Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-09 / 32. szám

lelkes preventív meghódítása által a megtérés útján. A mikor azonban az egyetemes bűnösség és lelki rot­hadás annyira elhatalmasodik, hogy az evangélium or­vossága az egyetemes felbomlást még mindig nem akadályozhatja meg, akkor elkövetkeznek ama rettentő erupcziók és társadalmi földrengések, a melyek új életet, új világokat teremtenek a számunkra. Vigasztalás csak egy van számunkra: az, hogy mindnyájan Isten kezében vagyunk. Az 0 akaratának kutatása a benne való megnyugvás, az 0 dicsőségéért való elszánt küzdelem legyőzhetetlen heroizmust ölel a mindenfelől fenyegetett és szorongatott lélekbe. Törpe­ségünknek, semmiségünknek alázatos elismerése még naggyá tehet bennünket, ha megalázkodásunk tudatának hatása alatt egy új, tisztább, nemesebb élet terve, vágyó akarattá fogamzik meg a lelkünkben. Oh adja Isten, hogy rettentő ostora suhogásának elmulta után, fiaink kihullt vére neveljen bennünket egé­szen új életre, nagyobb hitre, több hívségre, öntudatosabb kötelességteljesítésre hazánk, egyházunk és emberbará­taink érdekében. Sebestyén Jenő. KRÓNIKA. Egy bibliáról. Inter arma silent Musae . .. Itt vannak előttem a mult évi közép- és főiskolai értesítők. De kit érdekelnek most ezek, kinek van türelme, kedve ezeket elolvasni, róluk referálni. Mindegyiknek a végén olvassuk az Érte­sítést a jövő tanévre vonatkozólag. Jövő tanév ? I Mi lesz vele, mikor kezdődik, kik jönnek vissza azok közül, kik falai közül távoztak. Az ifjabb tanártársak, főiskolai ifjúság egy része elmentek hazát, otthont védni ... De mégis egy, a budapesti ref. theol. akadémia értesítőjének elején olyan közlemény van, a mely e nehéz, válságos napokban is megragadja figyelmünket. Marton Lajos igazgató írta és olvasta fel az iskolai év elején Ráday­könyvtárunk legbensőbb kincséről, I. Rákóczi György hanaui bibliájáról. Vademecum-ja volt ez a nagy feje­delemnek. A bibliába bevezetett sajátkezű jegyzetei tesz­nek bizonyságot arról, hogy Isten igéje naponkénti ol­vasmánya volt ifjú korától egész életén át békében és hadban egyaránt. Mély vallásosságának, rendíthetlen evangéliumi hitének kifejezői ezek a feljegyzések. Isten­tiszteletet végzett, a mikor egy-egy részt elolvasott. Éle­tének legválságosabb napjaiban sem feledkezett meg bibliájáról. Otthonában és táborozásában minden hely, a hol elővette imádságos Isten előtt megalázódó lelkével Bethelévé lett. Az ó-testamentumot 13-szor, az újat pedig 32-nél többször elolvasta! Hadd álljon itt e helyen is egyik érdekes feljegyzése, a mely a biblia végén olvas­ható : Áldott legyen az én kegyelmes és igen irgalmas Istenemnek szentséges neve, ki az ő nagy kegyes segít­ségéből az egész ó- és újtestamentumnak könyveit tűr­hető egészségben és állapotban itt Sárospatakon 30 die Augusti anno 1625 estvi 8 órakor elvégeznem engedte. Imádom és tisztelem a teljes szentháromság Istent és kérem azon az úton is ezen kegyes atyai gondviselése rajtam terjedvén, engedje életemnek végét az ő igaz ismeretében, félelmében, szent és jóságban, istenes dol­goknak követésében és gyakorlásában elérnem Ámen. Amen. Amen. írtam Patakon ultimé Aug: Non est cur­rentis, neque volenti, sed miserentis Dei . . . Nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené! (Róm. 9.] 6 ). Ez volt a bibliás fejedelem jelmon­data sikerei és aggodalmai között. A mienk is ez legyen! Szolgálat a táborban. Ifjú lelkészeink és segédlelkészeink közül is töb­ben bevonultak. Bizony előreláthatólag sok szomorú kö­telesség, nehéz szolgálat vár reájuk. Rokonszenvvel és imádságunkkal kisérjük őket. — De nem feledkezhetünk meg arról, hogy távozásuk folytán híveink sok helyen pásztor nélkül maradnak épen ezekben a súlyos napok­ban, a midőn otthon is sok vigasztásra leend szükség. Jó lenne most, ha az összes lelkészi jellegű tanárok, theologusok felajánlanák szolgálatukat az illető esperesi, illetőleg püspöki hivatal útjára. A püspök urak pedig a nehez időkben felhatalmazást kell, hogy adjanak a még nem képesítetteknek is az összes funkcziók végzésére. Mindenkinek tennie kell valamit és áldozatot hozni az oltárra. A hívő császár. Gyönyörűség nézni a nagy császár alakját. Minden tekintetben czézári imperátor ő, de bennünket theologu­sokat főleg az érdekel, hogy miként üt át minden sza­ván, minden beszédén az öntudatos, sorsát Isten kezében tudó, hívő keresztyén lelke. A mikor katonáit először a templomba s csak azután küldi a harczmezőre, a mit trónbeszédében, a legnagyobb szabású történelmi pilla­natok idején „alázatosan Isten előtt és harczi kedvvel az ellenség előtt" bízva „az örök Mindenhatóságban" áll ki, hogy a franczia hitetlenség s az általa inficziált orosz babonaság és álkeresztyénség kétszínűségóvel, mint min­den nemesebb kultúra két legnagyobb ellenségével szá­moljon le: valóban nagyszerű, felemelő, csodálatos lát­vány. Mert tény az, hogy nemcsak fegyverek, de erkölcsi elvek, világnézetek is küzdenek most egymással. S büsz­kék vagyunk rá, hogy az evangélium, keresztyén idea­lizmus, a tiszta becsületesség szellemét mi védelmezzük. Kálvin bronzból vert, igen sikerült plakettje öt korona árban meg­rendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IV. ker., Molnár­utcza 17. szám).

Next

/
Thumbnails
Contents