Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-18 / 3. szám

tikai úton kívánja meg a tanult dalokból elvont ének­gyakorlatokat a nélkül, hogy ezeknek névvel és jeggyel való társítását kötelezővé tenné. „A III. osztálytól kezdve a tanterv nem mellőzi a hangjegyek szerint való ének­tanítást, bár megengedi, hogy még a III.. IV. osztályok­ban is egy-egy dal hallás után tanítható." „Az az igen mérsékelt czél, mely a tantervben ezt illetőleg ki van tűzve a maga eszközeiben is az énektechnikának csak a legminimálisabb mértékét követeli meg s ennyit meg kell követelnie, ha az iskolai éneklés a közép (III., IV.) és felső (V., VI.) osztályokban nemcsak tárgyát illetőleg, hanem a maga kelleme szerint is bele akar illeszkedni tanításuk rendszerébe." A tanterv ezután részletesen felsorolja osztályon­kint az elvégzendő anyagot. Köváry Ernő, polg. isk. tanár. BELFÖLD. Az újpesti ref. egyház 40 éves fennállásának jubileuma. Nem a nagyhangú, ünneplésre hívogató reklámok hírdobjával; a munkanélküliség és nyomor évadján nem a százterítékes, fényes bankettek fehér asztala mellett, hanem az egyszerű, bensőségteljes emlékezés messze nem hallatszó hangján ülte meg ez év január 4-én az újpesti ref. egyház fennállásának 40 éves jubileumát, a mely egybekapcsolódott hű lelkipásztorának: Mády Lajos­nak az egyházközségben kifejtett 40 éves buzgó mun­kálkodásával is. Kicsiny patak téveteg indulása az ő irányítása, vezetése és áldásteljes működése nyomán mélyült immár biztos haladású, az idetelepedett népek árjával megnövekedett, megduzzadt folyammá. Hisz a kezdet kezdetén még csak 325 lelket gyűjthetett az egyházalapítás zászlaja alatt össze s ma már 6100 lélek dicséri az Urat a megizmosodott, életképessé fejlett egy­ház kebelében. Az ünnepély a templomban hálaistentisztelettel kez­dődött, a melyen a nagyszámú híveken kívül a város vezetősége, tanfelügyelőség s az összes hitfelekezetek küldöttségei is jelen voltak. A gyülekezet lelkésze a szószékről hálát adva az Istennek, hogy a mai napig megsegítette az egyházat, mint az izraelitákat a 40 éves pusztai vándorlás idején. Elmondta az egyházalakulás és fejlődés történetét s köszönetet mondott mindazoknak, kik e hosszú út fáradalmaiban az egyházat anyagi és erkölcsi támogatásban részesítették. S ugyanekkor fele­kezeti különbség nélkül való harmonikus együttműkö­désre hívta fel a megjelenteket, Istenországának itt e földön vállvetett együtt építgetésére. Az istentisztelet befejeztével ugyancsak a templom­ban egyháztanácsi díszgyűlés volt, melyet dr. Kovács Nagy Lajos, az egyház főgondnoka rövid beszéd keretében a lelkész üdvözlésével nyitott meg. Utána dr. Kádár Jenő kir. törvényszéki biró, egyháztanácsos tartotta meg meg­ható és szép ünnepi beszédét, melynek végén így üd­vözölte a gyülekezet mélyen meghatott lelkipásztorát: „Nagytiszteletű és Tekintetes Egyháztanács! Ifjú egyházunk 40 éves története egybeforr érdemes lelké­szünk 40 éves működésével. Csendes ünnepünk alkal -mából fonjunk füzért ősz fejére a tisztelet és szeretet egyszerű virágaiból, mert ő azt megérdemli. Mondám, hogy az idő örökkévalóságában, a hitvallások évezredes történelmében, népek, nemzetek és egyházak nagy élet­korában nem nagy idő 40 esztendő. De nagy idő 40 esztendő az ember életében és nagy munka 40 esztendő munkája, ha a vallás és nemzeti közművelődés folytonos szolgálatában annyi téren és oly eredménnyel végeztetik, mint a hogy a mi lelkipásztorunk végezte kitartó munkáit. A református lelkészi pálya nem igen terem a férfi számára babérokat, nem is babért, csak munkát és tisz­tes megélhetést vár tőle a lelkész s ha az, ki e pályán fut, évtizedek hosszú és sokszor küzdelmes munkája után fölér életkorának zsenitjére s merengve visszatekint a hosszú múltra, melyben eddigi élete, egész szép ifjúsá­gának és férfikorának virága évről évre elhulladozott; ha néz előre, a nadir felé, hova immár pályája lemenő napként kanyarodik lefelé: bizony meg kell elégednie lelkének csendes öntudatával, hogy ő mint a jó kertész, minden évben elveté virágait, de nem a magáé, hanem százaké, ezreké lett a fölnevelt virág s neki tán nem maradt más, mint egy letarolt kert, hervatag kóróval és sokszor szúró tövissel is. A mi lelkészünk ily elégikus, de fölemelő és ne­mes öntudatra teljes mértékben jogosult. Négy hosszú deczeniumon keresztül szolgálta ifjúságának lelkesült­ségével, férfikorának erős munkájával és a termé­szet örök törvényei szerint már-már hajlani kezdő élet­pályának bölcs tapasztalataival egyházunkat, ringatta bölcsőjét zsenge korában újpesti kis egyházunknak, ve­zette azt a fejlődés és megerősödés után és irányította a rohamosan megváltozott viszonyok között tapintatosan, bölcsen, eredményesen. Szolgálta híven a közművelődés ügyét, szolgálta egyházunk magasabb igazgatását, szol­gált minden szépet és minden jót mindig, csak önmagát nem szolgálta és önmagát nem szolgáltatta soha. Legyen áldott az isteni gondviselés, mely egy­házunkat e csöndes évfordulóra megsegítette, legyen áldott az isteni gondviselés, mely megengedte, hogy egy­házunk ezt az évfordulót első papjával együttesen ünne­pelhette meg. Bízzunk az Isten további jóságában, hogy a mai csendes ünnep egyházunk jövendőbeli fejlődésé­nek előlege, érdemes lelkészének, áldásos működésének pedig nem záróköve, hanem csak határjelzője, mely után még nagy ós szép idők következhetnek." Az ünnepi beszéd után Berényi Antal felolvasta a városi tanács üdvözlő jegyzőkönyvét s dr. Mikós Antal polgármester lendületes beszédben üdvözölte az egyhá­zat és lelkészét, a ki könnyekig meghatottan köszönte meg az üdvözléseket s arra kórt mindenkit, hogy sze­ressék továbbra is az egyházat s ebbe a szeretetbe fog-

Next

/
Thumbnails
Contents