Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-01 / 5. szám

Ötvenhetedik óv f'olyam. 5-ik szám. Budapest, lí)14. február l. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: , Leoldoztad gyászruhámat", (bj.) — Vezérczikk: Református intelligenczia. Sebestyén Jenő. — Krónika: Egy határozat. — Iskolaügy: A latin nyelv. Retessy Viktor. — Táreza: Belfasti levél. Sebestyén Andor. — Szocziális ügyek : A közigazgatás a nép erkölcsvédelmében. Kálvinista. Az idei katonai fősorozások. — Külföld : Németország. V. J. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. PROTESTÁNS Az Élet Könyvéből. „Leoldoztad g.vászruhámat.<

4 „Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. 30. zsoltár 12. Az a bizonyosság, hogy: minden test olyan, mint a fa és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága, borongós őszi hangulattal nehezedik reánk; az a másik bizonyosság azonban, hogy: ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok . . . , felemel bennünket és egész életünket új boldogság színeivel ékesíti fel. A keresztyének előtt igazán ragyogó tündöklésben áll az élet eszménye, a hozzá közelebb]utás azonban sokszor legyőzhetetlennek látszó akadályokon törik meg. A hétköznap munkáiban, küzdelmek forgatagában annyi minden van, a mi állandóan lefelé szorítja a lelket; bizonytalanság, a mi nyugtalanságot ; keserűség, a mi törni-zúzni szerető harag érzéseit; gond, aggodalom, a mi elégedetlenség kitöréseit válthatja ki a lélekből. A hol azonban nincs felemelkedés, a sokféle gond és szorongás lenyűgöző hatalmából: ott nincsen bensőséges élet. A haladás világossága olyan területeken is kigyulladt, a hova évtizedekkel ezelőtt egy halvány sugár sem tévedt el; a modern kultura szellője az alsóbb néposztályokat is megcsapta, a nélkül azonban, hogy tavaszi ébredést adott volna nekik. Az igazi haladás nem a homályt és a zűrzavart növeli; nem is igényeket támaszt csak; még kevésbbé szórakozás, mulatozás, gyönyörűségek utáni vágyba hajszol bele, hanem megnyugtat, czélt tűz ki, kiemel az alacsony gondolatvilágból. A mai haladás azonban Isten nélkül akar boldogulni. Izgalomba állítja bele az embert; kiéhezteti, de igazi táplálékot nem tud a léleknek nyújtani. Ebben a szánalmas vergődésben találja a farsang a mai társadalmat. Farsang volna, de hiányzik az öröm ! A zsoltáros bizonyságtétele azonban másként hangzik : Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. Mintha csaták tüzéből győzelmesen hazatérő hős mondaná ezt az éneket; mintha tündérregék káprázatos világa nyílna meg, a hol a szegény bujdosó végre is eljut ezerszínű mesebirodalmába, megaranyozott palotájába és minden örömre fordul . . . ." Leoldoztad gyászruhámat; nem pillanatnyi, muló örömet adtál, hanem körülöveztél azzal. Siralmamat vígságra fordítottad, a melyben Istendicsőítés lüktet, a mely megmarad minden háborúságok között, a melyet még a sír sem képes örökre eltemetni. Ez a vígság csupa harmónia. Telve van bizalommal, mert tudja, hogy : Az Ur angyala tábort jár az öt félők körül . . . A hívő lelkek milliói azonban ma is ebben a nagyszerű örvendezésben élhetnek. A siralmakon áttör a boldogság ; leoldoztatik a gyászruha. Farsang van. Nem bálos, mulatós, mámoros, unott farsang; nem is hiú, tetszelgő, ékszeres farsang. Hanem ott a lélek legmélyén támadt vígság, a melynek éltetője, központja, erősítője az a tudat, hogy Isten. Megváltót adott a világnak. Kitárul az Isten országának kapuja és belépve nem gyászruhás, pesszimista, csüggeteg egyénekkel, hanem ujjongó, mások boldogságáért munkálkodni tudó, Isten dicsőségére szolgáló lelkekkel találkozunk. Az Isten szeretete dicső fényben ragyog reánk és érezzük, hogy: A kik ö reá néznek, azok felvidulnak. Az Atya szeretetét érezzük a Megváltónál, a ki hoz: ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett . . . Nem mesterséges erőszakolással, nem is hamis kultúrával lehet békét;

derűt, megnyugvást teremteni ós gyászruhába öltözött világnézet nyűgeiből szabadulni, hanem az egész élet teljes átadásával az Úr vezetésére bízva magunkat. Gondolkozásunk így nyer tartalmat; érzésünk így nemesbedik ; akaratunk így irányul mindig