Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-05 / 27. szám

szívekben, kik sóvárogva várják az égi „örömhírt", de, fájdalom, nincs kit küldeni az éhező és szomjazó lelkek megelégítésére. A gabona megérett. „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába!" A női missziószövetség titkára a folyton terjeszkedő női munkára, mint a misszió szükségképeni alkotórészére, ennek áldásos eredményeire irányította hallgatósága figyelmét. Az érdekes tárgyú nap az ú. n. külmissziói estéllyel nyerte ünnepélyes befejezését. Már kora délután nagy számmal jöttek érdeklődők s kevéssel ajtónyitás után az Assembly-Hall zsúfolásig megtelt. A később jövők százai igyekeztek bejutni, de eredmény nélkül, miért is egy párhuzamos ünnepély tartása vált szükségessé a szomszédos High Church-ben. Az est folyamán hat hittérítő szólott. Az egyik India viszonyait ecsetelve felhívta a figyelmet arra a lázas sietségre, mellyel az álmaiból felébredt nép igyekszik átültetni a nyugati czivilizácziót. Ha a keresztyénség nem fogja érvényesíteni a maga nemesítő befolyását e nagy átalakulás idején, India a materiálizmus karjaiba veti magát. Mandzsúriában az önkényuralommal ismét a konfucziánizmus jutott hatalomra a keresztyénséggel szemben, de a keresztyénség diadala csak rövid idő kérdése. Dr. Robertson afrikai misszionárius az elért eredményeket ismertetve panaszosan említette, hogy az új munkások kicsiny száma miatt hat ember helyett csak egyet kap. A theol. ifjúsághoz fordulva így végezte beszédét: „Ti ifjak, kik eklézsiákat kerestek egész Skócziában, mire néztek? Ez szivettépő! Nyugat-Afrikában ezeren és ezeren sóvárogva az evangélium után, teljes szívvel könyörögnek munkásokért és nem kaphatnak!" Az ünnepély második felét a kimenő új misszionáriusok (3 nő, 2 férfi) bemutatása, felavatása és a moderátor buzdító beszéde töltötték ki, majd a gyülekezet lelkes éneke fejezte be a felejthetetlen külmissziói estélyt. 22-én az egyház fináncziális iigyei kerültek napirendre. A múlt évi kimutatás szerint a U. F. Church összes bevétele 1913-ban 25.106,712 K az 1912-ik évi 23.940,768 K-val szemben, tehát 1.165,944 K különbség mutatkozik. Legszembetűnőbb az emelkedés a külmissziói adományoknál, hol 862,896 K a különbözet. A nap másik kiemelkedő pontja egy glasgowi theol. tanszék betöltése volt. Négy jelölt ajánlása után következő szavazás nekünk, magyaroknak, szokatlanul feltűnő csendben és rendben folyt le. A választásból dr. Forrest edinburghi lelkész került ki győztesen. 23-án a „Nők Belmissziója" tartotta évi közgyűlését, melyen rövid tudósításokat hallottunk arról a sokágú munkáról, melyet az egyház nőtagjai végeznek Skóczia bánya-, halász- és gyümölcstelepein. Végül a Missionary Training College vezetője ismertette az intézetben folyó előkészítő munkát. Egy kedves ünnepélyről kell még megemlékeznem, mely a vasárnapi iskolás gyermekek részére volt ugyan, de mégis a szülők gyönyörködtek benne leginkább. Harminczkilencz helyi gyülekezetből alakított gyermekkar bájos énekei valóban elragadó hatással voltak minden jelenlevőre. 25-én a közerkölcsiség és szocziális problémák, valamint az egyháznak ez irányban végzett munkája kerültek tárgyalás alá. Glasgow és Edinburgh „slum"-ja, az ipartelepek, főleg a bányakerületek atheista agitátorok által izgatott munkásságának nemcsak közönyös, hanem kifejezetten egyházellenes magatartása, az iszákosság rombolása, különösen az ily fertőző környezetben élő gyermekek elhanyagolt, szánalmas helyzete, a növekvő gyermekhalandóság képezték a jelentések tárgyát. E bajokon egyedül az evangéliumi lelkületű egyháztagok aktív munkája segíthet, mert, „az egyház véget vethet e bajoknak s kell, hogy az egyház így cselekedjék !" 26-ika az unió-vita napja volt. A félszázados uniómozgalom hatalmas mérveket ölt mindkét egyházban. A számba alig jöhető ellenzék szinte eltűnik az ügy mérhetetlen jelentőségével szemben. Míg egyfelől az egyesülés utáni forró vágy mind hatalmasabb lángot vet a szívek mélyén, másfelől szégyenérzet és keserűség fogja el a lelkeket, hogy egy hazában élő, egy fundamentumon álló keresztyének között a Krisztus teste ennyire megszaggattatott a fájó emlékű diszrupczió által. Nemcsak egyházi, hanem nemzeti szempontból is kötelességnek tekintik egy erős, újra egyesült Church of Scotland megalkotását, mely hatványozott mértékben veszi fel a küzdelmet az igazságért s tölti be a Mestertől nyert rendeltetését. Minden közeledés mellett is nagyok az akadályok. A U. F. Church a teljes lelkiszabadság és az államtól való abszolút függetlenség öröklött kincseihez kilartó hűséggel ragaszkodva semmi áron sem hajlandó az élvezett függetlenségről lemondani s magát újból az állam gyámkodása alá adni. A Church of Scotland viszont az állammal való specziális viszonyából folyó előnyök teljes elvesztése árán Free Church lenni nem akar. Unió csakis a jelen változott viszonyok által indokolt kölcsönös engedmények alapján jöhet létre, melyért előreláthatólag a Church of Scotland-nak kell a legnagyobb áldozatot hoznia az állam és egyház közötti jelen viszonynak gyökeres, a U. F. Church által mindenkor szilárdan fenntartott alapelvnek megfelelő módosításával. A vita a következő napra is átnyiilott. Semmi sem mutatja világosabban a két egyháznak egymás iránti meleg, testvéri ragaszkodását mint a moderátorok kölcsönös látogatása az ülések folyamán és a királyi kiküldött ünnepélyes megjelenése a U. F. Church assemblyjében. Bármily nagyoknak tűnjenek is fél az akadályok az egyesülés útján, a mozgalom diadalrajutása csak rövid idő kérdése, mert az egy igaz fundamentumon felépült két egyház egybeforr a Krisztusban élő és követőit átható szeretet által. A hol nemcsak emberi tényezőket vesznek tekintetbe s nemcsak földi bölcseségre támaszkodva dolgoznak, hanem buzgó imádságban Annak