Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-13 / 37. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIesISKOLM LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A hivő ember. Lampérth Géza. — Vezérczikk: Szellemi tábortüzeink. V. J. — Krónika: Érzékenység. A hunnok. — Tárcza : Egy hét Spanyolországban. II. K. I. — Belföld: A Lorántffy Zsuzsánna-Egylet hadikórháza. Orth Ambrusné. A külsősomogyi egyházmegye közgyűlése Siófokon aug. 26—27. Bocsor Lajos. A halálozások egyházi vonatkozásai az 1912. évben. Bomola István. — Külföld : Svájczi levél. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A hívő ember. — írta Lampérth Géza. — Hírek jöttek . . . Olvasgatták. Fejtik' már-már búnak adták, Lelkük szárnyát lecsüggesztve, Kishitüket ráfüggesztve Körülvették, körülállták, Szavát lesték, szavát várták Riadtan, bús sejtelemmel . . . És szólott a liívő ember: — A honnan e hírek jönnek', Ott most ágyúk mennydörögnek, Ott most vérpatakok folynak . . . Rémeivel száz pokolnak Apánk, fiúnk és testvérünk Rettentő tusát vív értünk! Ott most nincsen gyáva kétség, Csak bátorság, tettrekészség! Ott nincsenek csüggedt szívek, Csak férfiak — hősek, hívek! Gúnyos hitetlenség sincsen, Ajkon, szívben él az Isten.! Ott most csak fölfelé néznek, Szárnya nőtt minden vitéznek ! S kinek teste összeroppan, Hős szíve ha végsőt dobban: Lelke segíti tovább Küzdő bajtársi sorát! Egybeolvad a szelekkel, Zúgva rohan a sereggel, Lengetve a lobogókat: „Csak előre, robogó had!". . . Tábortüzek fénye mellett Dalt, imát sugall . . . melenget . . . Halálmezőn s a kórágyban Fájdalmat simogat lágyan . . . Szunnyadóknak éber őre, Virágot szór a győzőre, Glóriát a temetőre . . . S akár balra, akár jobbra Fordul a szerencse sodra, Ez a lélek — hősi lélek, Nem ösmer sápadt kétséget, Csak egy piros szót: „Előre!". Imígy szólt a hivő ember S adták szavát szájról-szájra, S nőtt a hitük, lelkük szárnya . . . Isten áldjon, hívő ember! SZELLEMI TÁBORTÜZEINK. — Az iskolai év elejére. — Kaszárnyául és kórházul nem szolgáló tanító-intézeteink a közeli napokban s hetekben megkezdik hivatásos munkájukat. Északi, déli és nyugati tábortüzeinknek világtörténelmi lobogása közepette gyúlnak ki szellemi munkánknak eme tábortüzei. Tegnap még a békés otthon tűzhelyei voltak iskoláink, ma már tábortüzek dombtetői. Hazaszeretet és családi érzelmek lobogó lángjai között tekint azokból sok ezer lélek a sorsdöntő csaták véres tereire. Műveltséget terjesztő és jellemet fejlesztő munkával készülődik azokban sok-sok ifjú csapat a jövendő harczára. A közművelődési élet békés harczára elsősorban, de annak biztosításáért, ha elkerülhetetlen, a szó szoros értelmében vett háborúra is. Eddig is idézgettük, de most bizonyosodtunk meg róla fájó és mégis boldogító bizonyossággal, hogy nemcsak az 1870/71-iki német-franczia háborút,