Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-19 / 29. szám

Melyik a korhadás, emelkedés útja? Erre a kér­désre felelnek a tények és nem mi. Nekünk csak az a feladatunk, hogy mindezekre reámutatva, próbáljuk fel­kelteni azt az öntudatot, mely valaha oly nagy tettekre sarkalta a magyar protestánsokat s a mely nélkül ma sincs reánk nézve igazi élet. Bernát István. TÁRCZA. A ker. nőegyesületek V. világkonferencziája. A keresztyén nőegyesületek világszövetsége ez év­ben Stockholmban tartotta V. világkonferencziáját. Június 10—18-ig. Ez alkalomra a szövetséges egyesületek nagy számban küldték delegátusaikat a svéd fővárosba, úgy hogy közel 900 világszövetségi tag 23 nemzet képvise­letében vett részt ezen konferenczián. A svéd nőegye­sületek nemzeti szövetsége, karöltve a világbizottsággal, óriási munkásságának köszönhetjük, hogy oly kedves napokat tölthettünk a svéd fővárosban. Alkalmunk volt a konferenczia gyűlésein ismét sok új dolgot tanulni, a régi tapasztalatokat egymás között megbeszélni, a külön­böző helyeken folytatott munkák módjáról és eszközeiről hallani, „a nő valódi rendeltetése Isten czéljaival egyet­értőleg" feltett kérdést sokféle előadásban és részletben megvilágítva figyelemmel kísérni. Hallottunk az ideális keresztyén nőről, a mint azt úgy az ó-, valamint az új­testamentumban megtaláljuk, azután a nő a családi élet­ben több előadásban kifejtve oda konkludált, hogy a családi élet Isten országának terjesztésében rendkívül fontos és hasznos eszköznek bizonyult, mert a nemzetek jóléte is az egyes családok benső életén alapul. A nő a közéletben: mint diákleány, mint kereskedelmi alkal­mazott, mint egyháztag, mint belmissziói munkás, mint diakonissza és mint cselédleány, ilyen előadásokban hal­lottuk a különböző körülmények közt a nő helyzetének feltüntetését. Következett a nő a nemzeti életben, miként igyekezzünk arra, hogy úgy a nemzeti életben, valamint az államok életében is női hivatalnokok által érvénye­süljön a komoly keresztyén szellem közvetlenül és köz­vetve. Végül a keresztyén nőegyesületek titkár képzé­séről is hallottunk, hogy mily tulajdonsággal bíró egyének alkalmasak vezetőknek, milyen kiképzésre van ehhez szükség, milyen helyzete van a vezetőtitkárnak keresz­tyén országban és mily sokkal más az pogány orszá­gokban pogányokból lett keresztyén nők között. Az előadásokon kívül minden reggel áhítat is volt, mely órák talán a legértékesebbek voltak számunkra, mert míg az előadások főleg az értelem fejlesztésére szolgáltak, addig ezek a szűkebb körű áhitatórák alatt valóban Isten szólt hozzánk és fáradt és szomjas lel­künket táplálta szolgáinak szava által. Hogy a keresztyén nőegyletek munkáját a svédek mily magasan értékelik és mennyire valódi az az érdeklődés, melyet irányában mutatnak, annak számtalan jelét tapasztaltuk Stockholm­ban való tartózkodásunk ideje alatt. A svéd királyi pár egy kerti ünnepélyre hívta meg a konferenczia összes tagjait, mely alkalommal a királyt és királynét a trón­örökös pár helyettesítette. Végtelen kedveséggel és szere­tettel fogadták ők a bemutatott delegátusokat és így bennünket is ért azon kitüntetés, hogy hódolatunkat a svéd trónörökös pár előtt kifejezhettük. Úgy ezen a kerti ünnepélyen, mely a királyi palota parkjában folyt le, valamint az esti nagy megnyitó ünnepségnek és az azt követő vacsorának állandó vendége volt Bernadotte her­czeg, feleségével és leányaival, sőt a konferencziai elő­adások alatt és a közös ebédek alatt is állandóan közöt­tünk láttuk őket. Az előadások reggel 10 órakor kezdődtek és két órai megszakítással az ebéd számára d. u. \/a 5-ig tartottak. Közben és utána is kisebb bizottságok tanácskoztak, vagy pedig specziális előadásokat hallgattunk meg. Ki­vándorlás, a galicziai protestáns egyházak helyzete és munkássága, az ausztráliai ifjúságról hallottunk rövid ismertetéseket, azután külön gyűltek össze a nemzeti titkárok beszélgetésre, külön volt együtt a sajtóbizottság, mely minden országból egy-egy képviselőt vendégül is hívott, hogy a világszövetség lapjának alkalmasabb és kelendőbb tételéről tanácskozzék, valamint a világszövet­ség egyéb kiadványai fölött határozzon. Az előadásokat különféle intézmények megtekintése váltotta fel. A svéd nemzeti tornaiskola, az Ersta- és Sophia-kórházak, a gyermekkórház, a svéd leányotthon, a Golden Wedding­otthon (elaggott házaspárok részére), a stockholmi déli leányegyesület, az ifjúsági egyesület palotája, a Stor­kyrkan megtekintése stb. mind csak arra szolgáltak, hogy sok új dolgot láthattunk bennük. Egész napos kirándulásban néztük meg a Gripsholmban épült királyi nyaraló kastélyt, majd pedig a konferenczia befejezése után ismét hajóra szállva a gyönyörűséges Saltjöbaden fürdőhelyet kerestük fel. Ezen kirándulások egyfelől nagyon felüdítoleg és szórakoztatólag hatottak reánk, másfelől pedig a hosszú hajóútak, séták és kényelmes pihenés ideje alatt rendkívül kellemes alkalmat nyúj­tottak arra, hogy egymás között megismerkedjünk, egy­más munkájáról beszéljünk, az elhangzott előadások felől véleményt mondjunk, hogy tudakozzunk módokról és eszközökről, hogy miként nyerhetnénk meg újabb társadalmi rétegek leányait úgy a leánykörök tagjainak, valamint vezető egyéneknek újabb bibliakörök szerve­zésére és vezetésére. Nagyon érdekesek voltak ezek a kirándulások, daczára, hogy mind idegenek voltak körülöttünk, mégis szellemi rokonság uralkodott közöttünk, éreztük, hogy mindnyájan egy czél munkásai s egy test­nek tagjai, Isten országának szolgálói vagyunk. A június 18-án tartott közgyűlésen különféle jelen­téseket hallottunk, majd pedig újabb választások tör­téntek, végül pedig dr. Cairns theol. professzor rövid bibliamagyarázata után Ézs. 60.r alapján „Kelj fel, világoskodjál: mert eljött a te világosságod!" a keresz­tyén nőegyesületek V. világkonferencziája véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents