Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-13 / 50. szám

Katonai pompával kísértük ki őket utolsó útjukra s helyeztük nyugvóhelyükre a boldog feltámadás reményében. Mélyen megindító az ilyen temetés messze idegenben, távol az édes szülőföldtől. Kivált, ha nincs senki, a ki a koporsóra ráboruljon, végigsirassa. Az egyik temetésre magyar fiúk voltak kivezényelve s a búcsúzó sortűz után elénekeltük a zágrábi temetőben: „Isten, áldd meg a magyart!" A háború szavakkal és számokkal eléggé ki nem fejezhető áldozatot követel emberéletben és az anyagiakban. De bizonyos vonatkozásokban jó a hatása : az Isten a rosszból is képes jót előhozni. Isten felé irányítja érzés- és gondolatvilágunkat, megtanít imádkozni. De megtanít arra is, a miről már sok frázist hallottunk : a hazaszeretetre. Nem szavakkal, hanem tettekkel. Olyan fizikai és szellemi erőt vált ki az emberből, a milyenről eddigi fáradt, ideges, enervált korunkban még álmodni sem mertünk volna. De jó hatása mutatkozik abban is, hogy megszüntetett egy nagy csomó vadházasságot, a menynyiben megkomolyítva az embereket, becsületesen rendeztette velük a legfontosabb földi viszonyukat. E rendkívüli idők bizony annyi munkát adnak Zágrábban a lelki gondozás terén, a mi ember erejét meghaladja. Anyagi kárpótlás semmi sincs érte. Mindezt nem panaszképen mondom, csak mint tényt leszögezem. De mégis volt már eddig és lesz hamarosan újra valami méltánylásban részem. Már előbb említettem, hogy egyházam jövedelmét csupán a perselypénz képezi s minthogy imakönyvekre kiadtunk 166 K-t, egyházam nem tudta a 2°/o"o

s

lelkészi nyugdíjintézeti és közalapi járulékot megfizetni. Azon elv alapján, hogy „ha az egyház nem tud fizetni, fizessen a lelkésznov. havi fizetésemből levont a konvent nyugdíjintézeti járuléksególyben 65'28 K-t, egy újabb esperesi leirat szerint pedig jan. havi fizetésemből közalapi járulék czímen le fog vonni, végrehajtással fenyegetve 45'84 K-t, Az élelmiszerek az utóbbi időben 25 — 40%~o

t

drágultak. Én a háború ideje óta több, mint kétszeres munkát végzek, illő hát, hogy a konvent méltányoljon ! Erről a tárgyról különben a következő számban, mint érdekes egyházjogi esetről, részletesebben fogok szólani. László Levente, ref. m. lelkész. KÜLFÖLD. Németország. Wichern János halála. Annyi sok drága, nemes élet elmúlása között is meg kell emlékeznünk ennek a kiváló férfiúnak, a német belmisszió egyik legnevesebb munkásának elhunytáról. A nagy Wichermek, a német belmisszió atyjának, a „Rauhes Haus" alapítójának, az újkori protestantizmus egyik legnagyobb reformátorának kilencz gyermeke volt. A most elhunyt volt a legifjabb. 1845-ben született a Hamburg melletti Hornban, a hol a világhírű, 1833-ban alapított Rauhes Haus van. A theologiát Halle-ban, Tübingenben és Berlinben végezte. A midőn testvére, Lajos, a német-franczia háborúban elesett, atyja őt vette maga mellé segítségül és a midőn atyját 1874-ben hüdés érte, ő vette át a nagy szeretetkolónia vezetését. Törékeny, beteges testében Istenben bízó, erős lélek lakozott. Szerény volt; nem volt semmi más vágya, mint Istennek szolgálni és a Krisztusban elrejtett életet élni. Ez volt életének programmja, ebben a szellemben nevelte a „Brúdereket" is, a német belmisszió e nélkülözhetlen munkásait, Híven megőrizte, fejlesztette az atyjától átvett nagy örökséget. Nyugalomba vonulása után (1901) főleg atyja irodalmi müveinek sajtó alá rendezésével foglalkozott. Munkáját, nevét atyjának nagy nevével együtt fogják emlegetni időtlen időkig. IRODALOM. A Magyar Prot. Irodalmi Társaság igazgatóválasztmánya f. hó 9-én tartotta ülését a ref. theol. akadémia könyvtártermében dr. Zsilinszky Mihály elnöklete mellett. A választmány tagjai közül ott voltak: Szilassy Aladár, Benedek Sándor, Petri Elek, Kaczián János, Raffay Sándor, dr. Szabó Aladár, Bernát István, dr. Antal Géza, dr. Pruzsinszky Pál, Hamar István, B. Pap István és Bendl Henrik pénztárnok. Az elnök melegen emlékezett meg a Társaság lelkészelnökének, dr. Antal Gábor püspöknek elhunytáról. A választmány első sorban azt az indítványt vette tárgyalás alá, a melyet Haypál Benő, Kaczián János és Józan Miklós nyújtottak be a biblia magyar kiadása és terjesztése érdekében. A választmány hosszabb megbeszélés után az indítványt a vele kapcsolatos dolgok megvizsgálása és az egész ügynek előkészítése czéljából bizottságnak adta ki. Ennek elnökei: Gyurátz Ferencz, Szilassy Aladár; tagjai: dr. Kenessey Béla, dr. Tüdős István, dr. Baltazár Dezső, Geduly Henrik püspökök; Petri Elek, dr. Szabó Aladár, Benedek Sándor, Raffay Sándor, dr. Antal Géza és dr. Szőts Farkas titkár, mint előadó. A bizottság meghívja az indítványozókat és Hornyánszky Viktort, mint szakértőt és már a legközelebbi közgyűlés elé jelentést tesz eljárása eredményéről. A titkár jelentette, hogy a „Házi Kincstár" XV. kötete (Skowgard-Petersen : Akarsz-e diadalmaskodni? Ford. báró Podmaniczky Pál) ki van nyomva és rövid idő múlva a szétküldés megindul. A Koszorú-füzetek 201—210. sorozata is megjelent. — Miután a nehéz idők miatt közgyűlést nem lehetett tartani, a mult évi közgyűlés által elrendelt ideiglenes berendezkedés a jövő közgyűlésig megmarad. A már lemondott titkár dr. Szőts F. még addig végzi a titkári teendőket, a Szemlét tovább is dr. Ravasz László szerkeszti; a titkári tiszteletdíjon megosztoznak. — A pénztárnok jelentése szerint a tagsági díjak elég szépen folytak be (3570 K). A jövő évi költségvetés az ideinek normája szerint állapíttatott meg. A Társaság a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz képest részt vett a hadba vonult és sebesült katonák evangelizácziójának munkájában. 200 K-t adott a Harmatcseppekre és több ezer példány Koszorú-füzetet bocsátott a katonák lelkigondozásával foglalkozók rendelkezésére részben ingyen, részben az előállítási áron. Erre a czélra a jelenlévők közül dr. Antal Géza 40, dr. Bernát István 20 és dr. Szőcs Ferencz 20 K-t adott át a titkárnak.