Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-25 / 43. szám
KRÓNIKA. Áldozatok. A „Lelkószegyesiilet" vezetőczikkében dr. Baltazár Dezső szóvá teszi néhány budapesti napilapnak azt az igazán eléggé el nem ítélhető eljárását, hogy az északi ellenséges betörések alkalmával menekülőket mindenféle gúnyos — többek között „patkány" — jelzőkkel traktálták. Helyes, hogy ezt élesen megrótta. Mert hát íme most az utólagos értesítésekből látjuk, hogy a betörők nem épen csak keztyűs kézzel dolgoztak. Istennek hála, hogy a mieink elmenekülhettek! Mi, a kik még nem éltünk át hasonló lelki izgalmakat, nem is tudjuk elképzelni azokét, a kik, a mint hallottuk, ott fenn reggeltől estig vártak remegő szívvel, míg felülhettek a túlontúl zsúfolt vasúti kocsikba. Sokan csak egy kis kézitáskával menekülhettek. — E sorok írója 1913. év nyarán járt azon a vidéken, a hol most az ellenség rombolt és pusztított. E helyen emlékezett meg arról a szép útról, a máramarosi felejthetlen napokról. Gondolt most a szomorú napokban a sok jó barátra, a kik bennünket, élünkön Baltazár püspökkel, oly nagy szeretettel fogadtak és vezéreltek fel Kőrösmezőig és azon felül is a Tisza forrásáig. Mennyi minden dőlt romba és ment veszendőbe, a mi ott szemeinket gyönyörködtette! — Délen szerémségi hitsorsosaink menekültek fölfelé. Ok is már visszatérhettek. Egy missziói lelkészünk ezt a lakonikus értesítést küldte: a szerbek mindenünkből kifosztottak. Es így volt ez mindenütt, különösen a hol magyarok és németek laknak. A mi pásztoraink és híveink életében, hála Istennek, nem esett kár. De mint az Ev. Orállóból olvassuk, a boljonezei ev. gyülekezet lelkészét, a 29 éves Palkovics Andrást négy presbiterével együtt a szerbek agyonlőtték. — Ugyancsak az Ev. Orállóban panaszolja egy fiatal ev. lelkész, Morgenthaler Ferencz, a kit e sorok írója személyesen is ismer, az újpázuai nagy virágzó német ev. egyházközség és az ebben általa alapított árvaháznak szomorú mutatását. A buzgó lelkész 1910-ben alapított a horvát és boszniai evang. árvák számára árvaházat. Hajlékot is építettek 24,000 K költséggel. A Gusztáv Adolf-Egylet is segélyezte őket. Szept. 10-én vonultak be a szerbek a községbe. Nemcsak az ellenség katonái, hanem a szomszédos szerb községek lakosai is pusztítottak, raboltak. 14 ház teljesen leégett, 20 ház gazdasági épületei, takarmánya és téli holmija elégett 5—6 házon kívül, a többit mind kirabolták. A legcsúfosabb képet a paplak mutatta, az itt elkövetett vandalizmus le sem írható. A község kára több mint félmillió korona. Az otthonmaradt hét öregember közül négyet legyilkoltak. A lelkész leírja, hogy az árvákat a Famler Gusztáv lelkész által alapított torzsai árvaházban helyezte el és adományokat kér hitsorsosaitól. íme, ilyen dolgok történtek a végeken. Még majd közlünk egynéhány minket közelről érdeklő adatot. És mit szólnak ezekhez a menekülőket innen a kávéházak nagy üvegtáblái mögül kritizáló, haditerveket kritizáló és napról napra újakat kovácsoló urak ?! Hősök emléke. A brandenburgi provinczia kir. konzisztóriuma a következő felhívást intézte a gyülekezetekhez: Ajánljuk, hogy a gyülekezet azoknak emlékét, a kik köréből a háborúban királyért és hazáért meghaltak, egyszerű emléktáblán örökítse meg. Növeli a hálát azok iránt, a kik érettünk meghaltak és erősíti a gyülekezet tagjai között a szolidaritás érzetét, ha a lelkipásztorok a hősi halállal kimúltak neveit a szószékről felolvassák és róluk megemlékeznek. Végül kérjük a lelkészeket, hogy kívánságra vagy a gyászoló házban vagy a hol szokásban van a gyászistentisztelet, a templomban tartsanak emlékistentiszteletet a hátramaradottak vigasztalására. — Ezt a leiratot mi is teljes egészében magunkévá tehetjük ! ISKOLAÜGY. A nagykőrösi tanítóképző-intézet új tanéve. Egyházkerületünk és a nagykőrösi fényes gyülekezet sok áldozattal fenntartott tanítóképző-intézetének új tanévéről akarok egy pár olyan adatot közölni, mely bizonyára megnyugtató hatással lesz mindazokra, a kik e szépmultú és nagy rendeltetésre hivatott tanintézet sorsa felett aggodalmaskodtak. Való igaz, hogy e tanintézet növendékeinek létszáma az utóbbi években aggasztóan megapadt. Ennek egész természetes magyarázatát találhatjuk, más egyéb okok mellett abban a körülményben, hogy az államnak csaknem minden tanítóképző-intézete mellett van internátus szervezve, a hol teljes ellátást, felügyeletet nyernek az állandó ellenőrzés alatt élő tanulók ingyen vagy csekély díj fizetéséért. Számolt ezzel a nagykőrösi preparandia igazgatótanácsa is, midőn már 1913. szeptember havában megkezdte az internátus szervezését. Egyelőre 10 képezdei s 10 főgimnáziumi tanuló nyert ebben az internátusban havi 5 K díjért lakást, fűtést, világítást, a tápintézetben pedig havi 20 K-ért tápláló ebédet s vacsorát. Ennek az internátusnak jó hatása azonban ebben a tanévben fog nyilvánulni. Míg ugyanis 1913/4-ben 12 jelentkező képezdei tanuló — tekintet nélkül a tanulmányi előmenetelére — talált az internátusban elhelyezést : a beállott 1914/5-ik tanévre ez már másként törtónt. Most ugyanis, mivel az internátusról kellő időben megjelent a tájékoztatás, jeles és jó bizonyítványokkal jelentkező növendékek közt lehetett választani az elhelyezés alkalmával. így kezdi tehát érvényesíteni valódi rendeltetését az internátus, a mely a jóigyekezetű tanulók barátságos otthona, a hol tanári felügyelet, szeniori ellenőrzés mel-