Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-05 / 27. szám

Csináljunk-e politikát? * E lap 24-iki számában jelent meg Sebestyén J. czikke, a mely határozottan reámutat arra, hogy nekünk is hozzá kell nyúlni a politikához, meg pedig teljesen felekezeti névvel és jelleggel. Tekintettel arra, hogy nálunk az egyház helyzete az állammal szemben olyan sajátságos viszonyok között alakult ki, a minek sehol se tudom párját s tekintettel arra, hogy ez a helyzet folytonos harczokra kényszerítette az egyház híveit és épen ezért annyira összeforrt a mi egyházunk élete a politikával, hogy szinte a multunkkal való szakításnak kellene tekinteni, ha a politikával nem akarnánk foglalkozni ; mi nemcsak fel vagyunk jogosítva, de kötelezve vagyunk a politikában való részvételre. Most már csak az a kérdés, hogy ez a részvétel hogyan nyilvánuljon meg. Soha sem szabad egy pillanatra sem szem elől tévesztenünk a multat, mert minékünk a múltban gyökerező alapokat kell felemelnünk. Legnagyobb politikusaink és államférfiaink, Bocskay, Bethlen, Rákóczi, bár a leghatározottabb jellegű, sőt egyházunk életérdekeit biztosító törvények hozására kényszerítették az orsz. gyűléseket, de világos tény, hogy az ő küzdelmük nem volt pusztán vallási, de határozottan nemzeti. Figyelembe véve a II. Rákóczi Ferencz szabadságharczát, a melynek katonáit 95%-ban a protestántizmus adta, továbbá a 48/49-iki szabadságharczot, a melynek katonáit 85%-ban szolgáltatta a protestántizmus (a százalékmegállapítás Hock Jánosé, tehát nem felekezeti elfogultság eredménye), ezek a történelmi tények világosan megmutatják, hogy mi felekezeti jelleg nélkül is csinálhatunk nemzeti politikát, és ezek a tények szinte kötelességünkké teszik, hogy csakis nemzeti politikát szabad csinálnunk — minden felekezeti jellegű kidomborítás nélkül. A fent elősorolt tények alapján mi nem kezdhetünk mást (én értem Sebestyén álláspontját, a ki látta a kálvinistaság politikai szervezkedését Hollandiában, de a mi helyzetünk más), azonban az a nagyarányú szervezkedés, a mi most folyik nálunk nemcsak a klerikálisok, de a szabadgondolkodók részéről is, újból kényszerít bennünket arra, hogy mi teljes erővel felvegyük a küzdelmet, nehogy a magyar nemzetiségnek az a dicsőséges fénye, a mi olyan kedves nekünk, elhomályosittassék. Tekintettel ismét a jelenlegi helyzetre, senki sikeresebben nem veheti fel ezen a téren a küzdelmet, mint mi. Tessék csak megfigyelni a radikális párt riadóját, ők doktrinér párt akarnak maradni, mert még most nem képesek megbirkózni, mint mondják, a közigazgatási hatóságokkal, azonban nemcsak ezek vannak a vidéken, de van nép is, a melyik nélkül senki nem boldogulhat. Ki tud előbb odaférkőzni a nép lelkéhez a maga politikájával és ki tudja azt előbb biztosítani a maga részére ? ez a döntő kérdés. Hát, kérem itt vagyunk mi elképzelhetetlen óriási előnyben minden más tényező fölött, most még a mienk lehet a győzelem * A czikkíró részben félreértette S. J. vezérczikkénck intenczióit. Szerk. nagyon könnyen. Mert 10 évvel később már nehezebb lesz a helyzetünk s 30 év után feltétlenül fel kell adnunk a pozicziót minden vonalon. De ha most nekiindulunk ennek a munkának, akkor nemcsak hogy-30, de ismét 300 évre megalapozhatjuk és biztosíthatjuk a nemzetünk történetében azt a fényes pozicziót, a mi olyan édes melegséggel tölti el a magyar kálvinista szivét s olyan tiszteletre kényszerit minden magyar embert — ha a nemzet történetével foglalkozik. Mindezt azonban csak úgy érhetjük el, ha igazán kálvinisták leszünk, mert ha mi politikát akarunk csinálni, akkor olyan elszánt, megalkuvást nem ismerő, minden munkára, küzdelemre kész lelkekre van szükség minden vonalon, a milyen az igazi kálvinistáké. A kálvinistaság lényege pedig az, hogy a lélek, tudatára jutva az ő bűnös mivoltának és megtapasztalva Istennek a Krisztusból megjelent nagy kegyelmét, tisztába jön azzal, hogy Wzel a Krisztus által megtisztult élettel ő többet nem rendelkezik, mert az többé nem az övé, hanem Istené, tehát ő ezért köteles megtenni mindent Isten dicsőségére. Ez a lélek már azután alkalmas arra, hogy politikát csináljon, mert ez a lélek nem az emberek, de az Isten előtti felelősséggel dolgozik. Vannak-e ilyen lelkei most az egyházunknak ? Ez is kérdés, a mire azonban nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy hála Isten vannak, csak hogy nincsenek még egybegyűjtve, egy táborba egyesítve. Épen ezért nem kell semmit sem késlekedni, hanem tessék kidolgozni azt a politikai programmot és ha mi egy egészséges, teljesen független, a nemzeti tehetségeket minden téren fejleszteni képes és alkalmas politikát tudunk hirdetni, akkor mienk a nép és akkor mi gyakorlatilag is megvalósíthatjuk elveinket. Mert a hova a radikálisok most nem igen tudnak behatolni — a vármegyékre —, mi oda nagyon könnyű szerrel bevonulhatunk és nemcsak hogy nem félünk a szolgabiráktól, de szinte hivatalból fogjuk ellenőrizni a működésüket. Attól az aggodalomtól pedig egyáltalában nem kell félnünk, hogy a nép nem érti meg az igaz és tisztességes politikát. Engem is nyugtalanított ez a kérdés és épen azért ki is próbáltam és az ország legelrontottabb kerületében, a tabiban,* hirdettem egy igazi falunak való politikát, a falu életét tártam fel a falu emberei előtt és 403 szavazó szavazott le a saját költségén a jelöltünkre, a szavazók 7«-a. Tekintettel arra, hogy most a fuvar- és ellátási díj elesik, ez óriási módon megkönynyíti az agitálást egy egészséges politikai programm érdekében s ha mi egyöntetűen és tervszerűen fogunk azoknak az elveknek a megvalósításához, akkor 2—3 választás után feltétlenül uralomra tudjuk juttatni azt a politikai programmot, a mit úgy állapítottak meg, hogy az a magyar nemzet életében szolgálja Istennek dicsőségét. Kájtíl Endre. * Két czikluson keresztül sohase képviselte egy képviselő. Egyszer választott meg egy embert kétszer, de ez a nagy kavarodásban volt!