Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

EGYSEG. — Ujévi gondolatok. — Fegyverben állott egy évvel ezelőtt hadseregünk a déli határon, vésztjósló fellegek vonultak fel hazánk egére. A balkáni háborúba való fegyveres beavatkozás veszélye alig volt múlóban, máris az elemi csapások egész sora látogatta meg országunkat. Fagy, árvíz, eső tette tönkre a szép reménységeket. Bent a nemzet életében késhegyre menő pártharcz dúlt az egész elmúlt évben, — az osztályharcz is felütötte felét s kicsibe mult, hogy a véres összetűzések elsimultak. És beállót^ a nagy gazdasági pangás, az iizlettelenség; a kereskedelem hajói ropogtak, inogtak, százakra menő exiszten. czia ment tönkre. Egyházi életünkben a széttagozódás fokozódott, a féltékenykedés még erősebb gyökeret vert s már-már hatalmi kérdések kerültek felszínre. Sehol etjységes gondolat;

egységes akaratelhatározás. Sokan az 1913. év tizenhármas számához fűzik babonásan a sok csapást és szerencsétlenséget s nem látják a vörös fonalat, a mely Vatha lázadásától kezdve végig vonul a magyar történeten az 1913. évi zavargásokig és sújtja, ostorozza a magyart, hogy egy akolba verje; de kelet és nyugat, a pogány ösztönök és a nemesebbre való törekvés, radikalizmus és konzervativizmus, maradiság és szélesebb látókörű mozgolódás, uralomvágy és a szolgaság jajjá, materiálizmus és ideálizmus, léhaság és komolyság folytonos harczban állnak egymással ezer év óta. Es így várhatunk-e jobbat az 1914. évtől? Igen, várhatunk. Látjuk a jeleket, a melyek az ideálisan gondolkozók, a közért dolgozni tudók munkái után itt is, ott is feltünedeznek. Látjuk, hogy lassanként szaporodik azoknak száma, a kik a meddő politikai csatározásokkal szakítva, egy-egy jó ügy szolgálatába állnak, látjuk a nemzet-, nép- és egyházerősítő intézményeknek erőben és számban való folytonos gyarapodását, látjuk, hogy az ifjúság egy része komolyan és czéltudatosan készül a jövő nagy feladataira, látjuk, hogy az egyház iránti érdeklődés erősbödik, hogy az egyházak belső élete kezd tartalmasabbá válni, szóval látunk sok jót is, mely a dekadens irányzatokkal szemben biztat a jobb jövővel s fokozatos építésre, alkotásra, munkára ösztönöz. A jövő nagyszerű épületének alapozásánál tartunk talán már és meg fogjuk építeni minden gátló körülmény, minden ellenséges áramlat daczára ezt a fényes épületet, ha a magyar kálvinisták megértik a hívó szót és buzgó lélekkel, komoly, öntudatos élettel, élő hittel beállnak a regeneráczió szolgálatába s a kálvinizmus elhivatását átértve, egységes akarattal és munkával teljesítik a reájuk váró nemzeti, szocziális és világmissziót. Mott Jánostól hallottuk, hogy az egész világon mutatkoznak az ébredés jelei és hogy soha sem haladt a krisztusi ideál felé az emberiség erőteljesebben, mint épen a mai időben, bár soha több és nagyobb ellensége nem volt ennek, mint manapság, a szocziális küzdelmek eme jellegzetes korszakában. Ha talán nem egyenes, de zeg-zúgos vonalban, mégis haladunk, mert a fejlődés nem áll meg egy perezre sem az Isten nagy, örökkévaló czéljai felé. Minden jó munkával közelebb jutunk az Isten nagy gondolataihoz térben és időben s egy-egy lépést teszünk az örökkévalóság felé! Abban a reménységben vagyunk, hogy az alkotó és építő munka jegyében, e lap hasábjain egyházunk és hazánk iránti égő szeretettel szolgáltunk és bízó lélekkel igyekszünk szolgálni a jövőben is. Érezzük gyarlóságunkat, de számot vetve egy év munkásságával, úgy érezzük, hogy ha nem is művelünk nagy dolgot, mégis jó ügyet: a magyar protestáns, közelebbről kálvinista egyház ügyét szolgáltuk s ez a szolgálat nekünk kedves és örömteljes volt. Barátaink, olvasóink sorának gyarapodásából pedig bizalmat merítünk arra, hogy a megkezdett úton bátran haladjunk előre. Ha egy porszemmel is hozzájárulhattunk az egységes egyházépítés gondolatának kialakulásához, úgy nem volt hiábavaló ez a munka, de az egységes akarat és egységes cselekvés az, a mi törekvéseink jelszavául kell, hogy szolgáljon. A Kálvin-Szövetség, úgy véljük, jó eszköz leend ennek kifejlődésére s három millió kálvinista szövetkezése a hithű, puritán, kálvinista élet visszaállítására, fordulópontot képezne e nemzet életében is! Ezért e Szövetség tulajdonát képező lap nem lehet más, mint az egységre való törekvés orgánuma. A mi újévi kívánságunk az, hogy találjuk meg hát a Krisztusban való egységet s akkor új fényes korszaka nyílik meg a magyar kálvinizmusnak és ezáltal magyar hazánknak. Csak a Lelkedet küldd el, Uram, hozzánk s megújhodik minden ! pálóczi Horváth Zoltán dr. KRÓNIKA. Va 11 ásügyi sérelmek. A konvent legutóbbi ülése elé egy csomó vallássérelmi ügy került. Az eseteket részletezni igazán nem kívánatos. Mi a r. kath. egyházzal szemben számtalanszor körvonaloztuk azt az álláspontot, hogy ne vívjunk meddő harezokat, a miből az egyik félnek szégyennel, a másiknak (s ez mindig mi vagyunk) veszteséggel kell visszavonulnia, hanem minden keresztyén felekezet építsen a maga határain belül s a keresztyén világnézet és a magyarság megerősítését tűzzék ki feladatul. Bizonyos keserűséggel kell látnunk, hogy a r. kath. egyházban még mindig vannak, a kik a középkorba szeretnének visszatérni. Nemrégiben az inkviziczió igazolására állt sorompóba jobb ügyhöz való igyekezettel egyik harezos egyházatya, pedig igazán okosabb lett volna, ha szem előtt tartja a régi közmondást: „quieta non movere"