Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-18 / 42. szám

városháza üléstermében tartotta meg közgyűlését. — A szatmári ref. egyházmegye szept. 24—25. napján tartotta őszi rendes közgyűlését Szatmár városában Kovács Lajos esperes és Madarassy Dezső gondnok elnöklete alatt. Az esperesi jelentés volt a legfontosabb pontja a gyűlésnek. A tanítók negyedrésze katona, fizetéseiket teljes összegben kiadják az egyházak. Hosszú és heves vitát szült az egyes egyházak tőkekamatsegély kérvényének osztályozása. — A középszabolcsi ref. egyházmegye lelkészeinek, néhány világinak élénk érdeklődése mellett tartotta meg közgyűlését szept. 23-án Nyíregyházán Görömbei Péter esperes és Oencsi Albert gondnok elnöksége alatt. Érdekes tárgya volt dr. Szesztay Zoltán e. m. ügyész indítványa, hogy minden egyház hiteles kimutatásban számoljon el a haza érdekében hozott anyagi áldozatokról, hogy írott emléke is maradjon a nagy időknek, melyek nagy áldozatokat követelnek. Lelkesen elfogadták. A tiszaberczeli egyház 50 métermázsa rozsot ajándékozott az otthonmaradt szűkölködők részére s a küzdő egyháztagok egyházi adóját törölte. Az egyházmegyei közgyűlés közigazgatási pénztárából 300 K-t szavazott meg a haza czéljaira. Nem hiábavaló a mi bizakodásunk! — Az alsózempléni ref. egyházmegye közgyűlése Bálint Dezső esperes, Meczner Béla gondnok elnöksége alatt Sárospatakon szept. 30-án folyt le. A közlekedési viszonyok miatt kevesen jelentek meg, hivatalnokokon kívül mindössze 11 lelkész, két világi tanácsbíró. A gondnoki megnyitó a vész és vihar közt erősítő, bátorító szavú volt. Új hivatalosok, tanítók esküdtek. A rendes ügyek közül említésre méltó, hogy az egyházmegyére beterjesztették az egyes gyülekezetek belmissziói munkájuknak tervezetét. 36 egyház 590,000 K tőkének megfelelő segélyt kért, a gyűlés 34 egyházat 268,000 K-val terjesztett fel a kerületre. Adományok. Bardócz Pál székesfővárosi szakfelügyelő-igazgató a budafoki ref. egyháznak 120 K-át adományozott. — Id. Mitnauer György és neje a nagybörzsönyi ev. egyháznak 500 K-át ajándékozott. Az egyházak hálásan fogadják az ily nehéz időben való megemlékezést. Isten áldása az adózókon és adományukon! A budapesti Kálvin-téri templomban naponként van este 6 órakor istentisztelet, a melyen nagy gyülekezet vesz részt. Az esti istentiszteleten okt. 5-tól 10-ig a budapesti kateheták, a mult héten III. és IV. éves theologusok prédikáltak. Az öcsödi ref. egyházban a lelkész buzgólkodása folytán szép, látható és megfogható eredménye van a munkának. Hét vasárnap 105 K gyűlt egybö, mint templomi perselypénz az otthonmaradtak segítésére. A községi képviselőtestülettel karöltve 2000 K-t gyűjtöttek házanként. 164 taggal szept. 3-án megalakult a Vörös Kereszt-Egylet. Már eddig 120 kgr. súlyú ágy- és ruhaneműt küldtek a központba, otthon pedig 25 ágyat szereltek fel a sebesültek részére. A példa vonz! Hiszszük, hogy ez is. Erendréden már több alkalommal aktuális, isme-7 / retterjesztő felolvasásokat és előadásokat tartott a lelkész Csutoros Albert. Legutóbb a polgárőrséget szervezte, melynek parancsnoka a lelkész. A szönyi ref. egyház templomát szeptember 6-án szentelte fel Németh István püspök. Mindenek ékesen vannak a gyülekezetben, s hirdetik a pásztor gondos munkáját, az érdemekben megőszült Czike Lajosét. Rendkívüli értekezlet. Báró Prónay Dezső egyetemes főfelügyelő, mivel az egyetemes egyház üllői-úti tanácstermei hadi kórházzá vannak átalakítva, összehívta budapesti lakására a kerületek elnökségeit, az egyetemes pénzügyi- és az adóalapi bizottságot