Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-18 / 42. szám

tenni, uraim, midőn szemeik fölnyílnak hazájuk politikájának láttára? A keresztyén kultura nevében, melyet kormányuk oly lelkiismeretlen módon koczkára tett, én csak azt az egy tanácsot tudom adni: ne csittítgassák lelkiismeretük szavát továbbra is Szerbiával meg Belgiummal, melyeket meg kell oltalmazniok, hanem forduljanak vissza és zabolázzák meg kormányukat. Talán még nem késő. A mi minket, németeket illet, a mi útunk határozottan meg van szabva, ha sorsunk nem is. Ha elesünk, a mitől óvjon meg minket Isten és erős karunk, vélünk együtt száll sírba földrészünkön minden magasabb kultúra, a melynek Őrizetére elhivattunk; mert Nagybritánnia sem Oroszországgal, sem Oroszország ellenében nem tudja azt többé fönntartani Európában. Ha győzünk — s a győzelem több a mi számunkra, mint puszta reménység — miként eddig, úgy továbbra is érezni fogjuk felelősségünket a magasabb kulturával, a tudománynyal s Európa békéjével szemben és távol tartjuk magunktól azt a gondolatot, hogy uralkodni akarjunk Európa fölött. Mindenki mellé oda fogunk állani, a ki vélünk karöltve, testvéri közösségben, békés Európát akar teremteni és fönntartani. Vélem szemben tanúsított barátságos érzületük további megtartásáért hálás vagyok önöknek egyénileg. Szükség nélkül nem is fogok semmi olyan köteléket eltépni, a mely engem hazájuk őszinte keresztyéneihez és tudományához fűz. Ez idő szerint azonban ez a kötelék rám nézve semmiféle értékkel nem bír. Prof. Harnack. Utóirat: Máris folytathatnak egy olyan harczot, a mely dicsőséget szerez önöknek. Mint negyedik nagyhatalom, a nemzetközi hazugságsajtó lépett föl Németország ellenében : elárasztja a világot a mi dicsőséges és szigorú erkölcsű hadseregünkre szórt hazugságokkal; megrágalmaz mindent, a mi német. Csaknem minden lehetőségtől meg vagyunk fosztva, hogy ezzel a „mélységből való állattal" szemben védekezhessünk. Ne higyjenek hazugságainak és terjesszék felőlünk az igazságot! Mi ma sem vagyunk egyebek, mint a miknek Carlyle festett minket önöknek. Harnack. Ford.: dr. Kováts István. KRÓNIKA. Menekülés — visszatérés. Feszült figyelemmel, remény és kétség között kísérjük figyelemmel már két hónap óta a háborús híreket. Gondolataink szüntelen ott járnak a harczmezőkön, a hol katonáink nagy és nehéz csatákat vívnak, áznakfáznak és, fájdalom, sokan elesnek. De senki sem veheti tőlünk rossz néven, ha kétszeres érdeklődéssel és szorongó aggodalmak között figyeltünk azokra a véres harczokra, a melyek hazánk sok vér áztatta földjén belül folytak és folynak. Különös nagy részvéttel tekintettünk a végekre, dél és észak felé. Gondoltunk azokra az őrhelyekre, a melyeket az ádáz ellen feldúlt, a honnan a pásztoroknak nyájaikkal együtt menekiilniök kellett. Siralmas, keserves volt a vándorlás és a legtöbb esetben fájdalmas a visszatérés a feldúlt, kirabolt tűzhelyhez. Most csak kevés hírt hallunk felőlük. Majd később elmondják a szomorú történetet. Adjon az Úr a mi lelkésztársainknak, tanárainknak, tanítóinknak, a gyülekezetek véneinek kettős lelki erőt és vigasztalást, hogy újra megépíthessék a lerombolt falakat, kerítéseket és vígasztalhassák, bátoríthassák a gondjaikra bízottakat. — Tudjuk, hogy mindenütt vitézül, elszántan harczoltak a mi hős katonáink, de bizonyára kétszeres hősiességgel ott a végeken a mi földünkért, a mi tűzhelyeinkért. Koszorúzza mindenütt teljes siker és győzelem nehéz harczaikat! Rombolás. Fájdalommal olvasunk róla. Évszázadokon átépült templomok, a tudomány, művészetek, kultura terjesztésének czéljaira szánt építmények omolnak össze a rettenetes, pusztulást, halált osztó fegyverek robbanó golyói előtt. Panaszok, vádaskodások mennek jobbra-balra a „barbárok" ellen, a kik tűzzel-vassal semmit nem kímélve, mennek előre. — Tudjuk, hogy a végleszámolásnál szóba kerülnek ezek a dolgok is, most a csatazajban, fegyverek tüzénél ki láthatna tisztán és ítélhetne elfogulatlanul. De egy kérdést már most fel lehetne vetni ezzel kapcsolatban. Ki idézte fel ezt a rémes háborút, ki borította lángba a félvilágot, ki vetette ki a hálót ? Bizonyára az fog felelni a nagy rombolásért, a ki ebben bűnösnek találtatik. Nem tudjuk, nem az lesz-e, a ki azzal a tudattal szította a tüzet és élesztgeti most is, hogy az ő kathedrálisaiban, donijaiban, múzeumaiban semmi kár nem esik. — Mit ér annak ajkain a jeremiád elpusztult építmények felett, a ki most nyugodtan nézi élő és érző emberek szenvedését, elestét, pusztulását. Ki ér rá most siratni holt köveket és ezekből felrakott építményeket, mikor Istennek ezernyi élő templomára tör napról-napra a romboló halál ?! BELFÖLD. Csendes jegyzetek. Falusi hősök. Tollkönnyű a toll, mégis nehéz a betűbarázdák szántása. Ilyenkor írni nem, csak olvasni szeretnénk . . ., azt is a jövő sötét arczulatából. A városi népet a sok plakáthír, „rendkívüli kiadás", rikkancs-újság narkotizálja ... De mi, szegény falusiak, ki vagyunk forgatva régi valónkból. A háború vad, véres dithyrambja hiába vágtat győzelmi örömmel, szomorú elégiává csendesedik, mire ideér! A magyar katonának nincs párja 1 Ez a harczok érezbevésett tanulsága . . . Pedig ez nem igaz. Van párja a magyar hősnek: a magyar asszony! Hősök ők is. Tisztelet érte nekik! Nézzétek csak! Csendülő kaszával omló, lágy rendet vágnak a harmatos sarjából. Egy-egy