Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-06 / 36. szám

hazánk földjének, gyarmatbirtokunknak vagy kereskedelmünknek egy részét magukhoz ragadni. A népek e dühöngésével szemben a szent és igazságos Istenben bízva, félelem nélkül állunk. Épen azért, mert bűnös módon reáerőszakolták ezt a háborút népünkre, az úgy talált bennünket, mint egységes népet, melyben a törzseknek és osztályoknak, a pártoknak és a felekezeteknek minden választófala ledőlt. Szent lelkesedésben, nem rettegve sem harcztól, sem haláltól, tekintetünket Istenre emelve egyek vagyunk és örömest készek mindenünket feltenni hazánk és szabadságunk oltárára. Megnevezhetetlen szörnyűségek történtek külföldön tartózkodó békés németekkel szemben, nőkkel és gyermekekkel szemben, sebesültekkel és orvosokkal szemben. Kegyetlenségek és gyalázatosságok, a melyeknek példáját sok pogány és mohamedán háborúban hiába keressük. Ezekről a gyümölcsökről ismerjék most meg a nemkeresztyén népek, hogy kinek tanítványai a keresztyén nemzetek? Nem menti az emberrelenségeket még annak a népnek érthető izgalma sem, melynek az ellenség részéről amúgy is megsértett semlegességét kérlelhetetlen szükség kényszerítő súlya alatt lehetetlen volt érintetlenül hagyni és nem enyhíti azt a szégyent, hogy ilyesmik Ősi keresztyén talajon történhettek. Könnyelmű kíméletlenséggel átplántálták a háborút Közép-Afrika belsejébe is, noha az ottani hadi műveletek a háború eldöntése szempontjából teljesen czéltalanok és ámbár az alig néhány évtized óta paczifikált bennszülötteknek fehérek fehérek elleni harczában való részvétele felidézheti a bennszülött-felkelés rettenetes veszedelmét. Ezek a primitív népek úgy ismerték meg a keresztyénséget, mint a szeretet és békesség vallását, ellentétben a törzs-viszályokkal és a törzs-főnöki kegyetlenkedésekkel. Most fegyveresen vonultatják fel őket egymás ellen azok a népek, melyek az Evangéliumot eljuttatták hozzájok. Így pusztulnak el virágzó missziói területek. Abba a háborúba, melyet a czár a germánság és a protestántizmus elleni döntő küzdelemnek nyilvánított, valami szerződés ürügye alatt belevonták a pogány Japánt is. Azok a missziói területek, a melyeket az edinburghi világmissziói konferenczia, mint a jelenkor legfontosabbjait jelölt meg: Közép-Afrika, hol a fekete faj birtokáért folyik a keresztyénség és az izláin versenye és Kelet-Ázsia, mely most szervezi újjá életét, elkeseredett harczok színterévé válnak olyan népek között, melyekre ott különös felelősség hárult a missziói parancs végrehajtásában. Külföldi keresztyén barátaink tudják, hogy mily örömmel üdvözöltük mi, német keresztyének azt a hit-és munkaközösséget, melyet az edinburghi világ-missziói konferenczia az egész protestáns keresztyénségnek szent örökségül hagyott; azt is tudják, mint dolgoztunk mi is erőnk legjavával azon, hogy a keresztyén nemzetek és azok versengő politikai és gazdasági érdekei felett kibontakozzék a jelenkori, istenadta feladatának felismerésében egységes és boldog keresztyénség. Lelkiismeretünkre vettük azt is, hogy politikai félreértéseket és feszültségekot elljáyo,lítsunk az útból és baráti érintkezést indítsunk meg a nemzetek között. Most gúnyolnak érte az emberek, hogy föltételeztük, hogy a keresztyén hitben van elég hatalom legyőzni azoknak gonoszságát, a kik keresték ezt a háborút s azzal a szemrehányással illetnek, hogy a mi béketörekvéseink csak elpalástolták népünk szeme előtt az ellenség igazi gondolkozását. De nem sajnáljuk most, hogy úgy kerestük a békét. Népünk nem vonulhatna oly tiszta lelkiismerettel ebbe a harczba, ha egyházi, tudományos és gazdasági életünk vezető férfiai nem igyekeztek volna oly sokféle módon lehetetlenné tenni ezt a testvérgyilkolást. Nem a magunk népe érdekében, mert annak kardja fényes és éles, hanem annak a páratlan világfeladatnak az érdekében, mely a világmisszió e döntő órájában a keresztyén népekre nehezedik, intézzük szózatunkat a semleges és ellenséges külföld evangéliumi keresztyéneihez. Reméltük Istentől, hogy e döntő óra felelősségéből a keresztyén népek számára új életnek áradata fog fakadni. Német egyházunkban már is éreztük ennek az áldásnak erős hatásait és más országok keresztyéneivel való közösségünk a Jézus egyetemes megbízása iránt való engedelmességben szent örömünk volt. Ha most ez a közösség ádáz módon megszakad, ha azok a népek, a melyekben a misszió és testvéri szeretet hatalommá kezdettek válni, gyilkos háborúban gyűlöltségtől és elkeseredéstől eldurvulva, ha a germán protestántizmusban csaknem begyógyíthatatlan szakadék hasad, ha a keresztyén Európa eljátssza világpozicziójának egy nemes részét, ha azok a szent források, a melyekből népeinek életet kellett volna meríteniök, hogy azt a nem keresztyén emberiségnek tovább nyújtsa, megzavartatnak és elapadnak : akkor ennek felelőssége, ezt ezennel nyugodt lelkiismerettel kijelentjük külföldi keresztyén testvéreink előtt, nem a mi népünket terheli. Jól tudjuk, hogy Isten e véres ítélet által a mi népünket is bűnbánatra szólítja és örömmel látjuk, hogy az meg is hallja szavát és hozzá fordul. Abban azonban egyeknek tudjuk magunkat népünk minden keresztyénével, hogy e háború rettenetes bűnéért és annak az Isten országa földi továbbfejlődésében való minden következményéért a felelősséget elháríthatjuk és el kell hárítanunk népünkről és kormányáról. Legmélyebb meggyőződésünkből azokra kell háritni a felelősséget, a kik a háborús összeesküvés hálóját titokban már régóta szőtték Németország ellen, most pedig reánk vetették, hogy megfojtsanak vele. Külföldi keresztyén testvéreink lelkiismeretéhez fordulunk és szívükre helyezzük azt a kérdést, hogy mit vár most tőlük Isten és mit lehet és mit kell tenni, hogy elvakultság és vadság által a világmisszió emez isteni órájában a keresztyénség el ne veszítse erejét és jogát a nem-keresztyén emberiséghez való küldetésének beteljesítóséhez ? A szent Isten a háborús borzalmakon keresztül is diadalra viszi ügyét és emberi gonoszság által nem