Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-07 / 10. szám

heroizmus hiánya úton-útfélen a legszembetűnőbb s kihívóbb módon nyilvánul meg sok mindenben. Sokan még homokba dugják fejüket és nem akarják meglátni, hogy . . . ardet! Hányan nem számoltak a helyzet nagy komolyságával. A felülről jövő sok mindenféle rendelet közül is nem egy az „eső után köpenyeg" jellegét hordja magán. Az ilyen dolgokban is bizony együtt kellene tartani a mi szövetségesünkkel; ott nemcsak tengeralattjárókkal védekeznek a kiéheztetési törekvések ellen, hanem hatalmas társadalmi akcziókkal is elkövetnek arra nézve is mindent, hogy egyetlen talpalatnyi föld se maradjon műveletlen. — Ebből a nagy védekező munkából a mi egyházunk minden szolgájának ki kell vennie a részét. Bizonyára senki sem vonja ki magát közülünk a honmentő nagy munka alól. A törökszentmiklósi hitelszövetkezeti ünnep. Az Országos Központi Hitelszövetkezetnek Törökszentmiklóson is van fiókja. Ennek Kutas Bálint lelkész az elnöke. Ez a fiók áldásos munkát végzett ott abban a városban, főleg a lelkész nejének buzgólkodása folytán. Közel 4000 drb ruházati czikket és 30,000 K-t gyűjtött a háborúval kapcsolatos jótékony czélokra. Mult hó végén a hazafias áldozatkészség ébrentartása czéljából népünnepély volt, a melyen Budapestről Rákosi Jenő és báró Korányi Frigyes is részt vettek. Az ünnepélyen Kutas Bálintné megnyitóbeszédet és Rákosi Jenő előadást tartott. Szóky Géza tanító, Kutas Irénke, özv. Nagy Kálmánné és többeknek zene- és énekszámai tették vonzóvá a jól sikerült estélyt, a mely a Wacht am Rhein és Himnusz éneklésével záródott. — Az Országos Központi Hitelszövetkezet fiókjai, mint ezt a majd későbben összeállítandó statisztika is igazolni fogja, mindenütt derekasan kivették részüket a hadsegélyezés munkájából. Hogy egyebet ne említsünk, a kórházakban szenvedő vitézek ezrei pihennek azokon a vánkosokon, a melyeket ezek gyűjtöttek és küldtek. A tábori lelkészek számának elégtelenségére máitöbb ízben reámutattunk. Egyik számunkban megemlékeztünk a kerületek elnökségeinek értekezletéről és egyházunk közös, együttes akcziójáról ezen a téren. Mindez újabb jó eredményekkel bíztat. Hogy mily szükséges ez, erre nézve egy kis részletet közlünk abból a levélből, a melyet Boda Péter tábori lelkésztől vettünk Trientböl: „ . . . Linzbe és környékére ellátogatnom csaknem lehetetlenség. A távolság miatt is, minthogy Linz Trientől körülbelül 400 km-nyire fekszik, de főként a Trientben és környékén (Riva, Maié, Preclazzo, Levico, Tione) állomásozó magyar, legnagyobbrészt ref. katonák lelki gondozása annyira igénybe veszi minden időmet, hogy a távolabbi helyeken fekvő betegeknek csak morzsalékok jutnak belőle. Trientben van 800 kálvinista katona, Rivában 368, Predazzóban 171, Maiéban 202, Levicoban 108. Ha mind egy helyen, mondjuk Trientben volnának, könnyű volna, de utasításaimhoz képest a felsorolt helyeken havonta legalább egyszer istentiszteletet kell tartanom s egy-egy ilyen istentisztelet az utazással együtt rendesen 3 napba kerül. A karácsonyi ünnepekben mind e helyeken prédikáltam és úrvacsorát osztottam. Nekem nem három-, hanem hétnapos karácsonyom volt. Innsbruckban voltam januárban, de még akkor nem volt a kezeim között az imafüzetekből egy sem. így betegeinknek csak élőszóval adhattam vigaszt. Most már, köszönet a közbenjárásért, ezen segítve van. Mind a két ízbeni küldemény megérkezett s jó nagy része ki van osztva, Meg kell említenem még azt is, hogy mi sem mehetünk mindenhová, a hová akarunk, hanem csak oda, a hová az illetékes