Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-11 / 41. szám
rendezett kórházban 8—10, a pályaudvar üdülőállomásán 1, a pénzügyi tisztviselők részéről a pénzügyi hivatal helyiségében berendezett kórházban 1 diakonissza teljesít szolgálatot. Bárcsak több helyről is jelezhetnénk ilyen szép munkát! „Az államsegély és a háború" czímmel az Ev. Őrálló 37. száma czikket közölt. A czikk — mint a legutóbbi szám vezetoczikke mondja — sok helyen föltűnést keltett. Különösen a miatt emelték föl többen szavukat, hogy miért ajánlja a lap épen az esperesi tiszteletdíjak beszüntetését? Erre a czikk az alábbi választ adja, melyet közérdekű voltánál fogva érdemesnek látunk mi is a leközlésre: „Cikkünkben világosan ki volt mondva, hogy az összes napi- és tiszteletdíjakat kérjük beszüntetni. Tehát nemcsak az esperesi tiszteletdíjakat. Arra a kérdésre pedig: hogy miért? Azért, mert ha az állam az egyházi közigazgatásra adni szokott összegeket beszünteti, mert — sajnos — még törvényben biztosítva nincsenek, akkor honnan adjon az egyetemes egyház pénztára, ha nincs miből?! . . . Aggódó lelkünk előtt lebeg az az esetleges szomorú jövő, a mikor az állam kimerülhet teljesen a sok háború okozta költség miatt; a mikor egyházunk is, a mely ma egész exisztencziáját az államsegélyre építette, anyagilag összeroppanhat, ha az állam nem adhat. Ezt az esetleges összeroppanást azonban lent a gyülekezetben nem szabad érezni, nem is fogjuk remélhetőleg érezni, mert hiszen néhány évvel ezelőtt megéltünk — ha szűkösen és nélkülözve is — minden államsegély nélkül ... A rendes szükségleteket apasztani fogjuk a mennyire csak lehet. De hogyan áll meg az egyházmegye, a kerület, az egyetemes egyház, a melyeknek összes számbavehető bevételei az államsegélyből származnak, lia az összes számbavehető kiadásait, a melyeket az államsegély terhére folyósítottak, be nem szünteti s nem helyezkedik arra az alapra, a melyen állott akkor, a mikor még nem volt erre a czélra államsegély ? Tudjuk mindnyájan, hogy néhány év előtt az egyházi közigazgatást teljesítő fungensek egészen kicsiny tiszteletdíjakért szolgáltak, sőt talán volt idő, a mikor semmi tiszteletdíj sem volt és az egyház közigazgatása volt olyan, mint most, sőt sokkal jobb. S ha egyházunk a háborús viszonyok között a visszatartandó államsegélyt nélkülözve, nem lesz képes tiszteletdíjakat és napi díjakat adni, csak természetes következmény, hogy kénytelenek leszünk ingyen szolgálni ..." A háború és az alkohol. A mind nagyobb arányokat öltő háború egyre fokozódó mértékben reátereli a közfigyelmet az alkohol romboló hatására. Nagy örömünkre szolgál, hogy immár számottevő eredményekről is számolhatunk be. A kolozsvári rendőrfőkapitány — mint a Ref. Szemléből értesülünk — az elmúlt napokban az alábbi hirdetményt tette közzé: „Ezennel közhírré teszem, hogy a belügyminiszter, az 5470. sz. M. E. rendelet alapján, a „korcsmákról, sörházakról és pálinkamérésekről" 305 — 1901. szám alatt alkotott s 18,740— 1902. számú rendelettel jóváhagyott szabályrendelet 6. §-a első bekezdésének hatályát további rendelkezésig felfüggesztette s helyére a következő rendelkezéseket léptette életbe : A pálinkamérések, ha ott egyéb szeszesitalok árúsíttatnak is, egyelőre esti 8 órakor bezárandók és reggel 5 óra előtt nem nyithatók ki. Vasárnap és más ünnepnapokon pedig déli 12 órakor zárandók be és csak másnap reggel 5 órakor nyithatók". Jelen rendelet a kihirdetés napján életbelép s annak megszegése kihágást képez, a mely az 1879. XL. t.