közös tanácskozásra, a rendkívüli intézkedések megbeszélésére. Október 2-án folyt le a nagy tanácskozás, a melyen az összes megjelentek bizonyos aggódó elfogultsággal vettek részt, érezvén a nagy felelősségnek súlyát, a mellyel a közegyháznak tartoznak. Alapos és hosszas tanácskozás után a következő megállapodások történtek: 1. Egyetemes közgyűlés a háború tartama alatt nem lesz. A kerületi gyűlések összehívásának joga az egyes kerületek elnökségét illeti s e jogot érinteni a bizottság távolról sem óhajtja, mégis az a vélemény alakult ki, hogy a kerületi közgyűlések se tartassanak meg. Azonban, ha a háború befejeződik s az egyetemes közgyűlés megtartható lesz, az azonnal összehívandó s előtte egy hónappal a kerületek is tartsanak közgyűléseket. 2. Az egyetemes egyház jövő évi háztartása az 1914. évre szóló költségvetés keretei között marad. Azért gondoskodás történik arról, hogy legalább a költségvetésben rendszeresített állandójellegű kiadási tételekre a lehetőség szerint rendelkezésre álljon a fedezet. 3. Az adóalapi rendes segélyek a háború, az annak következtében beállható pénzügyi helyzet és az egyetemes közgyűlés elhalasztása következtében az adóalapi bizottság legutóbb megállapított segélyek negyedrésze erejéig fognak folyósíttatni. Ezen megállapodásokon kívül bizonyos, esetleg szükségeseknek felmerülhető óvó intézkedések is történtek. Bírálat. Kozma Andor, a mi kedves Kobozunk a „Budapesti Hírlap" egyik mult heti számában szép és minket is érdeklő tárczaczikket irt a „Háborús prédikáczióról". Világi emberek ritkán írnak rólunk, a mi szolgálalankról, ha írnak, sokszor nincs köszönet benne. De |£ozma Andor megértéssel és nagy rokonszenvvel szól a szószékről általában és ezzel kapcsolatban a kálvinista igehirdetésről is. A czikkből néhány részletet közlünk. „A háború a nemzet összes fizikai, anyagi és szellemi erőinek lehető legnagyobb megfeszítését követeli. Nemcsak a fegyver alá sorozottak életét és vérét veheti igénybe, — a nemzet minden egyes tagjában rejlő minden testi ügyesség és lelki képesség s minden, a nemzet gazdaságának részét tevő érték is kell hogy készen álljon a mozgósításra. Sőt a hadsereg részére egyenes törvényes kényszerrel le nem kötött energiáknak parancsszó nélkül, önként illik felvonulniok, hogy a maguk szabad módja szerint, a legnagyobb nemzeti erőfeszítésben szintén részt vegyenek. Még a legmagasabb békekultusznak, a vallásnak hivatásos funkczionáriusai, a papok sem vonhatják ki magukat a háború megkívánta nemzeti kötelességek alól. A ki közülök nem is tábori lelkész, az isteni és emberi béke hirdetőjéből annak is a nemzeti önfentartás ultima ratiójának, a háborúnak papjává kell átalakulnia. Háborús időben hiábavalóság a békés prédikáczió, — most háborús prédikáczióra van szükség. A vallás erkölcsi törvényei nem változnak ugyan, azonban most a háborúzó ember lelkéhez kell szólniok. Az erények ugyanazok maradnak, a melyek mindig voltak, csakhogy most a harczban kell az embert igazi emberré nemesíteniök. Most még nagyobb szükség van rájuk, mint békében, mert erények nélkül harczoló ember lesz leghamarabb bestia. Igenis, a jó pap békében szelíd galamb legyen, de háborúban merészen szárnyaló viharmadár, hogy nemzete lelkének izgatott röptétől el ne maradjon, hogy annak a lőporfüstként gomolygó vészfelhőkben is emberséges irányt adhasson. Ezért mi sem természetesebb, mi sem helyesebb, mint az, hogy ez idő szerint a magyar papok prédikácziói általában háborús prédikácziók." E bevezetés után megemlékezik, Prohászka püspök, Bódis Jusztin a pan-