Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-08 / 45. szám

A missziói ügyeket a távollévő Kelecsényi Zádor helyett Kozma László egyházmegyei gondnok referálta ezután. A jelentéssel kapcsolatban kerületi közgyűlés felhívta az összes missziói segélyeket élvező egyházakat, hogy jelentésüket szigorúan a konventi utasítás szerint készítsék. Obecsét és környékét a kecskeméti egyházmegyéből az alsóbaranya-bács-szlavóniai egyházmegyébe, a tiszakálmánfalvai missziói körbe csatblják. Kerületi közgyűlés a segélyeket az előző évivel teljesen egyezően állapítja meg. Arra a kérdésre nézve, hogy az új miszsziói mezők honnan kapjanak segélyt, missziói bizottság azt a megoldást ajánlja, hogy az államsegélyek bizonyos hányada adassék át a missziói bizottság részére. B. Pap István helyeselve az indítványt, ezt azzal toldja meg, hogy a már konszolidált egyházak ne a missziói pénztárból segélyeztessenek, hanem a többi anyaegyházak módjára. Nagy Imre és Kálmán Gyula esperesek az eddigi miszsziói segélyek meghagyása mellett vannak. Kerület felkéri az illetékes bizottságokat, hogy minden körülményt megfontolva, tegyenek a tavaszi gyűlésre jelentést. B. Pap István pénztárosnak a vallástani kézikönyvek állásáról szóló jelentése után, Sógor Endre a számszék jelentéseit terjesztette elő, majd annak elfogadása után a tűzkárbiztosítás és a lelkészi családi pótlék ügyében kiküldött bizottság jelentését. Az egész ügyet a tavaszi közgyűlésre halasztják, megbízzák Sógor Endrét a beérkező ajánlatok alapján készítendő részletes javaslat kidolgozásával. Tóth Sándor a népiskolai bizottság jelentéseit terjesztette elő. Ennek során kimondta a közgyűlés, hogy a hadbavonult tanítók a teljes fizetést kapják. A tanítói illetmények rendezése tárgyában felhívja a kerület az egyházmegyéket, tegyenek jelentést a kerület pénzügyi bizottságához, hogy az a számszékkel együtt megállapíthassa, milyen összegeket várhatnak erre a czélra. A díjlevelek értékelése kérdéseivel a megkérdezett egyházmegyék közül csak hét foglalkozott, kettő nem. Az értékelés kérdését a közgyűlés a hadi állapot megszűnte után, az új népiskolai rendtartás készítését pedig az új zsinati törvények megalkotása utáni időre halasztja. A kiskunhalasi polgári leányiskola rendtartástervezetét jóváhagyja a kerület. Dobó Sándornak, a Tanítók Lapja szerkesztőjének abbeli kérelmét, hogy lapját a beiratási díjakból rendelhessék meg az iskolák, nem tartja teljesíthetőnek. A tanítói díjlevelek közül a szigetmonostori kántortanítóét nem erősíti meg, minthogy eltérő az előbbitől, a bácsfeketehegyit, kórógyit és újvidékit megerősíti. A Ráday könyvtár jelentését terjesztette még elő Hamar István. Az újabb adakozóknak köszönetet szavaztak. A még be nem küldött könyvek erélyes behajtásánál szükségesnek látták ügyész közbelépését is igénybe venni. Ezután a főgondnok abbeli reményével, hogy mikor újra összejövünk, mint hazafiaknak, kevesebb aggodalomra legyen okunk és a püspök imádságával a közgyűlés 1 óra felé véget ért. A bírósági ügyekről röviden csak annyit, hogy a legnagyobb érdeklődés a lelkészválasztásokkal kapcsolatos peres ügyek felé irányult. Úgy a czeczei, mint az érsekcsanádi választás ügyében az elsőbíróság ítélete nyert megerősítést és így a megválasztott lelkészek, Szilágyi Béla és Losonczy Géza elfoglalhatják állásukat. Egyházkerületi értekezlet. A dunamelléki ref. egyházkerület okt. 31-én d. u. 5 órakor tartotta meg szokásos évi értekezletét a Rádayutczai díszteremben dr. Bernát István és dr. Szöts Farkas elnöklete mellett, szép közönség jelenlétében. Éneklés és imádkozás után dr. Bernát István nagyhatású aktuális elnöki megnyitóbeszédet tartott, a melyben utalt arra, hogy az a nagy küzdelem, melynek menetét lélegzet fojtva lessük, tulajdonképen két nagy protestáns nemzetnek, e németnek és angolnak rettenetes küzdelme. Ezekhez aztán multjuk, összeköttetéseik és érdekeik révén csatlakoznak a többiek. De örök szégyen Angliára, hogy míg Vilmos császár katonái Luther énekével ajkukon vonulnak be a meghódított Antwerpenbe, a szigetország szövetkezik az Istentagadó francziákkal s a czárizmussal csak azért, hogy úr maradhasson a nemzetközi piaczokon és szaporíthassa milliárdjait. Ebből azonban nem lehet fegyvert kovácsolni a vallás és protestántizmus ellen. Ha elég erősek lennők ezekben, ma nem lobognának a felgyújtott falvak s nem siratnák boldogtalan anyák és gyermekek százezrei vesztett övéiket. Fejtegette aztán azt, miért lobbant fel szinte váratlanul a vallásos érzés a háború bekövetkezvén az emberekben, milyen nemesítő, felemelő jelenségeket érlelt a gyász és bánaton kívül. A megpróbáltatásokra szükség van és ha a protestáns nemzetek vezetnek a haborúban, vezessenek akkor is nemes czélok felé, mikor az elmúlt küzdelem romjait eltakarítva az új élet megalapozásáról lesz szó. Dr. Szöts Farkas az adminisztratív ügyekről számolt be, a mely után az értekezlet tulajdonképeni tárgya következett : egyházunknak a háborúhoz való viszonya, a melyet Sebestyén Jenő ismertetett főbb alapgondolataiban. Felolvasásában a következő területeken vázolta az egyház feladatát: a harczba induló és sebesült katonák között, az itthon maradottak lelkigondozását, a társadalom szellemének, hitének, a nemzet morális erejének megtartását és fejlesztését illetőleg és végül az anyagi élet és segélyezések területén. Felhívta azután a figyelmet az árvák és a háború nyomorékjai felsegélésének kérdésére, a melyről most gondolkoznunk kell. „Szinte azt mondhatnám — így szólt —, hogy minden egyes gyülekezet felvállalhatná a maga árváját vagy árváit és minden egyesnek keresztyéni kötelessége lesz a gyülekezetből való, örökre összetört testű, nyomorék testvéreket szeretettel ápolni halálukig. Ne akarjunk mindent az államra hárítani. Az állam nem végezhet el mindent. Az őskeresztyének, de a mi őseink sem vártak semmit az államtól. Szegényeiket maguk tartották, betegeiket maguk ápolták. Az üldözések miatt menekülőknek városaikat