Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-12 / 28. szám

érvényesíteni. A ki pedig így gondolkodik, az pietas-szal bírhat ngyan, de azért nem dogmatörténelmi értelemben vett pietista. Ilyen „pietisták" mi is vagyunk, sőt büszkék is vagyunk rá! Vannak aztán magyar értelemben vett pietisták is. Pietista pl. némelyek szemében az, a ki nem iszik, nem tánczol, nem kártyázik, nem káromkodik, hanem hisz, bibliát olvas, imádkozik és pártolja a beimissziót. Az ilyen pietistaságot is vállaljuk! Mi azonban nem az ilyen pietizmussal szemben hangsúlyoztuk a kálvinizmus inkompatibilitását. Haragra tehát nincsen ok. Csak félreértés lehet az egész. Sebestgén Jenő. BELFÖLD A losonczi diákgyülés. II. Csak a megnyitó gyűlés volt a városban, a többit künn a díáktáborban tartották, A megnyitás estéjén is már künn volt gyűlés. A nagy előadó sátor nem volt még kész, így a szabadban tartották. Nagy tábortüzet gyújtottak. A köré telepedett a hallgatóság. Énekkel, imádsággal kezdődött és zárult ez a gyűlés is, mint mindegyik. „A szolgálatért kiáltó bajok" voltak a gyűlés tárgyai. Minthogy az előadó elmaradt, Viktor János főtitkár vezette be a vitát. Utána többen szólottak hozzá a kérdéshez. A társadalom és különösen a diákság segítő szolgálatért kiáltó bajaira sorjába mutattak rá. A tábortűz hol erősebb, hol halványabb fénnyel égett és hol tisztábban, hol gyöngébben lehetett látni a tűz körül letelepedők komoly arczát. Mintha mindegyikre rá lett volna írva : „Én is szolgálni akarok !" A nagy mezőről kezdetben erőteljesen odahallatszó pacsirtaszó is elnémul lassan. A szomszéd cserkész-táborban a takarodót fújják. Egészen besötétedik. A városból ide látszik a lámpák fénye. Az égen kigyúlnak a csillagok. Halványan világít fölöttünk a hold karimája. A kihamvadni készülő tábortűzbe még egy csomó szalmát dobnak. Attól föllobog még egyszer lángja. Annak fényénél éneklünk és imádkozunk. Azután vége az első tábori gyűlésnek is. Mi, a kik benn laktunk a városban, a tábori élet érdekességeit, kellem ess égéit, a mellett gondját, baját csak részben ismerhettük meg. Valóban nem kis dolog annyi diák elszállásolásáról, tisztálkodásáról s a mi még nehezebb: kielégítő élelmezéséről gondoskodni. Beletelt néhány napba, mig rendes kerékvágásba terelődtek a dolgok. Az egyes napok munkatervét gondosan előkészítette a vezetőség. Hiterősítő alkalmakról, ismeretterjesztő, másfelől egymásért való munkálkodásra buzdító előadásokról ép úgy gondolkodtak, mint a test erősítéséről és a baráti kötelékek ápolásának alkalmatosságairól. Vidám, napsugaras napok voltak ezek. Nemcsak azért, mert a nap nem kímélte sugarait s alaposan megbarnította a tábor népét, hanem azért is, mert csupa jókedv, derű honolt közöttük. A mikor az utolsóelőtti nap az éjszakai heves zápor egy kis árvizesdit játszott a körül nem árkolt sátrak lakóival, még azt is igyekeztek a derűsebb odaláról fölfogni. A napi foglalatoskodás bibliatanujmányozással kezdődött. Ezt a nagy sátor elkészülése után közös áhitat előzte meg. A bibliatanulmányozás a Diákszövetség leghatalmasabb fegyvere. Itt is nagy gondot fordítottak rá. Öt különböző tárgykörben mozogtak ezek a tanulmányok. Az egyik Jézus jellemét, a második Jézus szocziális tanítását, a harmadik Jézus tanítása az örökéletről, a negyedik a hegyi beszédet, az ötödik a Pál leveleiben előforduló vallomásokat bonczolgatta. Mindenki arra a tárgyra jelentkezett, a melyik legjobban érdekelte. Egyegy tárgykörhöz több csoportot is alkottak, hogy 8— 10-nél többen ne legyenek egy-egy biblia-tanulmányozó körben. Az egyes tárgyakat, a vonatkozó bibliai helyekkel és a fölmerült kérdésekkel kapcsolatban, rendszeresen földolgozták és sokszorosították eleve. így mindenki áttanulmányozhatta előre a másnap reggeli anyagot és ilyen módon eredményesebbek, mélyebben szántóak voltak a megindult eszmecserék. A biblia-óra után, kis szünet múlva, együttes gyűlésre hívta a harangszó a tábort. Míg a nagy előadósátor elkészült, egy szép nagy fa alatt volt a gyűlés. Közvetlenül mellette valami határdomb-féle emelkedik. Annak tetején állott a szónok és körülötte hevertek meg ültek a hallgatók. A közeledőnek önkéntelenül eszébe jutott a hegyi beszéd. Ilyen lehetett az is. így hallgathatták egykor a boldog fülek a megnyilatkozott menny küldöttének beszédét. Minden délelőtt kétféle előadás volt: egy általánosabb tárgyú és egy előadássorozat Istennek az emberiségért folytatott küzdelméről. Az utóbbit több napon át a Leánydiákszövetség tagjai is kijártak meghallgatni. Az általánosabb tárgyú előadások sorozatát Ravasz László theol. tanár nyitotta meg „A keresztyénség és czivilizácziónk" cz. előadásával. A következő nap Viktor János főtitkár beszélt a csodák problémájáról. Azutánvaló nap Rényi György elnök, Megyercsi Béla ifj. egyes, titkár és Deme László diákszóv. titkár „A legkeményebb küzdelem a diák életében" czímmel a nemi kérdést fejtegették. A negyedik alkalommal Erickson T. E. albániai misszionárius beszélt missziói munkájáról, ötödik nap Pongrácz József theol. tanár tartott előadást „A Biblia a kritika tüzében" czímén, az utolsó alkalommal pedig Szönyi Sándor tanárjelölt a modern élet tendencziáiról. Az „Isten küzdelme az emberiségórt" cz. előadássorozatot Viktor János nyitotta meg. Istennek egy nemzet számára kinyilvánított akaratáról beszélt a tízparancsolat kapcsán. A következő nap dr. Kecskeméthy István theol. tanár tartott előadást Istennek a próféták útján az emberiségért és a prófétáknak Isten dicsőségeért folytatott harczairól. A harmadik nap Takaró Géza kőbányai lelkész és orvostanhallgató Krisztusról, mint a világ vilá-