Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
Ne késsetek! Ily helyen prédikálva — Nemcsak egyház — haza épül rajta. Es hogyha lábatok kő, tüske vérzi E ritkán járt, rögös kemény úton — Ne csüggedjetek. Krisztus ezt is érzi, De követ ám, figyelve, ily nyomon . . . És mindazok, kiknek égö lelkébe' Isten, — Haza, — még valamit jeleni Mellétek állunk — imával segítve Az Úr maga mondja rá az „Áment1 1 . 19H. január hó. Oiih Ambrusné. ISKOLAÜGY. Elemi iskoláink énektanításáról. II. A midőn ref. elemi iskoláinkban működő kartársaim szíves figyelmét az állami „Tanterv és Utasítás"-ra itt felhívom, egy példát említek fel. A székesfőváros elemi népiskoláiban is épen úgy, mint az ország igen sok iskolájában ma is, évtizedeken át egyedül a hallás után való énekoktatás járta. Volt bár kivétel, azonban a legtöbb iskolában minden rendszer nélkül egy csomó lehetetlen szövegű, a gyermek lelki világába nem illő, a legszebb népdalokat önköltésekkel felváltott daloknak hallás után való betanítása képezte az énekórák anyagát. De elkövetkezett egy nagy átalakulás. A székesfőváros nagytudású polgármestere, dr. Bárczy István itt is felismerte a lehetetlen helyzetet. Az énekoktatás rendezésével és felügyeletével megbízott dr. Kacsóh Pongrácz volt kecskeméti főreáliskolai igazgató, hazánk legjelesebb ónekpedagógusa rövid idő alatt csodákat müveit. Bebizonyította, hogy az állami tanterv alapján végzett énektanítás czélhoz vezet s ma már a székesfőváros elemi iskoláiban e téren olyan komoly munka fotyik, mely felveszi a versenyt a művelt külföldi városok iskoláival is, a melyekkel szemben pedig nem évtizedek, de évszázadokkal voltunk elmaradva. Az esetleges megjegyzésekre vonatkozólag, melyek a főváros elemi iskoláinak felemlítése kapcsán hangzanak el, bátor vagyok megjegyezni, hogy a székesfővárosnak — világvárosnak — sok olyan elemi iskolája van, melynek külső anyaga lehet tömörebb, erŐsebb, talán díszesebb, mint egy falusi iskoláé, de a belső emberi anyag amazén jóval alul áll. Egy világváros nyomorában élő és felnevekedett emberi anyag semmivel sem alakítható, nevelhető könnyebben, mint az egészséges légkörben nevelődött falusi gyermek. Az eszközök pedig ugyanazok ; egy darab kréta, hegedű vagy harmónium (ha van) és a tárgy iránt való lelkesedés. Ezeknek elmondása után csak arra kívánok rámutatni, mit várhatunk mi, reformátusok, a módszeres énekoktatástól. Gondoljunk csak arra az időre, a mikor az új revideált énekeskönyv megjelenik, tele új dallammal. A régi öreg zsoltárt, melyhez híveinket annyi édesbús emlék fűzi, felváltja egy modern, új énekeskönyv. A minden újítás nyomán járó idegenkedést, azt hiszem, itt is a tanító nemes munkája szüntetheti és enyhítheti azáltal, hogy már az alsó fokon rakja le azon alapot, a melyen a valódi, tudatos énekoktatás nyugszik. Az új énekeskönyv ismeretlen dallamainak betanítása amúgy is szükségessé válik és a rendszeres énekoktatáshoz szokott gyermek maga is felismerné a régi húzva-vontatva való énekléssel szemben a ritmikus ének szépségeit és ezzel a mi ref. templomi éneklésünk is fönségesebb, élénkebb volna. Nincs szó, mellyel az énekoktatás fontosságát, illetve intenzívebb tanítását méltóan kifejezni lehetne. Eléggé ki van fejtve az állami tantervben s ha kartársaim áttanulmányozzák, úgy ismervén szeretett egyházunk és hazánk iránti lángoló lelkesedésüket, bizonnyal hiszem, hogy az énekoktatás hamarosan átváltozik. A mikor ezeket kartársaim szíves figyelmébe ajánlom, szeretettel kérem azokat, kik bármilyen útbaigazítást óhajtanak az énekoktatást illetőleg, forduljanak hozzám s én kész örömmel nyújtok tehetségemhez képest segítő kezet. Budapest, Köváry Ernő, I., Fehérsas-tér. polg. isk. tanár. BELFÖLD. Templomszentelés Magyarrétfalun. Felejthetetlenül szép ünnepet ült a mult év november 16-án a magyarrétfalui ősi eklézsia. Ekkor szentelték fel a négy régi szlavóniai református magyar gyülekezet (Haraszti [Harastinj, Szentlászló [Laslovoj, Kórógy [Horogj] és Rétfalu [Retf'ala MadjarskaJ) lelkipásztorának jelenlétében 1752-ben épült s most teljesen újjáépített templomát. E reformáczió kora óta fennálló gyülekezetünk története meglehetősen ismeretes, mert az 1758-ból származó régi mátrikulában az „Illyriában helyheztetett Rethfaluról való emlékezetes dolgok, mellyeket Tiszt, és Túdós Dömény József Uram ezen Eklézsiának Hűséges Lelki pásztora egy néhány Esztendők alatt gondos szorgalmatossággal jegyezgetett, azután pedig Veresmarti prédikátorságában és a' Külső Baranyai V. T. Seniorságában rendbe szedvén Írásban kibotsátott 1778 Észt." annak utóda Deretskei István által annak jellegzetesen szép írásával fel vannak írva. Ebből megtudjuk, hogy Rétfalu, mely a Dráva mentén Eszéken felül fekszik, egy nagy magyar vidékhez tartozott hajdan, melyet azonban a „sokféle ellenségek és kóborlók úgy mint Német, Török, Rácz haramiák" elpusztítottak. Elpusztult szlavóniai magyar faluk voltak e vidéken: Oroszi, Besencz, Jakabfalva, Györgyfalva, Tolmány, Lanka, Mosony, Bajafalva, Újfalu, Nebojsza, Szőcs, Szőllőske, Kölgyes, Thamási, Szerőcze etc. etc.
