Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-13 / 37. szám

gadta. Ezáltal ugyan fáradságos szeretettel megteremtett gyülekezeti élete szenved egy ideig rövidséget, mert kiszorultak a hivek a templomokból, de bizunk az Úr­ban, hogy segít új hajlékot találni a nyáj számára, a nagy hazatias kötelesség teljesítésének ideje alatt is. Ennek a nagy szeretettel és nagy áldozattal léte­sült kis kórháznak a megnyitására sereglett össze elő­kelő és lelkes társaság szept. 5-én délután a Család­utczában Hogy mennyire méltányolják a Lorántffy-egylet működését mindazok, a kik igazán ismerik, mutatja az, hogy nemcsak a tagok jöttek sietve támogatására, ha­nem a Tisztviselő-telep lakói vállvetve buzgólkodtak min­den irányú segítésben. így a kitűnő hírű sebész, dr. Papp Gyula készséggel vállalta a főorvos súlyos feladatát s felesége is nagymennyiségű felszerelési tárgyat gyűjtött, (mindketten katholikusok). A főorvos az orvosi felszere­lésben is megbecsülhetetlen értékű szolgálatokat tett. Olyan kedves, szép, tiszta, barátságos az egész kór­terem, hogy elfelejti az ember benne, minő súlyos szen­vedések színhelye lesz. Mert itt a legkitűnőbb ápoláson kívül kiváló lelki gondozásban is lesz részük. A diako­nisszák, id. Vidor János kórházigazgató bevezetésével, igazi szeretettel teljes légkört varázsolnak a szenvedők köré. Ha átlépünk a műtőterembe, egyszerre érezzük, hogy nemcsak lábbadozóknak szánt hely ez. Példás rend és felkészültség várta a jelzett betegeket, kik kedden, 8-án (egyelőre 23-an a déli harcztérről, legtöbben a 44-ik gy. ezredből) meg is érkeztek. Mélyen megható volt a kórház megnyitása f. hó 5-én d. u. 5 órakor, a melyen az egyesület tagjain kí­vül sokan vettek részt. Hogy csak néhányat említsek, ott voltak: gróf Tisza Istvánné, Darányi Ignácz főgondnok, Bárczy István polgármester, Szilassy Aladár és neje, báró Dániel Gáborné, Kósa Zsigmond gondnok és neje, Baksa Lajos, Petri Elek stb. Petri lelkész szép imával nyitotta meg az ünne­pélyt, utána Vietor J. kórházigazgató tartalmasan és érdekesen fejtegette a háborús fegyverekből munkaesz­közökké vált vasak békés áldott munkáját. Majd ifj. Victor János beszélt az egyesület Szeretetmunkájáról, mindkét beszéd nagy hatást tett a jelen voltakra. Végül Patay Pál imádságával s a Himnusz éneklésével bevég­ződött a felavatás, mit a diakonisszák két karéneke élénkített. Ezután a közönség megtekintette az ima­teremből kórházzá változtatott helyiségeket. „Adja Isten", mint ifj. Victor J. mondotta, „hogy mentől hamarább át lehessen újra adni eredeti rendeltetésének, a mi azt jelenti, hogy nincs több sebesült!" Orth Ambrusné. A külsősomogyi egyházmegye közgyűlése Siófokon aug. 26—27. A külsősomogyi ref. egyházmegye f. hó 27-én tar­totta közgyűlését Kálmán Gyula esperes és dr. Kiss Ernő gondnok vezetése mellett. A bizottsági ülések az előző napon voltak. Lelkünkben Idvezítőnknek az evangéliumban hoz­zánk intézett bátorító intésével: „Mikor hallotok hábo­rúkról és háborúknak híreiről, meg ne félemljetek" s világtörténelmi nagy események idejében jöttünk össze munkálkodni a mi tisztünknek rendi szerint, hogy évi rendes egyházmegyei közgyűlésünket megtartsuk s úgy egyházmegyénk, mint egyes egyházaink halaszthatatlan dolgait elintézzük. A rendkívüli körülmények s az utazási nehézségek miatt az egyházmegyei közgyűlést megelőzőleg tervezett egyházmegyei lelkészegyesiileti (miért nem „kálvinszö­vetségia világiak és a tanítók hol maradtak? Szerk.) gyűlésünket későbbi, békességesebb időkre halasztottuk. A közgyűlés elején Istenünkben való törhetetlen bizalommal hangzott el ajkainkról a felséges himnusz: „Az Isten a mi reménységünk ..." Ezután esperesünk vezette lelkünket, a nehéz időkre való megemlékezéssel buzgó imádságban a Seregek Urának, Istenének trónjá­hoz, áldást kért királyunkra, honmentő dicső hadsere­geink győzelmére s kérte az áldott békeség eljövetelét. Ima után szeretett gondnokunk a jelen világtörténelmi nagy eseményekről s saját viszonyainkról való meg­emlékezés után a gyűlést megnyitotta. A megalakulás folyamán sajnálattal vettük tudo­másul világi tanáesbíráink távollótét. Közülük csak egy jelent meg, a többit betegség vagy hivatali egyéb el­foglaltsága akadályozta a megjelenésben. Jelen volt a gyűlésen 25 lelkész, a három tanítói képviselő s a lel­készekkel körülbelül egyező számú gyülekezeti képviselő. (Ezeknek is volt „hivatalos* elfoglaltságuk! Szerk) A megalakulás s szavazatbontó bizottsági jelentés után Bocsor Lajos tengődi lelkész új tanácsbiró s Székely János gyönki gimn. tanár új világi aljegyző tették le hivatali esküjüket. Most következett gyűlésünk legkedvesebb s leg­fontosabb tárgya: a szép esperesi jelentés. Megemléke­zett az egész Európát, vele együtt szeretett magyar hazánkat s ebben egyházunkat is érintő nagy háborúról; meleg részvéttel szólott egyetemes magyar ref. egyházunk nagy veszteségeiről: Claparéde Sándorról, genfi tudós és fáradhatatlan buzgóságú hitsorsosunk, magyar ref. anya­szentegyházunk önzetlen, áldozatkész barátjáról, majd dr. Antal Gábor és Fejes István püspökök, Ádám András és Bagossy Károly gondnok elhunytáról emlékezett. Öröm­mel üdvözölte dr. Tüdős és Németh István püspököket és a királyi kitüntetésben részesült Szilassy Aladárt és dr. Benedek Sándort, egyházkerületünk példás buzgóságú és fáradhatatlan tevékenységű tagjait. Szép áttekintés­ben mutatta be az esperesi jelentést egyházmegyénk s benne egyházaink lefolyt évi munkásságát, örömmel je­lentette, hogy a mult évben megalakult e. m. Lelkész­egyesület is jó munkát végzett Megindította czéljainak elérésére az egyházmegyei lapot, mely egyházmegyénk kicsinységéhez (30 anya-, 8 leányegyház, benne a szór­ványokkal együtt összesen 23,000 ref. lélek) képest szép számú (mintegy 600) példányaiban propagálja Lelkész-

Next

/
Thumbnails
Contents