Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-26 / 30. szám

ezelőtt ott is alakult csapat — lelkesedéssel és szívbeli örömmel mondogatják: most már tudjuk mi is, mit jelent cserkésznek lenni. Milyen jó, hogy a BRIE cserkészei eljöttek ide! * Néhány számadatot még ennek az első igazi táborozásnak méreteiről. A résztvevők teljes száma 76 volt, köztük tiszt 15. Teljes két hétig ott tartózkodtak 45 en. A költség az egész időre fejenkint 20 K-t tett ki s a tábori pénztár mintegy 1200 K-t forgalmazott. Vasúti jegyét mindenki maga fizette külön. Az élelmezést központilag látták el, a főzést csapatonkint. Reggelire tejet kenyérrel, ebédre 2—3 tál ételt, uzsonnára tejet, gyümölcsöt, esetleg szalámit és kenyeret, vacsorára is többnyire meleg ételt kaptak a fiúk. Emellett hideg reggeleken és estéken teát is. Komolyabb megbetegedés egyáltalán nem fordult elő. A mentőőrség által nyújtott első segélyesetek száma mintegy 100 volt, de a kezelésre szoruló csak kivételes esetben volt cserkész ! Fegyelemszegés egyetlen egy ízben sem történt. A táborban mindig rend uralkodott s a vezetőség nem eredménytelenül törekedett arra, hogy a programmot részleteiben is pontosan bonyolítsa le. A feladat nem volt csekély s ehhez mérve az eredmény igazán tiszteletreméltó. Hisszük, hogy a folytatás még szebb lesz. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Tudósító. KÜLFÖLD. Ulster. A lordok háza következetes maradt önmagához. A home rule fölött úgy szavazott, a mint azt előre várni lehetett. A többség határozottan kimondotta, hogy Ulster ne hat évre, hanem véglegesen vétessék ki a home rule alól. Carson, az ír protestánsok immár világhírű vezére nem várta meg a szavazás eredményét sem, hanem Belfastba utazott, hogy a döntő összecsapásra, ha már elkerülni nem lehet: minden készen álljon. Pénteken, július 10-én érkezett Belfastba. Ulster protestáns népe tüntető szeretettel várta, fogadta. Útja valósággal diadalmenet volt. A mozgalom vezetői már egybegyűlve várták Carsont a Town-Hallban. Megérkezése után rögtön kezdetét vette a nagyjelentőségű titkos tanácskozás, mely hivatva volt dönteni eddig is a mozgalom irányításában. Valóságos kis parlament ez, melyben igazán a nép bizalmából ül minden egyes tag. Most is komoly, hallgatag arcczal, de lelkes szemekkel figyeltek a vezér minden szavára. Egymás mellett ültek lordok, farmerek, képviselők, iparosok, hivatalnokok, üzletemberek. A gyűlés megkezdődése után halandó a lábát oda be nem tehette. Erre 400 önkéntes vigyázott. A nép nem a kíváncsiság mohóságával, hanem az élethalál kérdés elszántságával kísérte figyelemmel a dolgok folyását. Ezrével várták türelmesen künt az utczán most is a véle közlendőket. Tudják, hogy a vezérek nem köthetnek mindent a nép orrára. Kimondta a gyűlés Carson indítványára, hogy régi jogairól le nem mond, azokat minden körülmények között, ha fegyverrel a kézben: megvédi. Hűek maradnak V. György királyhoz és a britt egyesült birodalomhoz. Soha, egy pillanatra sem ismerik el törvényesnek maguk fölött az esetleges ír parlamentet, ellene készek hadba is szállani. Végső határozat az volt, hogy ha a fegyveres harcz ideje elérkezik: az eddigi titkos tanács azonnal ideiglenes kormányzattá alakul s átveszi a parancsolást élet és halál fölött felelősségének teljes tudatában. Az ir katholikusság megdöbbenve, lélekzetvisszafojtva nézi és várja a fejleményeket. Már látják világosan, lapjaik is nyíltan bevallják, hogy a protestáns Ulster győzni fog, sőt már is győzött. Aggódva kérdezgetik önmaguktól, hogy vájjon, ha az ír katholikus kormányzat alól Ulster véglegesen kikapcsoltatik: helyre áll-e a béke? Attól félnek, hogy még ez utóbbi esetben sem kerülhető el a diadalmas protestánsok hatalmának folyományaképen a katholikusok háttérbe szorítása, sőt elnyomása IJlsterben. Az Asquith-kormány is érzi már, hogy Ulster győzni fog. Az időközi választásokban meglepetve volt kénytelen tapasztalni, hogy régi kormánypárti választókerületekben nagy csapat unionista győzött. A közvélemény naprólnapra jobban az unionista Carsonék pártjára áll. Hiába, imponál magának Angliának is a kis Ulster! De kinek is ne imponálna'? Meglepetés ez a XX. század számára, de egyúttal komoly tanulság is. Bölcsek, a kik a tanulságot elfeledni sem akarják. Az ulsteriek diadalát segíti elő az ír katholikusok összekapása és politikai pártjuk kettészakadása is. John Redmond képviseli a pártban a mérsékelt elemet, neki vannak a legtisztább látású szemei. Epén mert a kormány kapkodását a közvélemény megváltozását látja: kész engedményeket nyújtani Ulsternek. A vérmes naczionálista ír Mr. Devlin hallani sem akar semmiféle engedményről sem. A vagy-vagy túlzó elemet ő képviseli. Devlin ugyanazt akarja csinálni az ír katholikusok között, mint Carson a protestánsok közt. Csakhogy Devlin későn ébredt fel. Most is Belfastban van, nagy sietséggel és buzgósággal az írek önkéntes csapatát szervezi. Gyújtó szavának van is foganatja: sokan állnak az önkéntesek sorába, de az a bökkenő, hogy nincs semmi néven nevezhető felszerelés, nincs, a ki az önkénteseket a legszükségesebbekre kiképezze. Maguk a kath. lapok se veszik komolyan Devlin buzgóságát. Hangsúlyozzák, hogy hiába lesz az ír kath. önkéntesek száma sokkal nagyobb, mint az ulsterieké, azt a hét esztendőt, a mellyel ezek őket megelőzték, senki és semmi nem pótolhatja. Ulster önkéntes csapatai