-cz. 74. §-a alapján elsőízben 100 korona, visszaesés esetén 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, illetve megfelelő elzárással sujtatik". Arról is hírt adtak napilapjaink, hogy az élelmiszernagykereskedők körében mozgalom indult meg aziránt, hogy az élelmiczikkek ne legyenek szeszgyártás czéljaira fölhasználhatók. Németországban a 45,000 tagot számláló Kék-kereszt-Szövetség fordult hasonló kérelemmel a birodalmi kanczellárhoz. Kívánságukat több tekintélyes lap is támogatja. Hazatért misszionáriusok. Kunst Irén és Pauer Irma misszionáriusnők visszatértek. Az előbbi Kínából, az utóbbi Szudánból. Mindkettő német missziói társaság küldötte volt. Pauer Irma angol főhatóság alatti területen működött és onnan őt és társát kiutasították. Anglia egy emberöltőre kompromittálta ós bénította meg a külmissziót. Hova lettek az edinburghi világmissziói konferenczia határozatai?! A felsözempléni ref. egyházmegye szept. 23-án tartotta Sátoraljaújhelyen közgyűlését Hutka József esperes és Dókus László gondnok elnöklése mellett. A háborús idő miatt csak kevesen voltak jelen. A szavazatbontó bizottság jelentése képezte a gyűlés egyik főtárgyát. Az egyházmegyei tisztújítás eredményét jelentette be. E szerint az összes régi tisztviselők, egy önként visszalépő tanácsbíró kivételével, mindnyájan újra megválasztattak. Új tanácsbíró lett Péter Mihály gálszécsi lelkész, az egyházmegye főjegyzője. Itt is sok tőkekamatsegélykérvény volt. Nem kevesebb, mint 14 egyházközség folyamodott érte. Hat egyházközség kért segédlelkészt. De kérdés, mi lesz a káplán kon gruával ? ISKOLA. A szászvárosi ref. főgimnázium vallástanári állása dr. Tankó Bélának a debreczeni egyetemhez történt kinevezése folytán megüresedett. A „Ref. Szemle" részletesebben foglalkozik azzal a fölmerült tervvel, hogy azt heti 8 órára leszállított óraszámmal a helybeli és az egyik szomszédos lelkésszel óhajtják ellátni. Ez ellen a Ref. Szemle méltán emeli föl a szavát. Azt akarja ez jelenteni — írja —, hogy „kollégiumainknál még mindig a vallástanári tanszéket tartják a legfölöslegesebbnek ?... Egyebekről nem beszélve, kollégiumainkkal s azokban főleg vallástanárainkkal szemben egyházunknak felekezeti érdekei tekintetében folyton fokozódó igényei vannak; mert például az a tény, hogy hét kollégiumunk a kerület papi szükséglete pótlására a folyó tanévben 7, mondd hét theologus ifjút küld, szomorú világot vet kollégiumainkra mind ifjúságuk vallásos szellemét, mind a nemzet kultúrigényeinek áldozatos szolgálatkészségét illetőleg. Kollégiumaink tanárkaraitól s főleg a vallástanáraitól sok számonkérni valónk van s így rendes számadók nélkül — kényszerítő ok híjján — nem hagyhatjuk iskoláinkat." Érettségi vizsgálatok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedte, hogy a rimaszombati egyesült prot. főgimnáziumban a javító- és pótló érettségi vizsgálatok f. évi deczember hó helyett már október hóban megtartassanak. Az írásbeliek október 14, 15 és 16-ik napjain, a szóbeli vizsgálatok pedig október 17-én lesznek. A hadbavonult tanárok, ha a háborúban megsebesültek és munkaképtelenekké lettek, az 1912. évi LXV. t -cz. 42. §-a alapján, a szolgálati időre való tekintet nélkül állandó évi ellátásban részesülnek; az 1875. évi XXXII. és 1891. évi XLIII. t.-cz. szerint, a melyek a tanítók nyugdíjszerű ellátását szabályozzák, a munkaképtelenné lett tanítók csak 10 beszámítható szolgálati év után kapnak állandó évi ellátást. Ugyanez az arány-