Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-18 / 42. szám

a mi szeretteink közül is felszállanak a csatákból né­hányan az Atyához, hogy felfelé kell fordítani újra a tekintetünket. Azért szenvedünk, mert szeret bennünket Isten. Azért tör össze és vesz el mindent tőlünk, mert mindent ő akar adni nekünk. De meddig járjuk még a tékozló fiak útját? Milyen mélyre kell esnünk? . . . 0, tékozló fiú mélységesen nagy, őszinte megalázkodása, mennyit kell még szenvednünk a te vallomásodért? Muraközy Gyula. A MAGYAR BIBLIA. A Luther-Társaság közgyűlésén egy nagyon idő­szerű eszme merült fel és nyert konkrét alakot abban az indítványban, hogy szabadítsuk fel magunkat a Britt és Külföldi Bibliai Társaság gyámkodása alul és adjuk ki mi magyar protestánsok a magunk erejéből, ember­ségéből a magyar bibliát. íme a jó és egészséges terv, a melyet a nagy háború és vele kapcsolatos változott érzelmek és viszonyok váltottak ki. Hisszük, hogy ez minden illetékes tényező részéről meghallgatásra és lel­kes felkarolásra talál. Nem is lehet másként. Nem most merült föl először ez az eszme. Már többen, több alkalommal mutattak reá arra a viszás, nem akarjuk mondani szégyenletes helyzetre, hogy a mi magyar bibliánkat, a mely az összes fordítások kö­zött egyik legrégebbi, külföldi társaság adja ki. Ne ér­tessünk félre. Az a jogos és általános felháborodás, a mely lelkünkben az angol nemzet iránt a nagy háború kezdete óta él és napról napra fokozódik, sem homályo­síthatja el azt az elismerést és hálát, a melynek 1904-ben az egész föld kerekségén oly áldásosán működő bibliai társaság iránt születésének századik évfordulóján temp­lomainkban is kifejezést adtunk. Ez bizonyára gyermekes kicsinyesség volna részünkről. De az angol keresztyénség mostani magatartása, az a körülmény, hogy mint a mai számunkban közölt érdekes levélváltásból is látható, ez teljesen odakötötte magát a németgyűlölő hivatalos angol politika szeke­réhez, hogy most már nincs egyetlen elítélő szava a király gyilkosok és ezek pártfogói ellen, már csak hű szövetségeink iránti tekintetből is becsületbeli köteles­ségünkké teszi azt, hogy ne fogadjunk el tőle a közel jövőben semmiféle kedvezményt. Ezt mindenki természe­tesnek találja és nem minősítheti trucczolásnak. Mit ér nekünk az a frázis, a melyet több felől hallottunk, hogy ők reánk magyarokra nem haragusznak. Fiaink százezrei esnek áldozatul az angol hálóvetésnek ádáz furfang szőtte­fonta politikának. Nekünk bizony, fájdalom, nagy okunk van kitépni mindenféle angol barátságot lelkünkből. De a mi még fontosabb e kérdés elbírálásánál: az angolok oly érzékeny sebeket, eredményeiben most még ki sem számítható csapásokat mértek a keresztyénség és külö­nösen. a misszió ügyére, hogy ezt, bármiként végződjék is a nagy háború, csak úgy könnyedén, rövid időn belül elfeledni semmiképen nem lehet. Ebből folyólag és ez a fö: mi ezután nem szerepelhetünk semmiféle tekintetben a britt keresztyénség missziói munkájának, vállalkozásai­nak színtere gyanánt. A biblia olcsó, az előállítási árnál kevesebbe kerülő kinyomatása és terjesztése — egyebeket most nem említve — missziói munka. Ebben a tekintet­ben mi ez idő szerint még missziói terület vagyunk. A következtetés könnyű és önként folyó. El és ki tehát a britt gyámság alul ezt a szent, nagy, igazi egyetemes ügyet illetőleg! Ne engedjük semmi­képen elaludni ezt az eszmét. Ezen a téren azután már igazán találkozhatunk összes magyar protestánsok. Hány milliónyi is a mi számunk ?! Olyanoknak is, a kik csak néhány százezernyi lelket számlálnak, megvan a maguk bibliai társaságuk és saját erejükből kinyomatott és ter­jesztett bibliájuk. Nekünk is volt. Miért ne legyen a közeljövőben? Töröljük le bibliánk czímlapjáról a „britt" nevet, hadd hirdesse a magyar biblia a magyar protes­táns keresztyénség ébredését, erejét. Ez lesz az igazi nemes bojkott! Tudjuk, hogy nem lehet felfújni a dolgot. Jogi és más, máról holnapra el sem intézhető kérdések vannak kapcsolatban a tervvel. Hogy egyebet ne említsünk: új revizió kell. Nem baj. A mostaninak úgy is sok kardi­nális hibája van. A többek között nagyon kirí belőle a sok kéz és nem egy helyen az elsietés nyoma. Ne rettenjünk vissza a nehézségektől. Ápoljuk, melengessük szeretettel a tervet. És majd ha összejöhe­tünk, élesztgessük és ne hagyjuk elaludni a tüzet! P. Az angolok és a világháború. — Harnack professzor válasza tíz angol theologusnak.* — Harnaclc Adolf, a berlini egyetem világhírű egy­háztörténet-tanára, a világháború kezdetén nagyhatású beszédet tartott Berlinben, melyben erősen kikelt Anglia ellen. Ez tíz tekintélyes angol egyházi férfiút arra indí­tott, hogy (augusztus 27-iki kelettel) levéllel forduljanak a nagy tudóshoz és próbálják mentegetni Anglia visel­kedését. Az fájt nekik legjobban, hogy Harnack a czi­vilizáczió árulójaként tüntette föl Angliát. Szerintük Anglia elsősorban Belgium megsértett semlegességének, másod­sorban a kis Szerbia önállóságának megoltalmazása érdekében fogott fegyvert. Levelük végén ismételten utalnak arra, hogy azért fordulnak hozzá, mert „mély tiszteletet éreznek iránta és rendkívül nagyra becsülik azokat a szolgálatokat, a melyeket a keresztyénségnek tett". A világhírű tudós, ki nemrégiben még szintén egyik leglelkesebb híve volt a német-angol barátságnak, hama­rosan megadta rá a méltó választ. Szeptember 10-iki válaszában éles, bonczoló elméjével foszlányokra tépi az angol theologusok szépítgető okoskodásait. Nemcsak védekezik, hanem egyúttal halálos csapásokat is mér. * Örömmel vennők, ha a világhírű tudósnak ezt a klasszikus alkotását, fordításunk nyomán, más lapjaink is közölnék.

Next

/
Thumbnails
Contents