Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-30 / 35. szám

fegyvert ? Nemcsak az orosz czártól, az angol királytól is jó volna megkérdezni, hogy a mindennapi bibliaolvasásnak ez lett az eredménye? 0 sem „gyönyörködik a a vérontás által szerzett uralkodásban" ? Milyen megnyugtató, hogy a könyörgést Meghallgató tudja az ellenségnek „vért szomjúhozó szándékát". Ennek az orosz hadi könyörgésnek utolját soha méltóbban nem imádkozhatták „a muszka birodalomban", mint most. Van okuk kérni: Isten „ne nézzed a mi sok bűneinket". Bizony „gonoszságaik által" ők gyúlasztották ezt az egész világot felperzselő szörnyű tüzet. De nagy szükségük is van az itten kért „igaz megfordulásra" ! Sok vérhullás, könnyharmatozás áztatja még a földet a valóságos megengesztelésig. Jövel mihamar! —y —íz-KÜLFÖLD. Német egyházi lap a háborúról. Lapunknak rendes körülmények között állandó és, hisszük, sokak részéről élénk figyelemmel kísért rovata a külföldi egyházak életének kiemelkedőbb mozzanatairól való megemlékezés. Rendesen munkatársunk, dr. Tari 1. végzi nagy hozzáértéssel és szeretettel ezt a munkát. Fájdalom, hogy most ez a külföldi szemle mély keserűséggel tölti el lelkünket. Különösen, ha Nagybrittaniára gondolunk Mi is tollúnkra vehetjük azt a panaszt, a melyet a napokban egy német egyházi lap heti szemléjében olvastunk: „Ravaszul szőtte a hálót Anglia Francziaországtól kezdve el egészen Japánig — most akarja ezt a mi elvesztésünkre összehúzni . . . Kétségkívül, ez fáj nekünk a legjobban. Hiszen az angol velünk rokon nép, a melyhez berniünket a rokonságon kívül a vallás, tudomány, kultúra, kereskedelem, személyes kötelékek ezernyi szála fűzött és mindezekhez járult még a közös és eleddig egyetértő munka a misszió terén. És most háborúban vagyunk az angolokkal ? Mit vétettünk ellenük ? ! De bármint legyen is: köröskörül ellenség! De nem félünk. Ha Isten kegyelmes, úgy meggyőzzük őket, ha sújtani akar bennünket, úgy is leborulunk előtte. Persze, megnehezedik szívünk, ha Istenre gondolunk. Az istenfélelem nemcsak azoknál hanyatlott alá, a kikkel szemben állunk, hanem nálunk is. Nyíltan, büszkélkedve proklamálták itt is az atheizmust, természetellenes módon korlátozták a népszaporodást, tanultak és tanulatlanok egymással vetélkedve igyekeztek a népet megrabolni hitétől. És az egyház? Tudjuk, hogy mennyire részes egyház és iskola is abban, hogy Isten igéjének tekintélyét megrontsák. Bizony nincs senki, a kinek nem kellene mellét verve felkiáltania: Az én bűnöm, az én mulasztásom, Uram könyörülj rajtam! De Isten, kegyelmes Atya és senki sem veheti el reménységünket, hogy irgalmassággal könyörül az ő népén!" Aláírjuk és magunkévá tesszük ezeket a gondolatokat és mondjuk: nem tudjuk, ki lesz a győztes ós vesztes a népek nagy harczában. Bizalommal tekintünk a jövőbe, hiszen olyan vezéreink vannak, a kik „tiszta kézzel és tiszta lelkiismerettel" nyúltak fegyverhez. De fájdalommal konstatáljuk, hogy máris van nagy és súlyos veszteség. Az, a mely az evangéliumi keresztyénséget érte, ennek minden munkáját, intézményét, a mely eleddig felépült. Szeretnők, ha csak rossz álom volna az, a mi itt mered fel előttünk a maga véres, rettenetes valóságában: egy magát bibliás keresztyénnek valló nép, szövetségben a magát nyíltan és hivatalosan atheistának vallóval és azonfelül még a pogányokkal is, a kikhez eddig mísszionárusait küldötte. Küldheti-e ezután is? Micsoda üzenete van ezekhez? íme a „békeszerző" Edwardnak politikája. íme a találkozás azzal a másik uralkodóval, a kit a „békeczár" nevén emlegettek. De az igazságos Isten látogatása, tudjuk, nem fog elmaradni. Azok fogják megtörni hatalmát, a kikkel most egy tálból eszik. Az ázsiai ébredő nemzetek ökölcsapása első sorban Angliát fogja érni ... De nem akarunk politizálni és prófétai köntöst ölteni. Csak azt akarjuk mondani: külföldi szemlénk jó ideig csak szűkebb körre fog szorítkozni. Vannak Skócziában, Francziaországban, Svájczban, Hollandiában jó barátaink, nem is említve az Amerikában élő és érettünk aggódó atyafiakat. Hírt sem hallunk már felőlük. Talán vannak vagy lesznek, szeretjük hinni, itt is, ott is „tiltakozó meetingek", a melyek szemére lobbantják az ulsteri kérdést ilyen „szerencsésen" megoldó vagy elodázó kormánynak szégyenletes politikáját. Nem tudunk róluk, angol hírlapot sokáig nem látunk. De, fájdalom;

ez már nem is javít a helyzeten. Sokan hordozzák eleven tövisként lelkükben azt a sebet, a mit Anglia ütött Krisztus arájának, ügyének testén ! . . . Sok balzsam kell a gyógyulásra ! P. A MI ÜGYÜNK. Kérjük azokat, a kiknek a lapot előfizetés nélkül küldjük, szíveskedjenek előfizetni, amennyiben a lapot megtartani óhajtják, vagy pedig a lapot visszaküldeni, mert kevés feles példány áll rendelkezésünkre és érdekünkben áll, hogy ezeket a példányokat újabb czímekre is küldhessük. Előfizetőinket kérjük, szíveskedjenek az 1914. évi előfizetési díjat saz esetleges hátralékot minél előbb beküldeni. IRODALOM. Az „Evangélikus Közérdek" szerkesztője közli előfizetőivel, hogy a mozgósítás elrendelésekor a postahivatal megizente, hogy a lapot nem expediálja. Most meg a nyomda adta vissza a kéziratokat. Mivel a többi nyomda se vállalhatja a munkát, a lapot jobb időkig szüneteltetnie kell.