Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-28 / 9. szám

9. szám. BELFÖLD. Nyilvános köszönet. Abból az alkalomból, hogy tábori lelkésszé történt kineveztetésem folytán ausztriai körutam végleges befejezést nyert, kedves kötelességemnek tartom azt, hogy még egyszer, itt a nyilvánosság előtt is, őszinte köszönetet mondjak mindazoknak, a kik velem szemben valamilyen formában szívességet tanúsítottak. Elsősorban megköszönöm tehát a lconvent elnökségének azt, hogy engem erre az útra kiküldeni és ezáltal bizalmával kitüntetni méltóztatott. Minden erőm és tehetségem szerint igyekeztem is arra, hogy e bizalomra méltó is lehessek. Hálás szívvel emlékszem meg továbbá azokról is, a kik munkámban valamilyen formában segítettek. így dr. Darányi Ignácz főgondnokunkról, a ki 1000 drb újtestamentumot volt szíves a sebesült katonák részére ajándékozni. S hogy ez a gondolat milyen szerencsés volt, bizonyítja az az általános tapasztalatom, a mely szerint a katonák mindenféle vallásos irat között ennek a kis bibliának örültek a legjobban s gyakori kijelentésük szerint, ezt fogják a legszebb háborús-emlék gyanánt megőrizni szeretettel még a késő unokák számára is. — Jelentőségben nem volt kisebb azoknak a gyönyörű úrvacsorai edényeknek a feladata sem, a melyek Szilassy Aladárné kegyelmes asszony jószívűsége folytán lettek annyi idegen kórházban a bűnbánat könnyeinek tartói és a bűnbocsánat igazi edényei. Az a szíves közbenjárás és azok a szeretetteljes tanácsok pedig, a melyekkel Szilassy Aladár buzgó lelke látott el állandóan, sok tekintetben megkönnyítették számomra azt a teljesen új és töretlen utat, a melyen eleinte annyira bizonytalanul kellett elindulnom. De nagy volt a szerencsém, hogy a határon túl, már Bécsben is, szeretetteljes, figyelmes és rendkívül tevékeny református lélek fogadott: Medve Miklós, a bécsi magyar minisztérium s.-titkára, a kit, ha lehetne, az érdekünkben végzett igazán sokoldalú és fáradhatlan munkásságáért, a legnagyobb örömmel egyházunk tiszteletbeli bécsi konzulának, sőt nagykövetének szeretnék kineveztetni. Azok a kedves órák pedig, a melyeket családja körében tölthettem, csak a fokozódó elismerés, tisztelet és szeretet fejlesztői voltak számomra mindnyájuk irányában. Elismerés és köszönet adassék továbbá azoknak a névtelenül adakozó úrinőknek is, a kik kisebb-nagyobb összegeket bocsátottak rendelkezésemre abból a czélból, hogy nehéz anyagi, vagy szorult helyzetben levő derék katonákat készpénzben is segélyezhessek. Ezeknek a segítségeknek nyomán sok áldás fakadt, bizonyára nemes örömére azoknak, a kik a lelki értékeket keresik. Megragadom az alkalmat arra is, hogy az osztrák vasiitügyi miniszternek is köszönetet mondjak azért az igazán nagy szívességért, hogy egész utam tartamára Ausztriának összes általam kívánt területeire szabadjegyet bocsátott rendelkezésemre. Különösen hálával emlékezem meg Sigmund Byk miniszteri tanácsosra, a ki annyi szívélyességgel és olyan gyorsan intézte ügyemet, továbbá Vehn-re, a jegykiállítóhivatal főnökére, a ki a hírhedt osztrák bürokratizmust teljesen megczáfoló egyszerűséggel, rövidséggel és gyorsasággal intézte el minden ügyemet. Hiszem, hogy ha a Zöckler gallneukircheni lelkész által proponált terv alapján egy osztrák ev. lelkész is eljön hozzánk az itteni osztrák sebesülteket látogatni, a magyar kereskedelemügyi minisztérium épen olyan szívélyességgel lesz irányában, mint a milyet én Bécsben állandóan tapasztaltam. De mondjam-e, hogy milyen értékes és fontos dolog volt rám nézve az osztrák nagyobb városokban levő ev-és ref. lelkészekkel való megismerkedés ? Mindenütt a kollegiális szeretet igaz megnyilvánulását éreztem eleitől fogva s volt hely, a hol ez a nagyrabecsülés a komoly személyes barátság nemes melegségévé is olvadt át. Elismeréssel emlékszem meg osztrák kollegáim pásztori munkájáról, mert nemcsak a maguk híveit, hanem a mieinket is gondozni igyekeznek, sőt közülök néhányan még a nyelvünket is próbálják tanulni, csakhogy a mi sebesültjeinknek is nyújthassanak valamit. Őszinte köszönet illeti továbbá azokat az ausztriai magyarokat (és főleg nőket) —továbbá azokat az osztrák ápolónőket is, a kik kérésemre vallásos irataink terjesztésére önként vállalkoztak. De nemcsak ezeket, hanem azokat is, a kik ezeket az iratokat nekem adták, küldték, vagy rendelkezésemre bocsátották. Isten bizonyára megáldja munkájukat. S a betegek szeretete és lelkük felemelő öntudata lesz az elismerés számukra, a melyet egyébként földi formában nem is keresnek. És, last but not least, a legnagyobb elismeréssel, tisztelettel és köszönettel kell megemlékeznem az összes osztrák katonai parancsnokságok, különösen pedig a bécsi cs. és kir. hadügyminisztérium 9-ik ügyosztályának szívélyességéről. De itt is mindenekfölött Zorzi Ede őrnagy igazán lekötelező és jóindulatú szívességéről, a melyet velem és ügyünkkel szemben mindenkor tanúsított. Ezeknek az érintkezéseknek a hatása alatt tökéletesen megváltozott bennem az a felfogás, a mely az osztrák katonák és pláne a közös hadügyminisztérium embereiről, az általános magyar közfelfogás hatása alatt, az én lelkemben is régóta élt. Most már tapasztalatból tudom, hogy ebben a tekintetben másként kell gondolkoznom. Zorzi Ede őrnagy neve pedig legyen ismert és elismeréssel emlegetett mindenfelé a mi egyházi köreinkben is ! En mindenkor szeretettel és tisztelettel fogok gondolni reá, mint olyanra, a kinek pártatlan és igazságos munkájától még sokat várhatunk a prot. tábori lelkészek ügyének további intézésénél is. Adjon Isten neki erőt arra, hogy a katonai lelki gondozás ügyét még sokáig vezethesse, azzal a tapintattal és méltányossággal, a mely nagyjelentőségű munkáját eddig is jellemezte. Budapest, 1915 február 25. Sebestyén Jenö.