Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-20 / 38. szám

mérését. — A franczia protestáns egyházi sajtó is, mint a fenti lap útján értesülünk, megérezte a válságos idők hatását. Közülük a legtöbb, így a Doumergue-párti „Le Christianisme au XX. siécle" is megszűnt. Az egyházak belmissziói intézményei is súlyos helyzetben vannak. —• A híres párisi lelkész Monod, a franczia református egyházak állandó bizottságának elnöke, kiáltványt bocsátott ki a presbitériumokhoz, a melyben még megdöbbenésének ad kifejezést a felett, hogy keresztyén népek, a kik mindnyájan az egy „Mi Atyán k"-ot imádkozzák, oly ádáz dühvel rohannak egymásra. Szerinte a mostani jelszó necsak az legyen: Isten legyen velünk, hanem inkább: „Mi legyünk Istennel!" — A párisi ifjúsági egyesület helyiségét közkórházzá alakították, a diakonisszák ott is kiveszik részüket a segítés szolgálatából. Általában, mint a fentemJített forrásból értesülünk, a kicsiny, maroknyi franczia protestáns egyház, a mely pedig az állam részéről oly mostoha elbánásban részesült, megrongált anyagi viszonyai daczára is nagyszerű munkát végez a háború okozta sebek gyógyítása körül. Svájcs. Békekonferenczia. Ugyancsak a „SemaineReligieuse"ből értesülünk a konstanczi békekonferenczia „tragikomikus" lefolyásáról. Megemlékeztünk már arról, hogy a svájczi református egyházak vezető emberei még az év elején egy felhívást bocsátottak ki franczia, német és angol nyelven, a melyben az összes keresztyén egyházak képviselőit békekongresszusra hívták meg Konstanczba. Mintegy 300 képviselő jelentette be részvételét. 60 angol, 50 amerikai és 150 az európai kontinentális egyházak részéről. A közbejött zavaros viszonyok miatt augusztus 2-án csak 80-an jelentek meg. 30 angol, 30 amerikai és 20 a kontinensről. A konferenczián dr. Clifford, hírneves angol baptista lelkész, a lichfieldi anglikán püspök ; Gibbon Morgan londoni és Lynch lelkész, az amerikai békeegyesület egyik vezető embere és a Carnegie-alapok gondnoka szólaltak fel és a konferenczia elhatározta az egyházak közös akczióját a béke érdekében. De íme jöttek a nagy harczi készülődések és a konferenczia tagjai szétrebbentek. Pénzüket sem válthatták be és így anyagilag a legnagyobb zavarba jutottak és hazautazásuk is nagy nehézségekbe ütközött. Az angol küldöttek Spiecker berlini lelkész, a császár kedves emberének személyes közbenjárására nyertek engedélyt a Németországon keresztül való utazásra. Hermetikusan elzárt kocsikban mentek vissza. Ott a sötét kocsikban elmélkedhettek kísérletezésük hiábavalóságáról 1 Ki tudja mikor jönnek ismét össze ? ! A svájczi semlegesség. A berni nemzeti egyház szinódusának tanácsa felhívást bocsátott ki a lelkészekhez, hogy úgy a szószéken, mint egyéb szereplésük alkalmával óvakodjanak politikai nézeteiknek kifejezést adni, mert a berni protestánsok között mindkét hadban álló félnek, úgy a francziáknak, mint a németeknek vannak barátaik. —p. A MI ÜGYÜNK. Magunkról. Csak néhány szót. Most október hó elsején lesz két éve, hogy a Kálvin-Szövetség e lap tulajdonosává lett. Á szerkesztéssel megbízottak belső és külső munkatársak segítségével szeretettel és sok fáradsággal és legyen szabad mondanunk, nagy önzetlenséggel teljesítették a reájuk bízott feladatot. Azok, a kik figyelmükre, érdeklődésükre méltatták e legrégibb protestáns egyházi lap munkáját, törekvéseit új életének lefolyt két esztendejében, nem fogják szerénytelenségnek venni, ha mondjuk, hogy igyekeztünk ezt az újságot múltjához méltó nivón fenntartani. Sokféle, itt fel nem sorolható nehézségekkel kellett megküzdenünk. A jégtörés munkája nem könnyű és kellemes. Igyekeztünk a lapot úgy szerkeszteni, hogy ne csak lelkésztársaink újságja legyen, hanem találjanak benne a világiak is valamit, a mi bennük is mélyebb érdeklődóst, munkakészséget vált ki a több és nagyobb munkákra hivatott és törekvő egyház belső élete és kezdeményezései iránt. Szóval a rendelkezésre álló és bocsátott időt, szerény anyagi eszközöket igyekeztünk nemcsak Szövetségünk, hanem egyházunk és magyar protestántizmusunk javára gyümölcsöztetni. Most a rettenetes, válságos helyzetet mindenki megérzi. Megérzik a nagy, elterjedt napilapok, megérezzük mi is. Kérjük lapunk eddigi olvasóit, előfizetőit, barátait, hogy támogatásukat a jövőre se vonják meg ettől a laptól, a mely a múltban nagy idők tanuja volt és a mely a jelenben is a jobb jövő egyik hírnöke és útmutatója óhajt maradni. A Claparéde-emlékalapról szóló mult heti kimutatásnál tévedés történt. A dr. Fröhlich Róbertné nagy adományával, 100 koronával az alap 1448 korona 10 fillérre növekedett. További adományokat B. Pap István theol. tanár czímére (IX., Ráday-utcza 28.) kérünk. Lapunk társszerkesztőjétÖl, dr. p. Horváth Zoltántól a mult héten kaptunk egy tábori levelező-lapot Szabadkáról. Többek között ezt írja: Sokszor gondolok reátok . . . nem tudom, mikor lehetek ismét együtt veletek. Az osztály elvonulása előtti napon öten voltunk az itteni ref. imateremben istentiszteleten. Barsy László lelkész könnyekig megható szép beszédet mondott. Másnap aztán igazán gyönyörű és szinte mesébe illő volt a sok felvirágozott lovon az elvonulás. Mi pótoljuk majd a hiányt. Adja Isten, hogy ne legyen reá szükség. Kár volna egyért is a sok szép szál magyar honvédért. — Mi is szívből csatlakozunk e kívánsághoz és kívánjuk, hogy a szabadkai honvédhuszár népfölkelő pótszázad kedves hadnagyát az Úr minél előbb vezérelje vissza körünkbe! IRODALOM. Kísérőül a táborba (Zum Geleit in's Feld) czímén Dr. Teutsch Frigyes, a szász ev. egyház püspöke, szép kis építő zsebkönyvet szerkesztett, a mely bizonyára kedves útravalója lesz katonáinknak és különösen a nyája felett nagy hűséggel őrködő püspök híveinek. Találó zsoltárok, klasszikus szép énekek, hazafias költemények (a himnusz is) válogatott alkalmi aranymondások teszik értékessé ezt a kis könyvet. Dr. Dajka Endre: Egy magyar kálvinista papról* Ne kérdezzük, kiről van szó, elég, ha fáj ezeket a megismétlődő képekek látni ref. egyházunkban. 70 éves,