katonai parancsnokság jogosítványt (legitimation) ad. Természetesen mihelyt értesülök róla, hogy valahová magyar sebesültek, vagy betegek érkeztek, mindjárt jelentem a parancsnokságnak s kérek jogosítványt, de nem is ritkán megtörténik az, hogy mire az engedély megérkezik, betegeimnek a hűlt helyét találom. Ekkora területre kevés egy ember. Nekem még evangélikus kollégám sincs, hacsak magamat annak nem tartom, minthogy a parancsnokság a szükséghez képest egyszer reformátusnak, máskor evangélikusnak nevez meg utasításaiban. Nagyon jó volna azért, ha Linz vidékére is kineveznének egy magyar papot, a ki a felsőausztriai kórházakat elláthatná s nekem csak Tirol maradna, a mely maga is elég szép teriilet. Még egyet: a nagyobb városokban nagyobb tömegben elhelyezett betegek meglátogatására adott jogosítványok mind úgy szólnak, hogy havonta csak egyszer mehetek hozzájuk. Fájdalom, az egyhónapi időközben sok beteg végigjárja és fekszi a kórházakat a nélkül, hogy saját papjával valahol is találkozhatott volna ..." Ebből a levélből az is kitűnik, hogy bizony még most is szükség van a tábori lelkészek mellett továbbra is egy tisztán a kórházakat látogató kiküldött lelkészre. l)ebreczen sz. kir. város a temetőben külön díszsírhelyet ajánlott fel a városban elhunyt katonák számára. Mult hó 23-án három német katona halt meg Debreczenben, mely alkalommal dr. Márk Endre polgármester is megható szavakban mondott búcsút a hazánk védelmében elesett német hősök sírjánál. Sajnos, hogy előreláthatólag még sok lakója lesz a debreczeni katonai temetőnek. Adományok. Nap-nap után érkeznek újabb adományok, ha most már kisebb számmal is a katonák lelkigondozását szolgáló iratok czéljára. Hálát adva és dicsekedve mutatunk reá az eredményekre. Közel 5000 K gyűlt immár össze ! Perselypénz, házról házra való gyűjtés, vallásos estélyek jövedelme, gyengéd női kezek készítette tárgyak kisorsolásából (Felsőireg) befolyó jövedelem, lelkészek, tanítók, egyes buzgó egyháztagok külön adományai vannak benn ebben a kimutatott öszszegben. Most tehát e tekintetben némuljon el minden panasz ! Híveink áldozatkészsége elhallgattatta azt. Lelkésztársaink kedves, Istennek tetsző szolgálatot teljesítettek ezen a téren. Mint a rovat elején olvasható közlemény jelzi, a vidéki szükséglet szétküldését ezután a konvent eszközli. Kérjük a fenti közlemény figyelembe vételét. A budapesti ref. lelkészi hivatalnak, a mely eddig kerületünkben a munkát végezte is marad még elég dolga. Hiszen itt Budapesten katonák ezrei mennek harcztérre és fekiisznek kórházakban. — De ne feledkezzünk meg azokról, a kik otthon ülnek gyászban, aggodalomban. Ezeknek vigasztalására legalkalmasabb iratok Istenigóje mellett a Kecskeméti Lelkészegyesület által kiadott imafüzet, a Betliánia által közrebocsátott „Ne sírj" és a Takaró Géza által szerkesztett Igaz gyöngyök. Szegényebb híveink között való szétosztás czéljából ezeknek elküldéséről gondoskodunk (nem a konvent!) Ezekért kell fordulni a dunamelléki pénztári hivatalhoz (IX., Ráday-u. 28). — Olyan központokba, hol nagyobb kórházak vannak, a kórházi könyvtárak részére értékesebb könyveket (Házikincstárból stb.) és énekes-könyveket is küldünk, nem szétosztás, de használat, lehető megőrzés czéljából. Ilyenek ügyében is a pénztári hivatal intézkedik. Szóval csak egy levelezőlap vagy távirat beküldéséről van szó és az elintézés nem késik. — Ujabb adományok: kecskeméti ref. egyházmegye 150, Jászkisér 97, Alsónyék 20, Kákics 8'20, Babarez 6, Vecsés 50, Drávaszerdahely 12 92, 80'40, Jut 5, Mórágy 20, Nágocs