Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-25 / 4. szám

folytonosnak kell lennie, mert mindazok, a kik gyümölcsöt nem teremnek, levágatnak. Szörnyű lehetőség! Sőt a gyümölcstermés ugyanaz se maradhat, mert az betegséget jelent. Csodás kegyelem! „A mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen." Több gyümölcsöt teremni, van-e, lehet-e ennél felségesebb hivatás, gyönyörűségesebb élet? Marjay Károly. ÚJ ALAKULÁS. Már több ízben megemlékeztünk arról, hogy protestáns vezérembereink közül többen egy [új társadalmi szervezkedés gondolatával, a „Protestáns Szövetség" alkotásának tervezetével foglalkoznak. Ebben az ügyben a már fennálló protestáns szövetségek, társaságok, egyesületek vezetőihez dr. Baltazár Dezső püspök és dr. Zsilinszky Mihály egy alapszabálytervezetet is küldtek szét tájékoztatás és hozzászólás czéljából. A mult hó közepére már értekezlet is volt összehíva, a mely azonban az előbb nevezett súlyos betegsége miatt elmaradt. Most ugyancsak a fentnevezett férfiak aláírásával ellátott új alapszabály tervezet fekszik előttünk, a mely, mint jelezve van, az első szövegre beérkezett megjegyzések figyelembe vételével állapíttatott meg. Az egész ügyet fontosnak és a magyar protestáns egyházi életbe mélyen belevágónak tekintjük s így már előzetesen is néhány megjegyzést kell tennünk erre vonatkozólag. Ha valamely szervezkedésnek bázisául szolgáló alapszabálytervezetet kezünkbe veszünk, mindig arra fordítjuk első sorban figyelmünket, milyen nevet hordoz a kibontott zászló, milyen czélt óhajt szolgálni és minő eszközöket jelöl meg ennek elérése czéljából. A név íme ez: Országos Protestáns Szövetség. Sietünk kijelenteni, hogy ezt szerencsésebbnek tartjuk, mint az 0. V. E. Sz.-t (országos vaMhsegyenlöségi szövetség), a mely már czímében is a vizenyős vértelenség, czéltalanság és a halál csiráját hordozta. Mert hiába, manapság az emberék csak konkrét, czéltudatos és jellegzetes dolgok iránt érdeklődnek. Holmi szétfolyó, színtelen, csengő-bongó jelszavakat hordozó törekvések, súlytalanságuktól fogva, egy kis ideig ott úszkálnak ugyan az emberek lelkületének, érdeklődésének felületén, de szállást venni abban nem tudnak; más tanítások, tervezgetések szele „tovahányja őket" ós eltűnnek nyomtalanul. Mindezeket látva és tudva „mi hasznát vesszük" ? ez a modern ember kérdése minden új törekvéssel, szervezkedéssel szemben. Az 0. P. Sz., mint név, tehát tetszetős és jelentős. Mert vájjon nekünk, protestánsoknak itt és másutt nem az-e egyik kardinális hibánk, hogy a differencziálódás túltengésébe esünk ? Hogy eleitől kezdve éles szemmel tekintettünk rá azokra, a melyek szétválasztanak és nem vettük figyelembe az egységből, igazi közösségből eredő nagy erőket. A mi magyar protestáns életünk is — tekintsünk csak megértő lélekkel szét magunk körül — olyanforma, mint az oldott kéve. Hányszor estünk és esünk itt és másutt a megoszlás, kellő czéltudatosság hiánya, az elkicsinylés szülte erőpazarlás hibájába. Odafordulunk tehát figyelő lélekkel, a honnan az a szó hangzik felénk: „szövetség". A szövetség kéznyujtást, támogatást, ebből eredő erősödést jelent. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az előttünk lévő tervezetben kijelentett czélt, úgy örömmel kell az 0. P. Sz. eszméjét üdvözölnünk. Az I. részben ezt olvassuk: „Az 0. P. Sz. czélja, hogy egységes társadalmi szervezetbe foglalja a hazai protestántizmusnak minden társadalmi testületét, a sokféle egyháztársadalmi munkát összhangba hozza, irányítsa a vallásfelekezeti egyenlőségnek, viszonosságnak teljes megvalósulását, munkálja a hasonló szellemi és erkölcsi irányzatot szolgáló tudományos munkát és sajtót és ezt anyagi és szellemi támogatásban részesítse és hogy emberbaráti intézeteket létesítsen". Egészen röviden és teljes érthetőséggel kijelentve, az új alakulás ezen czélkitűzés szerint, nem akar egyéb lenni, mint a „szövetségek szövetsége", a specziális munkát, küldetést vállalt és teljesítő egyedek, v. i. egyesületek, társulatok, szövetségek közös orgánuma az egységes, terv- és okszerű irányítás czéljából. Olyanforma szerv lenne ily értelmű megvalósulása esetén, mint a német protestánsok pompásan fungáló belmissziói „ Central-Ausschuss"-a, amely ott ül a német protestáns egyháztársadalmi munkák hatalmas hajójának kormánykerekénél. Ez irányítja a 36 államegyházban, szinte felsorolhatlan mezőkön folyó evangélizáló és charitativ ker. munkákat. De, s ezt kérjük jól megjegyezni, ez a már Wichern által nagy előrelátással és tapintattal megalkotott központi választmány nem akadálya, elnyomója, paralizálója az egyes teljes autonomiát élvező és czéltudatosan működő egyháztársadalmi szervezkedéseknek, nem mások közé és rovására behatoló szétfeszítő ék, hanem hatalmas összetartó kapocs. Vagy reámutathatunk egy közelebbi példára, az Orsz. Katholikus Szövetségre, mint á sokféle kath. társadalmi egyesületek tömörítését czélzó szervezetre. Ha már most ezen szükséges követelmény mértékével értékeljük az 0. P. Sz. alapszabály tervezetének II. főrészletét, ezt teljesen elfogadhatónak találjuk, mert ez azt mondja, hogy „a Szövetség tagja lehet minden magyar protestáns testület, a mely a szövetség czéljainak egyikét, vagy másikát, részben vagy egészben, kisebb vagy nagyobb körben szolgálja. A testületi tagok önállóságuk mellett illeszkednek be a szövetség szervezetébe". Igen ám, de jön a Hl. rész („A szövetség szervezete"), a mely jóformán halomra dönti mindazt, a mit a két előbbi ígér és magában foglal. Azt mondja ez, hogy az 0. P. Sz.-nek lehetnek fiókjai mindenütt, a hol legalább 20 tag van, a melynek tagja lehet minden magyar protestáns egyén, a ki 3 éven át legalább 1 korona tagsági díjat fizet! Mi ez ? Ez az ék, a melyét a mostani tervezet szerinti az alakulás a már meglévő egyesületek stb. közé beleverne. Hogyan lehetséges