Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-27 / 39. szám

élesztgette a mi ifjaink szívében a serkenő, a mélyebb vallásos érzelmeket, bátorította a keresztyén munkára azokat, a kiknél meggyőződött a komoly benső hitéletről. Emlékezzünk vissza ma, halála után, mi, kik évtizedeken át érintkeztünk vele, mily szeretettel fáradozott azon és áldozott is arra, hogy theol. ifjaink Skócziába mehessenek megismerni, megszeretni az ottani ker. vallásos életet; emlékezzünk meg, hogy milyen igaz, szívbeli örömet okozott neki minden egyes ifjúnk, a ki lelkesedéssel állt Megváltónk szolgálatába, minden egyes lépés, mellyel Isten országának ügye itt, nálunk előre ment; emlékezzünk meg arról is, hogy ő, a ki végre is idegen volt, irántunk és ügyeink iránti mély érdeklődésének és szeretetének sok kézzelfogható jelét is adta. 0 kezdeményezte a svábhegyi istenhegyi templomra való gyűjtést. Elete végéig soha nem feledkezett meg erről. A mult évben nagyobb összeget adott és gyűjtött a fiumei templomra. Hogy mennyire szeretett bennünket, annak az Edinburghba menő magyarok is élő bizonyságai. A presbiteri világgyűlés alkalmával még egyszer eljött hozzánk nővérével, Miss Moodyval, a ki neki mindenben hűséges munkatársa volt. Tragikus, hogy épen most halt meg. Az ő érzékeny, igazi keresztyén szívét és lelkét bizonyára éles tőrként hatotta át az a tudat, hogy az ő magyar barátaira súlyos megpróbáltatások várnak és hazája velünk ellenséges viszonyban van. Meg vagyunk győződve, hogy ő nem szűnt meg reánk szeretettel gondolni és értünk imádkozni. Elmúlásának híre nem hagyhat hidegen bennünket. Emlékezünk a régiekről, a melegszívű barátról. Hiszen olyan kevés van. Istennek adunk hálát "érte és mindazért, a mit általa velünk közölt. Legyen emléke áldott közöttünk ! Szilassy Aladár. A MI ÜGYÜNK. Az új évnegyed közeledtével kérjük azokat az előfizetőinket, a kiknek előfizetésük most lejár, szíveskedjenek előfizetésüket megújítani. A hátra lékosokat is kérjük hátralékuknak minél előbb való beküldésére. Kérjük azokat, a kik a lapot kapják, szíveskedjenek előfizetni és bennünket nehéz munkánkban támogatni. A Claparéde-emléktáblára és ösztöndíj-alapra dr. Tari Imre munkatársunk 10 K-t adott. Eddig begyűlt 1458 K 10 fill. IRODALOM. A Szövétnek cz. ifjúsági lap iránt érdeklődőket türelemre kérem addig, míg az egyes középiskolákból várt jelentésekből megállapíthatom, hogy a beállott isk. évben van-e lehetőség annak fenntartására. Nemzetünknek ezekben a súlyos napjaiban sokszorosan indokolt a vallásos érzéseknek lapunk által is ápolása s bizalommal számítok arra, hogy a részvétlenség nem fog kényszeríteni a Szövétnek ideiglenes pihentetésére. Lic. Rácz Kálmán tanár, a Szövétnek szerkesztője. Lelki fegyver. Hadba vonult evang. katonáink és honnmaradt híveink használatára írta, iil. összegyűjtötte és kiadta: Stráner Vilmos soproni ev. theol. akad. tanár. 64 oldal. Zsebkiadás. Ára egyszerű, csinos kötésben : 40 fillér. Tartalma: Előszó. Lelki fegyverzet. I. Isten Igéje: Bűnbánat-bűnbocsánat, A jó pá,sztor. Oltalom a veszélyben. Erős vár a mi Istenünk. Üdv a királynak. Erő és vigasztalás a szenvedésben és nyomorúságban. Megnyugvás Isten akaratában. Nem félünk a haláltól. II. Imádságok : Imádságok a háború idején (1—4). Imádság a királyért. Honnmaradtak imája harczban álló kedveseinkért. Katonák imádsága (1, 2). Fohász Bí csata, előtt. Győzelmes csata után. Nehéz küzdelem után. Ima a hadban elesett bajtársak felett. Sebesült katona imádsága. Bűnbánó imádság. Úrvacsora vétele előtt. Úrvacsora vétele után. Haldoklóért való imádság. Haldokló fohásza. III. Énekek: Fohászkodás. Erős vár a mi Istenünk. Ne csüggedj el kicsiny sereg. Gondviselő édes Atyám. Népeknek Istene. Ha Isten nem volna velünk. Tábori istentiszteletre. Én dolgom bízom Istenre. Függelék: Az Úr imádsága. Az apostoli hitvallás. Luther Márton reggeli ós estéli áldása. Az Ösvény, mely mint a Luther-Társaság folyóirata, Kovács Sándor pozsonyi theol. tanár szerkesztésében jelenik meg, bennünket most különösen azért is érdekel, mert legújabb száma közli dr. Masznyik Endre pozsonyi theol. tanárnak „A protestáns unióról" czímű előadását, melyet a szerző Az Orsz. Ev. Tanár- és Tanító-Egyesület budapesti közgyűlésén 1914 június 2-án tartott. Már régóta vártuk ezt az előadást, mert hallottuk, hogy benne a kálvinizmus határozott elítélése és a lutheranizmus dicsőítése foglaltatik. A közbejött háború és a közérdeklődés hiánya azonban nem engedi meg, hogy egyik-másik kérdésre nézve most gyümölcsöző polémiát kezdjünk s így csak néhány megjegyzésre szorítkozunk. Elsősorban is helyeseljük azt, hogy ilyen nagysúlyú ember is, mint dr. Masznyik, a külső egyházi unió gondolata ellen foglal állást, és pedig lélektani alapon, a melyet már Luther is világosan látott („Ihr habt einen anderen Geist!") s azóta a történelem is igazolt. „Más a lélek* a két protestáns egyházban s ezt visszafejleszteni, elhomályosítani, megsemmisíteni nem lehet. Az az érvelés azonban, mellyel M. a lutheránizmus fensőbbségét igyekszik kimutatni, egyáltalában nem győzött meg bennünket. Szerinte „eredeti s igazi vallásjavítás csak a lutheri reformáczió. A kálvini amannak már csak dogmatikus elágazása, pusztán raczionális utófejleménye". És mégis csodálatos a történelem tanúsága, a mely azt bizonyítja, hogy ez a „rideg s hideg vallás mégis hódítani tudott" s olyan világhatalomra tett szert, olyan politikai, kulturális jelentősége lett, olyan átalakító hatást gyakorolt nemzetek életére, a mely mellett a lutheránizmus csendes, tiszteletreméltó benső vallásossága és annak passzív ereje számba sem jöhet! És az is furcsa nagyon, hogy ez a „deizmusra hajló" rideg, moralista és törvényvallás hogyan volt képes olyan heroizmusra, a mártírok ezreinek nevelésére, mikor tudjuk, hogy a mártirságtól épen a számító, józan deizmus áll a legtávolabb ! Erre azonban M. elfelejtett kitérni s ha megteszi, bizonyára észre fogja venni, hogy értékmegállapításaiba valahol hiba csúszott be. Preuss is így járt a deizmus vádjával, a melyet nemcsak a kálvinizmus dogmatikája,