Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-20 / 51. szám

hallgassák az apostoli intést: öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust; kell, hogy megszívleljék a felülről jövő tanítást : végy . . . fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, hogy ne láttassék a te mezítelenségednek ruhája, hogy mehess hajnalhasadtakor a nagy felhívásra, harczba — győzelemre. KÉSZÜLŐDÉSEK. Hiába vagyunk a legnagyobb méretű világháború legvéresebb napjaiban, mindenfelé érzik az emberek, hogy a szeretet és békesség áldott ünnepéhez közeledünk. Ez az érzés egyelőre még abban nyilvánul, hogy az egész világ készülődik az ünnephez. Készülődik hivő és hitetlen, ellenség és jóbarát, harczmezőn küzdő hős és itthon aggodalmaskodó hitves, szülő, testvér, gyermek. Ennek a készülődésnek egyik legszebb részét az imént olvastuk. A pápa egy karácsonyi fegyverszünet közvetítése dolgában kezdeményező lépéseket tett. Krisztust, a Megváltót, a legbékeszeretőbb Királyt és békeuralkodót szolgálni óhajtotta az által, hogy bizalmasan lépéseket tett a hadviselő államok kormányainál, vájjon miképen fogadják azt a tervet, hogy e drága nagy ünnepen fegyverszünet álljon be. A keresztyének közül ki ne helyeselné ezt a lépést, ha a túlsó táborból történt is ? Igaz szívvel tudtunk volna örülni mi is, ha eredménnyel jár. Az összes hatalmak azt válaszolták, hogy megértik a kezdeményezés fenkölt szellemét, a nagyrabecsülik azt és rokonszenvvel is fogadják. Minthogy azonban a hatalmak közül egyesek úgy vélték, liogy gyakorlatilag nem tudják megvalósítani, a kezdeményezés a kellő, egyetértő hozzájárulás híján, nem vezetett eredményre. Ágyú- és puskatűzben, ezernyi szenvedés, nélkülözés közepette is, készülődnek a mi harczos íiaink meszsze délen és északon is szent karácsony ünnepére. Soksok írásos bizonyítékunk van erre. Nap-nap után olvassuk az ákombákom betűjű leveleket, a mik a harczmezőről érkeznek. Könnyes lesz a szemünk, nem az erőltetéstől, csak a belső melegségtől. A kik ezeket írták, most a fegyvert szorítják. Jobban megszokta a kezük a kard markolatát, mint az írószerszámot. Egyik is, a másik is azon kezdi pár sor írását, hogy 40—50 vagy száz „bajtárs nevében írok", mert vagyunk itt sokan reformátusok. Nem láttunk, a mióta hazulról eljöttünk, se magunk hitebeli templomot, se papot. Mikor már nagyon megfájdul a szívünk, el kezdjük énekelgetni a zsoltárokat, dicséreteket, de csak az első verseket tudjuk. Eddig csak kibírtuk. De szent karácsony ünnepen mi ünnepelni akarunk. Istentiszteleten akarunk lenni, akár lesz papunk, templomunk, akár nem. Küldjenek bibliát, zsoltárt, imádságot, karácsonyi predikácziókat. Ugyanis öszszebeszéltünk, ha a tiszt úr nem olvassa föl, fölolvassuk mi. Mintha csak otthon volnánk a mi templomunkban. Abban a sorrendben. Először fölállót, aztán két vers, közének, előfohász, imádság, szent leczke, prédikáczió stb. Mint otthon szent karácsony ünnepén ... És mindezt paraszti kéz írta, magyar református szív diktálta. Háromszor odateszi a levél végére, de úgy tessék ám küldeni, hogy karácsonyra biztosan ideérjen. Kedves véreink, csak készülődjetek. A szemek látni fognak benneteket . . . Itthon? Vége hossza nincs a készülődésnek. Karácsonyi csomagok tízezrei viszik a szívek melegségét a hideg sánczárkokba. Lelkeshangú felhívás buzdít kicsinyt és nagyot a szeretetcsomagok küldésére, hogy azon az estén minden katona érezze meg. hogy itthon szeretettel gondolunk rá. Művészeink kisebb csoportokba verődve, karácsony estéjén, a főváros hadikórházait sorba akarják járni, betlehemes játékukkal, verseikkel minden ágyhoz oda szeretnék lopni a távoli otthon derűjét, melegét, boldogságát. Sikerüljön nékik. Nehéz lesz, hiszen a feleségem, lelkem, a kis bogaraim hiányoznak az ágy mellől . . . Készülődés mindenfelé. Istenem, mintha a karácsonyfa gyertyácskái is bágyadtabban csillognának. Sok fa alól hiányzik majd egy-egy arcz, a ki tavaly ott örült övéivel. Ep ma mondotta egyik hat éves kis leány, vasárnapi iskolásom, hogy „hozza haza nékem a Jézus az édes apukát, annak örülnék legjobban". Kedves és követésre méltó az a készülődés, a melyet az Országos Hadsegélyző Bizottság indított meg. Hisszük, hogy vidéken is, a hol katonák tartózkodnak: megcselekszik. A bizottság arra kéri a vendégszerető családokat, hogy módjukhoz mérten hívjanak meg egy-két sebesült harczost, a karácsonyfához, hogy a kik nem mehetnek a szent estén haza övéikhez, a családi kör melegségét ne nélkülözzék. Készülődnek még az Oczeánon túl is. Az amerikai gyermekek karácsonyi ajándékokat gyűjtöttek a harczolók gyermekeinek. Óriási arányokat öltött a gyermekek ezen szeretethadjárata. A Jázon nevű hajó már 80,000 mázsa karácsonyi ajándékot hozott Európába, s még egy millió mázsa vár elszállításra. A fölött az úszó óriás fölött, mely aranydióval, mogyoróval terhes, már ott hangzik az angyalok karácsonyi éneke: „E földön békesség és az emberekhez jóakarat." Erre a kettőre van most legnagyobb szüksége a mi világunknak. Békesség és jóakarat, de messze szálltatok ! Nem volt még ilyen karácsonya az emberiségnek. Minden készülődésünkben ezeket várjuk. Mikor jöttök? Mikor csendül az angyalok éneke meg a mi szívünkben is ? Szent karácsony legnagyobb ajándéka, Te betlehemi kis gyermek jobban meg tudunk-e majd becsülni ezután, e vésznek, viharnak elmultán, mint eddig cselekedtük? Ez mutatja meg, mennyit ér minden készülődésünk ! Marjay Károly. Távíratmegváltásí lapok 'ítZ'^J-sere a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám), jt jt jt j* jt