Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-30 / 35. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIdSKOLA Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési éshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tar! Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak.: .. Kéthasábos egész oldal 40 K,' fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Megújhodás. Muraközy Gyula. — Vezérczikk: Kínos kiváltság. — r — s. — Krónika: Az új tanév. — Tárcza: A harsányi hegyen. Kövy László. Katonai táborban. Marjay Károly. — Belföld: Orosz hadi könyörgés, —y —y. — Külföld : Német egyházi lap a háborúról. P. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Megújhodás. Felette nagy hiábavalóság, — azt mondja a prédikátor — minden hiábavalóság. (Préd. l.a .) . . . Mindezeket hallván . .. az Istent féljed . . . (Préd. 12.,,.) A böicsesóg kitárt könyv volt előtte. Híre beragyogta a távol országokat. Délnek királyasszonyát is útra kész­tette a ragyogása. Király volt. A vágyaival együtt szüle­tett azok teljesülése. De a bölcseség és a hatalom csak magasra emelték, hogy annál jobban áttekintse az élete sivárságát. A lelke még szomjasabb lett. Keresni kezdte az életörömöket, mulatozást, házakat, ékes kerteket épí­tett, kristálytavak öntözték a sarjadó erdőket, szolgák, énekesek vették körül. Aranyát felváltotta az örömök aprópénzére. Aztán — eltaszította magától. „Minden hiába­valóság ! . . Nem látott mást az életben, mint egy üres taposómalom czéltalan keringését. „A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz és a mi történt, ugyanaz . . . Gyű­löltem az életet ..." És ímé, nagy megújhodás hangjai csendülnek fel a könyve végén, a zűrzavarból egy tiszta alaphang válik ki. Tekintete, mely a földi örömök, bölcseségek, kincsek között nem találta meg az élet czélját, most felfelé te­kintve megtalálj Istent féljed". . . . Olvasgatván a Prédikátor könyvét, ülök a Tisza partján. Siet a csillogó, szőke, magyar folyó, hogy a nagy német folyóval együtt zúgjon át, egyesült erővel távol országokon. Távolról beleszóródik az esti csöndbe a vonatok zakatolása, rezervisták éneke. Megy a magyar­ság, lelkesen, hogy a német milliókkal egyesülve, diadal­mas harczát megvívja a hazáért, igazságért. ... Lelkesen! Úgy tetszett eddig, örömök keresésében, meddő futások­ban fáradt ez a nemzedék. És ímé, felébredt. Kezdi felfelé emelni a tekintetét. A haza ósdi, csökevény ösz­tönnek csúfolt eszménye felragyog. Az önző én szűk köre, élete kitágul a haza életévé és boldogságává. A Prédikátor a mai ember lelkének átalakulását élte át. Hirdették, hogy megölték az ideálokat. És most újra égnek a csillagok. A csillagok égtek mindig, csak az ég volt borús eddig. Az élet nem sivár törtetés. az él­vezetek után, nem czéltalan, poros utak taposása. Kincs, Istentől kapott, a mit nemes mozdulattal tesznek az ön­feláldozás oltárára. Ébredünk. De ez még csak pirkadás. . . . Elnézem a Tisza siető, szőke, az esti fényben megvillanó habjait. Lenn, a hol a Duna folyik, vérpirosak lesznek már talán. Ahonnan jönnek, amerre mennek — az ágyúk füstjében, hol keressük a keresztyén eszmények ragyogását? Megértést, megbocsátást, békességet, szere­tetet? Mintha a Mester szavát összetörné a csaták vihara . . . ... És mégis . . . Ebben a háborúban önfeláldozás van, önmagunkról való megfeledkezés szent czélokért. A nemzet felfelé emelte szemeit. Az iszonyú harcz intelem a léleknek, magábaszállás, és büntető pallos gonosztévő népeknek. A korszellem azon az úton jár, a hol a Pré­dikátor, ugyanoda fog érni: „ . . . az Istent féljed ..." A vérkeresztség új, nagyszerű idők megalapozása talán. Szebb jövőé, mikor a Tisza és Duna, a magyar és ger­mán szellem szövetkezése nem harczok, de áldásos, ter­mékenyítő, békés munkálkodás jegyében fog útra kelni, közös keresztyén eszményekórt istenfélelemben és ember­szeretetben. Muraközy Gyula. bronzból vert, igen sikerült plakettje öt korona árban meg­rendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IV. ker., Moínár­utcza 17. szám). Kálvin

Next

/
Thumbnails
Contents