Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-28 / 26. szám

hiába van bármekkora hadseregünk is, tettekkel tényezők nem leszünk soha. És a közelmultak alapján is könnyen megjósolhatjuk, hogy minden törekvésünk, tervünk, szövetségünk hajótörést fog szenvedni addig, a míg a külső keretekkel és zajjal megelégszünk. Mert a belső tartalmat semmiféle színtelen anyaggal súlyossá tenni nem lehet. És ez az oka annak, hogy ellene vagyunk a Protestáns Szövetség eszméjének is, mert tudjuk, hogy egy ilyen szövetség, tagjainak egységes ideálokat, egységes világnézetet nem adhat, legfeljebb néhány általános egyházpolitikai és kulturális jelszót. A Prot. Szövetségnek csak nagyszabású ad hoc esetekben van létjogosultsága, mikor egyetemes vagy prot. érdekeket kell védeni valami egyetemes ellenséggel szemben. De arra nem alkalmas, hogy gazdag önálló egyéni életet teremtsen, határozott egyéniségeket neveljen. A Prot. Szövetség csak akkor lehetne hatalom, ha az azt alkotó protestáns felekezetek egyénenkint már virágzó életet élnének. De ugyan mit várhatunk tőle akkor, a mikor a nagy ref. egyházon belül is, még azok az elemek sem tudnak megegyezni, a kik elvi kérdésekben a legközelebb kell hogy álljanak egymáshoz. A „protestáns" szónak, ennek a negatív tartalmú kocsonyafogalomnak egyébként sincs varázsa a magyar nép körében. Ott csak Kálvin nevének vau; és tisztelettel kérdem, mi lett volna a magyar kálvinizmussal már öt év alatt is, ha a debreczeniek és Haltazár a maguk eklektikus theologiája és egyházpolitikája helyett, minden más irányzattal leszámolva, a határozott kálvinizmus mellé állanak ? Örömmel látjuk, hogy a megértés már az ő táborukban is kezd úrrá lenni. És ha az emberi büszkeség és a szerencsétlen százados kerületi partikularizmus nem állanának útjában, már rég nyugvópontra is juthatott volna. Őseink a vitás kérdésekben zsinatokat értekezleteket tartottak. Sok éles szakadásnak vették így elejét, a homogén elemet összeforrasztották, s bár harczok és viták árán, de tiszta helyzeteket teremtettek. Ma pedig a XX-ik században a szellemi párbajoknak ezen elintézési módja senkinek sem jut eszébe. Pedig ma is óriási értékek forognak koczkán s a helyzet világnézeti szempontból sokkal veszedelmesebb, mint volt a XVI. században. A köztünk levő ellentéteknek szerintünk kizárólag a debreczeni sajtó és Baltazár eklektikus, önmagát gyakran megczáfoló nyilatkozataiban van az oka. Baltazár püspök kijelentésén mi már sokszor nem tudtunk eligazodni; úgy, hogy az ő theologiai, szocziologiai és egyházpolitikai kijelentései teljesen mozaikszerűen sorakoznak egymás mellé s lehetetleuné teszik a biztos vezérmotivumok felismerését. Ferenczy szerint, ha valaki közülük „elszólja" magát, mi azt mindjárt másként magyarázzuk. Az elszólás lehetséges, de ilyen állandó jellegű és a közvéleményt folyton zavarban tartó elszólások nagyon szokatlanok és mentségül nem szolgálhatnak. Miért nem szóljuk el pl. magunkat mi is annyiszor és annyira egymást kizáró ellentétességgel ? Azért, mert a más világnézetekkel való mult- és jelenbeli kaczérkodások terhes uszályát nem vagyunk kénytelenek magunkkal hordozni. Mi egy sínpáron haladunk s a többi szellemi irányzatokkal szemben kialakuló viszonyunkat ez az egy sínpár határozza meg. A mi végül az egyház világi hatalmának Kuyper módjára való növelését jelenti, ezt Ferenczy szintén félreértette. Az egyház politikai szereplését Kuyper sem akarta és akarja. Tessék csak a könyvét elolvasni. A kálvinizmus már maga kizárja ezt. Azt azonban követeli, hogy világnézetünk, mint olyan, érvényesüljön, nyúljon bele a társadalmi és állami életbe is a maga purifikáló, alkotó, dolgozó hatalmával egyaránt. Nem az egyház jusson tehát hatalomra, róm. kath. módra, hanem maga a világnézet, az individuumok útján. Ez pedig nagy különbség. Ennyi az, a mennyit a megértés hajnalának ez első órájában mondani akartunk. Egyházunk és világnézetünk diadalának érdeke sokkal magasztosabb, mintsem hogy személyi támadásokat hánytorgatnánk. A „SoliDeo Glória" eszméje kizár minden szubjektivizmust. Máról holnapra szövetségesek lehetnek azok, a kik harczban állottak eddig egymással, de ellenfelek is, ha a legfőbb czélról van szó. Ismételjük: örömmel látjuk, hogy a partikuláris kicsinyesség kézzel csinált magaslatairól újabban leszállott Debreczen is. És most munkához lát és meszszebb lát, mint eddig. S mi, a kik a szuverén meghódolás és a kálvinista Róma pápai csalatkozhatatlanságának esküdt ellenségei voltunk mindig, készséggel fogunk találkozni a munkamezőn azokkal, a kikkel elvi álláspontunk közös és czéljainkat, ideáljainkat megértik, helyeslik s az eszközökben velünk egyetértenek. A hajnal derengése még nem nappal ugyan, de a nap biztos elközelgetését jelenti már. A nagyobb világosság fényében bizonyára tisztábban látjuk majd egymás munkáját is s a közös ideálokat is, a melyek a harmóniát megteremtik. Sebestyén Jenő. Protestántizmus és szabadkőművesség. — Felelet és válasz. — Lapunk f. é. 23. számában a fenti czím alatt —a. —I. aláírással megjelent vezérczikkre Kádár Gusztáv, budapesti presbiter és Haypál Benő ref. lelkész urak az alábbi levelet intézték hozzánk, a melyet az „audiatur et altéra pars" elvénél fogva alább közlünk. Közöljük dr. Nagy Elek úrnak, a czikk írójának hozzánk intézett levelét is, a mely egyúttal válasz az előbbi levélre. A jelzett vezérczikkre vonatkozólag beküldött nyilatkozat következőkép hangzik: Nagytiszteletű Szerkesztő úr! A „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" június 7-iki számában egy czikk jelent meg „Protestántizmus és szabadkőművesség" czím alatt. Ez a czikk alulírt presbiternek ugyanilyen czímű füzetével foglalkozik, s ítéletet mond, a nélkül, hogy ezt a füzetet — mint ezt a czikkíró maga mondja — olvasta volna. Mindenesetre különös felfogás kell ahhoz, hogy