Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-11 / 15. szám

Otvennyolczadik évfolyam. 15-ik SZclUl. Budapest, 1U15. április 11. PROTESTÁNS Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből : Magy bizonyosság és megbízatás, —a. Vezérczikk : Honvédelem.^. — Tárcza : Magyar katonák közt — osztrák kórházakban. Sebestyén Jenő. — Belföld: A buji ref. egyházközség életéből. — Külföld: Németország. Francziaország. —p. — Irodalom: Két új ethika. Dr. Szlávik Mátyás. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Az Élet Körevéből. A nagy bizonyosság és megbízatás. Ján. 20.18 • 23. A húsvéti evangéliumhoz tartoznak azok a részletek is, a melyek arról adnak számot, hogy Jézus miként jelent meg feltámadása után tanítványai előtt, hogy jelenései (fanerozis) által hogyan öntött csüggedő tanítványainak lelkébe új hitet, bátorságot, bizonyosságot. Most a húsvéti ünnepeket követő időben kettőzött figyelemmel fordulunk ezen jelenések felé, melyekről a negyedik evangélium szól legrészletesebben. Tudjuk, hogy az evangéliumnak ezek a részletei eleitől kezdve ott állottak a legbehatóbb vizsgálatok és nem egyszer ellenmondások tüzében ; elméletek, hipothezisek özöne zúdult feléjük. De a legszőrszálhasogatóbb vizsgálatnak is meg kell állapítania azt a fenséges, nagy tényt, hogy a tanítványok lelkében kitörülhetlenül ott élt az a bizonyosság, hogy ők látták a sírjából visszatért Jézust, hogy nem maradtak árván és hogy Az, a kit egy kis ideig nem láttak, megtért hozzájuk, velük társalkodott, tanította, vezérelte a restszívüeket, hozta a vigasztalás, békesség evangéliumát és adott dicsőséges megbízatásokat. Együtt voltak a tanítványok, a zsidóktól való féltükben zárt ajtók mögött. Nem Ők nyitották fel a zárakat. Talán örökre bezárult volna az az ajtó és soha nem lépték volna át küszöbét az apostolok, ha nem állt volna meg a közepén az Élet Fejedelme és nem köszöntötte volna őket azzal a köszöntéssel, a melyet egy kevés idő előtt hallottak ajkairól: Békesség nektek! Volt okuk félelemre, csüggedésre, tengernyi aggodalomra. Ugy érezték, hogy minden, a mi előttük legkedvesebb, legdrágább volt, messze-messze, örökre eltávozott tőlük. Azt lii ték, remélték, hogy 0 lesz 3,Zy <1 ki megváltja Izraelt és helyreállítja számukra a megígért országot. És elment, meghalt; gonosztevők csúf halálára adták, megcsúfolták, keresztre feszítették és ott függött a gyalázat fáján, a ki másokon segített tehetetlenül; eltemették, sírját lepecsételték. Emberek ítélete szerint az ő sorsuk, az ő jövőjük is meg vala pecsételve. Visszamehettek fáradt, küzködő, levert lélekkel a hálókhoz, a melyeket elhagytak, a vámszedő asztalhoz, a melytől elbúcsúztak. Ha csak felszínesen is merülünk el azoknak a napoknak történetébe, ha csak valahogyan is bele tudjuk magunkat képzelni a tanítványok lelkiállapotába, feltárul lelkünk előtt az a kétségbeejtő, szinte nyomorúságos helyzet, a melybe a legszentebb ügy ezen jelenések előtt volt azokban a napokban. Háborgó és erőtlen volt a tanítványok lelke. Békességre, erőre volt szükségük. Ez az, a mit a Jézus hozott nekik a halálnak birodalmából, a honnan győzelmesen visszatért és a koporsóból, melynek fnlánkját elvette. Nehéz volt a harcz és a küzdelem véres. A megdicsőült testen is láthatók voltak a stigmatak, nagy élethalálharcz sebhelyei, örök időkre hirdetvén, hogy a békesség, a megváltás, az élet útja töviseken, szenvedéseken át vezet győzelemhez, üdvösséghez. „Örülének a tanítványok, hogy látták vala az Urat." Milyen egyszerű, diszkrét szavakban fejezi ki az evangélium a legnagyobb örömöt, a mely valaha ember osztályrészévé lehetett. Oh vessük latra minden szavát e nagy kijelentésnek és lássuk meg az egyszerű lepel alatt mindazt a kimondhatlan, drága kincset, a melyet ez a nagy evangélium magába foglal mindazok számára, a kik szomjúhozzák a békességet, a kik akarnak boldogok, erősek lenni és venni isteni megbízatást a szent munkára. A mi hitünk mely felemeli a leplet, a mely veszi a drága kincset; ezáltal látjuk mi is a mi zárt ajtóink mögött, félelmeink és aggodalmaink között is a hozzánk közelgő, békességet, szent megbízást és mennyei erőket hozó Jézust, az Urat. Oh bár ne lenne felettünk úrrá soha, még a legnehezebb időkben sem, a gyáva kishitűség, a félelem és