Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-25 / 43. szám

a vezérkar, a főhadiszállás tisztjeinek és a külföldi katonai attaséknak ülőhelyei. Mindnyájan eljöttek. Ok, a kik velünk vannak, ismernek bennünket, tudják, hogy szíveink most egy közös érzésben dobbannak össze: a legodaadóbb hazaszeretetben és Isten iránti alázatos hitben. Tudják, hogy ez tesz minket olyan erősekké és ellenállhatlanokká az ellenséges világgal szemben. A külföldi katonatisztek tarka egyenruhája teszi egyedül változatossá a csukaszürke egyenruhás, több ezer lelket számláló nagy gyülekezetet, a melynek tagjai áhítattal, nesztelenül állnak szorosan egymás mellett. Csak itt-ott tűnik fel egy-egy császári ezredkürtös és vadász eltérő színű egyenruhája. Orgona nincs. Régi, rozoga kis harmónium áll a háttérben, a melyen egy altiszt intonálja a Te Deumot. Ezer meg ezer katona torkából harsan fel a gyenge harmóniumkíséret mellett a nagyszerű ambroziusi magasztaló ének. Róm. VIII: 28. a prédikáczió textusa. Tartalma ez volt: A mikor a francziák ezt a csarnokot építették katonáik számára, bizonyára nem gondolták, hogy ezt német harczosok imája és éneke fogja templommá szentelni. Közülünk sem gondolt még néhány hét előtt senki háborúra. Micsoda terveket szőttek-fontak azok a jövőre nézve, a kik már itt az ellenséges földben pihennek! Mi lett mindezekből ? Mindnyájan olyan koldusszegényeknek érezzük magunkat most a Mindenható előtt. Senki sem tudja közülünk, meglátja-e még az imádott haza földjét. De számot vetettünk ezzel, a mikor elindultunk kunyhóinkból és palotáinkból. Eljöttünk mindnyájan az első hívó szóra, az első kiáltásra, hogy veszélyben a haza ! A lelkesedésnek dicső ideje volt ez és a szent lelkesedés, a német nép egységének mély átérzése, amelyet a háború hozott, ez volt első nyereségünk. Most itt Isten előtt mély felelősségérzetünkben jelentjük ki: mi nem akartuk a háborút azzal a néppel, a melynek földjén táborozunk. Egy más nép az, a mely ádáz gyűlölettel kereste velünk a háborút, neki kell felelnie ezért Isten ítélőszéke előtt. Ez alatt a nyolcz hét alatt mi mindnyájan más emberek lettünk. Milyen távol van tőlünk minden, a mi kicsinyes. Hányan fordultak Isten felé azok is, a kik otthon mosolyogtak azok felett, a kik az atyák példája szerint vasárnaponkint felkeresték az Úrnak hajlékait. A ki közülünk visszatér, az más ember lesz: érettebb és közel marad Istenhez élte végéig. Ez is egyik nyeresége a háborúnak, a melyet mi nem akartunk. Jaj azoknak, a kik Isten nélkül mennek a háborúba. A háború Isten nélkül, kicsapongásokra, kegyetlenségre vezet. Az ilyen rosszabb a pestisnél. Bármiként végződjék a háború, tudjuk, hogy más nem történhetik, mint Isten akarata. De ha itt a háborúban Isten gyermekei maradunk, ha megtaláljuk az utat 0 hozzá, akkor a háború mindenképen örök nyereséget hoz számunkra, akkor az Isten szeretete által mindenek javunkra válnak ... Sok kemény harczos szeméből hullott ki egy-egy könnycsepp a hatalmas beszéd hatása alatt. És mintha a mi egész népünk hitvallása emelkedett volna ég felé, a midőn ezernyi ajkon csendült meg a szép Chorál: Imádom a szeretet hatalmát! (Ich bete an die Macht der Liebe!) Ezután a szuperintendens a következő imát mondotta : „Te hozzád tekintünk fel ezekben a nagy, komoly időkben, erős, hűséges Istenünk, és a te erődért, segedelmedért könyörgünk. Ne vedd el tőlünk a te kegyelmedet, bárha sokszor és sokféleképen vétkeztünk Te ellened. Ne vigy minket ítéletre, engedd, hogy a Jézus Krisztusban bűnbocsánatot, vigasztalást és békességet találjunk. Távoztasd el tőlünk minden bűnt, romlást ós add, hogy igazság és hűség táborozzanak mi velünk. Te vagy a mi Urunk, Te benned bíztunk eleitől fogva, azért nem fél a mi szívünk. A Te jobb kezed hatalmasan cselekedett Tied a győzelem seregeknek Ura. A Te oltalmadba ajánljuk a császárt. Adj neki bölcs tanácsosokat, hűséges vezéreket, elszánt, kötelességét híven teljesítő hadsereget. Vezéreld Te magad a mi hajóinkat a vizeken és a levegőben. Vonulj ki a mi csapatainkkal. Adj nékik hősiességet, győzelmet; légy Te az ő pajzsuk, oltalmuk és adj nekik dicsőséges hazatérést. Légy közel az elhagyottakhoz, betegekhez, gyógyítsd meg a sebeket és add, hogy a siralmak vetéséből idő és örökkévalóság számára örömnek, békességnek gyümölcse érlelődjék. Szerelj fel bennünket a Te lelkednek erős fegyvereivel, hogy minden gonosznak ellenállhassunk és felette győzelmet vehessünk. Add, hogy innen a harczok és kemény tusák színhelyéről is fel tudjuk emelni szíveinket Te hozzád az örök békesség hazájába. Világosítsd meg felettünk a te orczádat és adj kegyelmet a Jézusért! Uram, könyörülj rajtunk!" Az egyszerű, szívből jövő ima mindenkit mélyen meghatott és nagy áhítattal zengett fel a kimenő ének : „Unsern Eingang segne Gott, unsern Ausgang gleichermassen." Mintha mindnyájan egy-egy üzenetet és áldást vettek és hallottak volna az otthonlóvőktől. Derült arczczal, lélekben megerősödve vonultak el a katonák ezrei a franczia városka lakóinak sorfala között . . . KÜLFÖLD. Svédország. Soederblom, a svéd ev. egyház érseke — ott is püspöki rendszer van — a mielőbbi békekötés érdekében, felhívást intézett az európai egyházak vezetőihez, a melyben csatlakozásra hívta fel őket a közös nagy akczió érdekében. Ezt a felhívást aláírás végett elküldte a canterbury-i és yorki érsekhez, a skót és svájczi egyházak moderátoraihoz, a holland, belga, franczia protes-