Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

alá, mert a magyar templom az a vonzó központ, a mely elenyészti ott a felekezeti különbséget. A szövetség két szakosztályban működik, t. i. a belmissziói és a gazdasági szakosztályban. Amaz a lelkiekben (szegények segélyezése, árvákról, aggokról gondoskodás, szeretetvendégségek. vallásos estélyek rendezése), emez a gazdasági erősödés előmozdításán munkálkodik a háziipar felkarolása mellett. És az alapozó munka még itt sincs befejezve. Óvoda, evangélizáló helyiség építése s fogyasztási és hitelszövetkezet létesítése a legközelebbi gondja a lelkipásztornak. Van az egyháznak egy elhanyagolt épülete, ezt akarják ily módon felhasználni. Az öntudatosan elkészített munkaprogramul egy része valóra vált. Segítsünk a többi megvalósításában. Minden fillér aranyat ér ott, a hol gyors segítség kell! Lássuk meg ez erőteljes munkából azt, hogy nem kell a magyarság megerősítéséhez, a bontó elemek elleni védekezéshez, az oláhterjeszkedés meggátlásához egyéb, mint sok agilis apostoli lelkű, munkás kálvinista pap és az, hogy azt, a ki ily szép missziót vállalt, ne hagyjuk magára, hanem legyünk mellette mindnyájan. És ha egyik befejezte a munkát, menjünk a másik segítségére. Őseink mulasztását pótoljuk nagy igyekezettel helyre, a míg időnk van. Küldjük szeretettel, de gyorsan az ilyen mentő és épitő munkához a „garasokat".* Mindenki, a ki e sorokat olvassa, legyen munkatárs és áldozza azt, a mit módjában áll, — hárommillió kálvinista egy-kettőre talpra állíthat egy-egy eklézsiát. Torró Miklósnak pedig kívánunk lankadatlan kitartást és kisérje mindnyájunk áldása nagy munkájában! Kálvinista. BELFÖLD. A nyugdíjjogosultsági idő. E lap hasábjain (mult évf. 44. ós 49. sz.) „Egy lelkész "-társam annak a kívánságának adott kifejezést, hogy az Ügyrend 69. §-ának az a része, a melyik kimondja, miszerint a jogosultsági idő egyszer megállapított kezdete többé nem változtatható, akként módosíttassék?

hogy a lelkész bármikor megállapíthatja jogosultsága idejének kezdetét" vagy a mint czikkíró e szavait értelmezi: a lelkész a jogosultsági idő kezdetét tetszés szerinti időben előrébb tétetheti. E módosításra, mint czikkíró reámutat, azoknak a lelkészeknek volna különösen szükségük, a kik a terhes járulék fizetését könynyíteni akarva s a káplánnak nevezett nyugdíjban reménykedve, jogosultsági idejük kezdetét 1908-ra tótették. E kívánságát czikkíró azzal indokolja, hogy e módosítás : * Adományokat készséggel fogadunk el e czélra mi is, de legczélszerűbb Torró Miklós ref. lelkésznek küldeni (Pókafalva, Alsófehér m.). Ugyanitt rendelhetők a templomot ábrázoló levelezőlapok is. SzerJc. ! 1. előnyös a lelkészekre, 2. abból az intézetnek semmi kára, kasszája egy fillérrel sem lesz kevesebb Vizsgáljuk meg, vájjon igaz-e ez? Hogy e változtatás előnyös lenne a lelkészekre: az bizonyos. Előnyös lenne első sorban a czikkíró által megjelölt lelkészekre, mert most alkalmuk lenne tévedésüket helyrehozni. Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy e lelkésztársaink közül a kongruások csalódtak, mert helyzetük valamivel kedvezőtlenebbre fordult, mint a belépéskor azt maguknak megrajzolták. Ennyi tény. De viszont meg nem engedhetően túlzott az a kijelentés, hogy a mostani helyzetben egy lelkész olyan intézet által, a melybe már ezreket befizetett, ki van téve annak az eshetőségnek, hogy koldusbotra kényszerülhet. Először : befizetett ezrekről a kongruás lelkészek — mert hiszen csak az ő helyzetük fordult kedvezőtlenebbre — nem beszélhetnek, mert az elmúlt hat év alatt nyugdijintézeti hozzájárulásként összesen csak mintegy 600 K-t fizettek be. (23°/ o belépés, 1% tagdíj, kamatok. A korábbi s általában a gyámtár fenntartására számításba vett járulékok természetesen ide nem tartoznak, mert azoknak külön ellenértéke van.) Tehát az évek hosszú sora szükséges még az első ezer koronáig is. Másodszor : mindössze az a változás történt, hogy a nyugdíjintézeti tag szükség esetén káplánra 1000 K-t kénytelen áldozni fizetéséből, mert a reménybeli 500 K megvonatott. Hát ennek az évi 500 K-nak elvesztése a „koldusbotra kényszer ülés ?" Koldusbotról legfeljebb kényszernyugdíjazás esetén lehetne szó (ekkor is az illetők saját helytelen gondolkozása folytán), de ezt bizonyára a konvent is meg fogja gondolni különösen azokkal szemben, a kiknek a jogosultsági idő kezdőpontjának megváltoztatására vonatkozó nagy szabadságadásával megengedte, hogy önmaguk ellen cselekedjenek. De előnyös lehetne e változtatás az ezután belépő lelkészekre nézve is. Itt azonban már egy fontos megkülönböztetést kell tennünk. Azok a lelkészek ugyanis, a kik 1908-ra tették jogosultsági idejük kezdetét, a nagy szabadságot saját kárukra használván fel, náluk — az 1908 óta eltelt évek rizikójától való szabaduláson kívül — csak a tévedés helyrehozására adott alkalomról volna szó, bár — mint később ki fogom mutatni — az intézet károsodásával. Ha azonban ez a változtatás nemcsak a múltra nézve gyakorolna kegyelmet, de a jövendőre is biztosíttatnék a megállapított jogosultsági idő kezdetének megváltoztathatása, ez egyenesen a nyugdíjintézet érdekeinek kijátszására nyitna útat, mert a „világ szerint bölcsek" csakugyan a nyugdíjbamenés küszöbén számíttatnák be, ha nem is a rendes lelkészi szolgálatukat — mert ezt kénytelenek beszámíttatni —, de az ideiglenes lelkészi éveket, melyeknek beszámíttatása fakultatív. így áll az előnyösség kérdése.