Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-18 / 3. szám

tikai úton kívánja meg a tanult dalokból elvont énekgyakorlatokat a nélkül, hogy ezeknek névvel és jeggyel való társítását kötelezővé tenné. „A III. osztálytól kezdve a tanterv nem mellőzi a hangjegyek szerint való énektanítást, bár megengedi, hogy még a III.. IV. osztályokban is egy-egy dal hallás után tanítható." „Az az igen mérsékelt czél, mely a tantervben ezt illetőleg ki van tűzve a maga eszközeiben is az énektechnikának csak a legminimálisabb mértékét követeli meg s ennyit meg kell követelnie, ha az iskolai éneklés a közép (III., IV.) és felső (V., VI.) osztályokban nemcsak tárgyát illetőleg, hanem a maga kelleme szerint is bele akar illeszkedni tanításuk rendszerébe." A tanterv ezután részletesen felsorolja osztályonkint az elvégzendő anyagot. Köváry Ernő, polg. isk. tanár. BELFÖLD. Az újpesti ref. egyház 40 éves fennállásának jubileuma. Nem a nagyhangú, ünneplésre hívogató reklámok hírdobjával; a munkanélküliség és nyomor évadján nem a százterítékes, fényes bankettek fehér asztala mellett, hanem az egyszerű, bensőségteljes emlékezés messze nem hallatszó hangján ülte meg ez év január 4-én az újpesti ref. egyház fennállásának 40 éves jubileumát, a mely egybekapcsolódott hű lelkipásztorának: Mády Lajosnak az egyházközségben kifejtett 40 éves buzgó munkálkodásával is. Kicsiny patak téveteg indulása az ő irányítása, vezetése és áldásteljes működése nyomán mélyült immár biztos haladású, az idetelepedett népek árjával megnövekedett, megduzzadt folyammá. Hisz a kezdet kezdetén még csak 325 lelket gyűjthetett az egyházalapítás zászlaja alatt össze s ma már 6100 lélek dicséri az Urat a megizmosodott, életképessé fejlett egyház kebelében. Az ünnepély a templomban hálaistentisztelettel kezdődött, a melyen a nagyszámú híveken kívül a város vezetősége, tanfelügyelőség s az összes hitfelekezetek küldöttségei is jelen voltak. A gyülekezet lelkésze a szószékről hálát adva az Istennek, hogy a mai napig megsegítette az egyházat, mint az izraelitákat a 40 éves pusztai vándorlás idején. Elmondta az egyházalakulás és fejlődés történetét s köszönetet mondott mindazoknak, kik e hosszú út fáradalmaiban az egyházat anyagi és erkölcsi támogatásban részesítették. S ugyanekkor felekezeti különbség nélkül való harmonikus együttműködésre hívta fel a megjelenteket, Istenországának itt e földön vállvetett együtt építgetésére. Az istentisztelet befejeztével ugyancsak a templomban egyháztanácsi díszgyűlés volt, melyet dr. Kovács Nagy Lajos, az egyház főgondnoka rövid beszéd keretében a lelkész üdvözlésével nyitott meg. Utána dr. Kádár Jenő kir. törvényszéki biró, egyháztanácsos tartotta meg megható és szép ünnepi beszédét, melynek végén így üdvözölte a gyülekezet mélyen meghatott lelkipásztorát: „Nagytiszteletű és Tekintetes Egyháztanács! Ifjú egyházunk 40 éves története egybeforr érdemes lelkészünk 40 éves működésével. Csendes ünnepünk alkal -mából fonjunk füzért ősz fejére a tisztelet és szeretet egyszerű virágaiból, mert ő azt megérdemli. Mondám, hogy az idő örökkévalóságában, a hitvallások évezredes történelmében, népek, nemzetek és egyházak nagy életkorában nem nagy idő 40 esztendő. De nagy idő 40 esztendő az ember életében és nagy munka 40 esztendő munkája, ha a vallás és nemzeti közművelődés folytonos szolgálatában annyi téren és oly eredménnyel végeztetik, mint a hogy a mi lelkipásztorunk végezte kitartó munkáit. A református lelkészi pálya nem igen terem a férfi számára babérokat, nem is babért, csak munkát és tisztes megélhetést vár tőle a lelkész s ha az, ki e pályán fut, évtizedek hosszú és sokszor küzdelmes munkája után fölér életkorának zsenitjére s merengve visszatekint a hosszú múltra, melyben eddigi élete, egész szép ifjúságának és férfikorának virága évről évre elhulladozott; ha néz előre, a nadir felé, hova immár pályája lemenő napként kanyarodik lefelé: bizony meg kell elégednie lelkének csendes öntudatával, hogy ő mint a jó kertész, minden évben elveté virágait, de nem a magáé, hanem százaké, ezreké lett a fölnevelt virág s neki tán nem maradt más, mint egy letarolt kert, hervatag kóróval és sokszor szúró tövissel is. A mi lelkészünk ily elégikus, de fölemelő és nemes öntudatra teljes mértékben jogosult. Négy hosszú deczeniumon keresztül szolgálta ifjúságának lelkesültségével, férfikorának erős munkájával és a természet örök törvényei szerint már-már hajlani kezdő életpályának bölcs tapasztalataival egyházunkat, ringatta bölcsőjét zsenge korában újpesti kis egyházunknak, vezette azt a fejlődés és megerősödés után és irányította a rohamosan megváltozott viszonyok között tapintatosan, bölcsen, eredményesen. Szolgálta híven a közművelődés ügyét, szolgálta egyházunk magasabb igazgatását, szolgált minden szépet és minden jót mindig, csak önmagát nem szolgálta és önmagát nem szolgáltatta soha. Legyen áldott az isteni gondviselés, mely egyházunkat e csöndes évfordulóra megsegítette, legyen áldott az isteni gondviselés, mely megengedte, hogy egyházunk ezt az évfordulót első papjával együttesen ünnepelhette meg. Bízzunk az Isten további jóságában, hogy a mai csendes ünnep egyházunk jövendőbeli fejlődésének előlege, érdemes lelkészének, áldásos működésének pedig nem záróköve, hanem csak határjelzője, mely után még nagy ós szép idők következhetnek." Az ünnepi beszéd után Berényi Antal felolvasta a városi tanács üdvözlő jegyzőkönyvét s dr. Mikós Antal polgármester lendületes beszédben üdvözölte az egyházat és lelkészét, a ki könnyekig meghatottan köszönte meg az üdvözléseket s arra kórt mindenkit, hogy szeressék továbbra is az egyházat s ebbe a szeretetbe fog-