Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-14 / 24. szám

PROTESTÁNS YHAZIESISKOLA Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 IC, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: A megbízatáshoz méltó jutalom, mk. — Vezerczikk: A magyar kálvinizmus elhelyezkedése. Sebestyén Jenő. —- Krónika: Megbecsülés. A sajtó hatalma. Felmentés. — Táreza: General Assembly. Mező Benő. — Belföld: Vegyesházassági statisztika. Homola István. Csendes jegyzetek Csányi Sándor. — Szoeziális ügyek : Az Első Magyar Diákszövetkezet, Gazdasági háziipari tanfolyam. Á Népház. Kálvinista. — Külföld : Svájcz, Németország, Ausztria. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egynaz. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázatok. — Hirdetések. r Az Elet Körevéből. A megbízatáshoz méltó jutalom. „Mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták ; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották." Lukács 10.s

4

. A Mester nemcsak felséges megbízatást adott a 70 tanítványnak, hanem a megbízatáshoz méltó jutalmat is. Mikor visszatértek missziójukból, örvendező lélekkel így számolhattak be a végzett munkáról: „Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által." Uram ! Nem volt lehetetlenség előttünk, mert azt is legyőztük a te neved által. Mily dicső tapasztalás! Hogy örülhettek ! Pedig még csak a kezdet kezdetén voltak. Még csak nem is sejthették, miket tartogat az ő Uruk számukra. Hányan kérdezhették a visszatérő tanítványoktól, érdemes volt valóban „mindent" elhagyni? Érdemes volt a Jézus követésére indulni ? Akárcsak manapság. Ma nem ezt kérdezik-e a felséges megbízatást elfogadóktól: „Érdemes volna mindent feláldozni? Érdemes csak a Mesternek engedelmeskedni?..." A 70 tanítvány íme az út elején már érezte, tudta, hogy érdemes, nem áldozathozatal, hanem folyton fokozódó nyereség a megbízatás teljesítése. Jó volna ezt nekünk is megtapasztalni az indulás után mindjárt. Isten országában a munkások jutalmazása : többrebizatás. A 70 tanítvány hűnek és igaznak bizonyult, ezért következett számukra a jutalmazás. Két kézzel szórta rájuk a Mester a drága kincseket, alig győzték elfogadni. Ezeket az ajándékokat tartogatta a számukra. 1. Kaptak isteni erőt, a mellyel a világot bitorló Sátán minden hatalma fölött győzhettek. „Imé, adok néktek hatalmat, . . . hogy tapodjatok az ellenségnek minden erején." A hatalom az erő birtoklásában áll. Az emberiség 5000 éves története a hatalom kergetésében és eltékozlásában merült ki. Az emberiség mindig hataloméhes volt. A mának története is tele van hatalmi kérdésekkel. Ha ez a mi embervilágunk egyszer megérthetné, hogy a Krisztusnál könny és vérhullás nélkül nyerhet „az ellenségnek minden hatalma felett" győz6 hatalmat: bizonyosan kevesebb szenvedéssel boldogabb lenne, legalább azok, a kik a „megbízatást" nyerték : — életükkel Néki és az embereknek szolgálni — azok megérthetnék ! 2. Kaptak polgárjogot a mennyek országában, „A ti neveitek fel vannak írva a mennyben." Az élő ' Isten adhat-e ennél nagyobb, drágább ajándékot a bűnös, elkárhozó embernek ? A földi királyok és fejedelmek is „hasonló" ajándékkal jutalmazták a nékik szolgálatot tévőket. „Civis Romanussum!" — ez mentette meg Pált egy időre. Ma is osztogatják a földi „nemesség"-et. A polgárjoggal ma is sok kiváltság jár. Gondoljuk el, „mit" jelenthet, „mennyit" jelenthet az, a mit a 70 tanítvány kapott. Nem, nem tudjuk még csak elgondolni sem. Hiszen ha el tudnánk gondolni: nem játszanánk vele, megbecsülnők ezt a „kitüntetést". 3. Kaptak höleseséget, melyhez emberi ész és tudás nem juttathatta Volna el őket: megismertette Jézus velük az Atyát. „Senki sem tudja, kicsoda az Atya, . . . csak a Fiú és a kinek a Fiú akarja megjelenteni." A „bölcsekés érteimnek elől elrejtett" bölcsességet akkor som tartotta sokra a világ, megmosolyogta, kigúnyolta. Ma sem tud vele mást cselekedni. Gondoljuk el, hogy ez így is van jól, ezért maga az Úr hálákat adott. A kinek pedig megjelentetett : Örvendezzék, mint a 70 tanítvány, mert így kedves az az Úr előtt. 4. Kapták a beteljesedés boldogságát: a mit az emberek milliói sóvárogva legmerészebb vágyódásukban reméltek, azt ők látták, hallották, megtapasztalták és bírták a Mesterükben. Mi tudunk prófétákról és királyokról a múltban, a kik megdöbbentő módon és eszközökkel keresték, kutatták az elrejtettet. Tudunk ma is milliókról, a kik a szomjúságtól űzetve „mocsárban" hevernek, mert