a kire ő is háromszor mondott átkot naponta a zsinagógában. A kinek vére újjongást támasztott volna az ő szívében is valaha. •— Fölkeresi Pétert. Sok és nagyszerű magyarázatot hallottunk már arról a csodálatos lelki jelenségről, a mi a damaszkuszi úton történt Saulussal. S minden magyarázatból csak egy pont a lényeges : hogy Saulus valóban találkozott Jézussal. Kis-Ázsia, Maczedónia, Illíria, Itália szenvedései és halálveszedelmei s az „aréna" kiömlő vérsugara a bizonyság. — S ki ne gondolt volna már titkokat kereső lélekkel arra a nagy-nagy csöndre is, a mi az arábiai pusztákon fogta meg a nagy apostol lelkét? Milyen csudálatos szavakat súghatott neki az a csönd — megújult lélekről, titokzatos békességről, földöntúli erőről, világot átfogó látomásokról! — Csak egyről felejtkeznek el a legtöbben: a háttérről. A környezetről, a jeruzsálemi Saulusokért imádkozó felsőházakról, a honnan kiindult az az út. A békességről, a mi pusztulásért, üldözésért is áldást adott. A névtelen, közönséges emberekről, a kiknek a homlokukon ott volt egy sugár a damaszkuszi fényből — még a damaszkuszi út előtt. A csöndben dolgozókról. A csöndben szeretőkről. A csöndben áldozókról. A csöndben, zúgolódás nélkül, imádkozva meghalókról. A kik „nem tusakodtak testtel és vérrel" az elhívó szó után, hanem mentek valami kimondhatatlan szeretettől hajszolva — menteni, menteni és ismét menteni. Ott jártak mindenütt az élet mélységei fölött. A hol kemény volt más embernek a háta, hogy lehajoljon: Ők lehajoltak. És lehajoltak ahhoz is, a ki nem tudott lehajolni. Nagyon hamar elkezeltek beszélni erről előkelő házak újjászületett emberei. S az előkelő hogy megosztotta „testvér"-nek érzett társaival anyagi és lelki kincseit! Nem volt köröttük szegény, vagy elhagyatott. A pogányok gúnyolódva mutogattak rájuk : „Nézzétek, hogy szeretik egymást — a bolondok!" S mennyire tele volt a lelkiik békésséggel és örömmel! Énekelve hajóztak. Énekelve szántották. Mert a lelki mennyekzőre mindig mennyekzői tisztában volt a lelkük. S mert a „Vőlegény" tisztulásra, örömre, szolgálatra, örökéletre űző varázsos, meleg tekintetét ott érezték mindig az arezukon. Ez a varázsos, meleg tekintet elkísérte őket a máglyára, a kövező helyre is s a lángok lobogása, a kövek zuhanása közben is diadallal énekelték a világot megváltó üdvözletet: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat!" Mit szóltál mindezekhez, Saulus ? Nem szóltál semmit, hanem gúzsba kötözted a lelkedet s az a sok;

damaszkuszi út előtt fölvillanó fénysugár mégis neki támadt a szívednek. Szorítottad a dobogását, a míg bírhattad. Csak a damaszkuszi útig bírtad. Hiszen már István vértanú homlokáról is felröppent egy fénysugár — egyenesen a szíved felé. Ez a sugár röpködött feléd az átalakult, a boldog, az ujjongó Zákeusok életéből. Ez szállt a Magdolnák tiszta szemsugarába. Ez csapott föl a szántó-vetők, a hajósok viharzó diadalénekében. Ez csapott föl a máglyákról. S ez a sok sok, egyéni életből fellobogó fénysugár mind-mind a szived felé szállt. A damaszkuszi úton nem bírtad már tovább. Összeolvadt előtted egy csudálatos fényözönné s a fényözönből, az életed valami megdöbbentően össze