Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-07 / 23. szám

jaikat addig fel sem avatják, míg esküt nem tesznek arra, hogy minden erejükkel a vallásoktatásmentes állami oktatásért küzdenek. Ez a törekvés a magyar protestántizmus igazi czéljával éles ellentétben áll. Mi magyar protestánsok mindig büszkék voltunk a mi protestáns intézeteinkre, melyekért sokat áldoztunk. Mi oktatási intézményeinket továbbra is fenntartani és abban elsősorban vallásos, azután hazafias generácziót kívánunk nevelni. A ki azt állítja, hogy az oktatásnak az állam kezébe való átutalása nem áll ellentétben a protestántizmus czéljaival, csak azt árulja el, hogy a szép szavak alatt a nemzetközi szabadkőművesség törekvéseit megtűrni és az egyháza hagyományait félretenni hajlandó. Ily gondolkozás mellett a mi protestáns iskoláink nem születtek volna meg és nem lettek volna fenntarthatók. Isten óvja egyházunkat és iskoláinkat az ilyen szabadkőművesektől és a szabadkőműves áramlatoktól. —a—. —l—. KRÓNIKA. Talán ez is „klerikális" ? Az Országos Rabbiegyesület közlönyének, a Magyar Izrael-nek legutóbbi száma vezetőhelyén foglalkozik a mind erőteljesebben előtérbe nyomuló s egyre nagyobb tért hódító materialisztikus és atheisztikus világnézet ellenében megindult fegyverkezéssel. Az internacionális vallástalan irányzatok ellen való küzdelemben a római és a protestáns egyház közelebb jutott egymáshoz. Ezt a Magyar Izrael szerkesztője nemcsak hogy természetesnek találja, de egyenesen önmagukra nézve is ébresztőszózatnak tekinti a vallásellenes irányzatok ellen való küzdelemre. Szószerint ezeket írja : „Azt látjuk, hogy a vallásos érdekeket veszélyeztető ellenséges áramlatok fokozott éberségre indítják a keresztyén hitfelekezetek egyházi és világi vezérférfiait és arra késztetik őket, hogy a közös ellenség legyőzését egyesült erővel próbálják meg. Igazán nagyon figyelemreméltó jelenség. Az erősek, a hatalmasak szövetkezni készülnek, hogy annál diadalmasabban küzdjenek meg az erődítményeiket fenyegető ellenséggel. És mit teszünk mi ? Nem vesszük észre, hogy a mi kapuinkat is döngetik a vallás ellenségei. Nem látjuk, hogy a közgondolkodásnak minden vallásos életre kedvezőtlen szelleme végig seper a mi sorainkon is, egyre pusztítva, irgalmatlanul szedve áldozatait ..." Bizonyos körök a liberálizmus elengedhetetlen követelményének tartják a vallástalan irányzatok képviselőivel való ölelkezést (legalább a nyílt színen) s „klerikálisnak" bélyegeznek hamarosan mindenkit, aki erre az ölelkezésre nem hajlandó, sőt elég vakmerő az ellenünk való harczot is hirdetni. Kíváncsian várjuk, nem fogják-e ezek dr. Neumann Ede nagykanizsai főrabbit is „klerikálisnak" kikiáltani? Ez a mily logikus eljárás lenne tőlük, épp oly fényes elégtétel lenne ránk nézve, kiket nem egyszer tisztelnek meg ugyanezért a „klerikális" jelzővel! O. 5. A modern tudomány és technika eg} ik legnagyobbszerű találmánya és alkotása, a szikratávíró ismét csodálatos pontossággal teljesítette fent az északon szomorú kötelességét. Százak szívfacsaró jaj- és vészkiáltásának volt gyászos tolmácsa. Save our souls! Mentsétek meg lelkeinket! volt a rémes szózat, a mit a köd és páratelt légen át vitt. Miért, hogyan történt? hangzik fel a kétségbeesés kérdése százezrek ajkain a hullámsír felett. Ki ad olajat a lelkek háborgásának megnyugtatására ? Kezeinket szánkra téve megnémulunk és reménykedünk. Majd jön még nagyobb vívmány, lesz még nagyobb elővigyázat a legnagyobb földi érték, az emberi élet megtartására és majd ritkábban hangzik fel a vészkiáltás ... De a nagy gyászban is hálát adunk azért a néhány száz életért is, a melyet a segélykiáltásra pontosan megérkezők megmenthettek . . . S. 0. S., mentsétek meg lelkeinket ... Itt körülöttünk is százan meg ezren járnak sülyedő hajókon, nagyra hivatott lelkek, a kik elpusztulnak talán nyomorultabbul, mint az „Empress of Ireland" gyászos végű utasai. Sietünk-e mi is annyi energiával, oly nagy pontossággal a mentés munkájára, mint azok, a kik ott virrasztottak az őrtoronyban ... S. 0. S. Uram, tarts meg, mert elveszünk! Megelőzés, Az „Elet és Munkában" a következő hírt olvassuk: „A methodisták fővárosunkban rohamosan haladnak előre. Van nekik már női otthonuk s most azon vannak, hogy férfi-otthont is alapítsanak. Van azután saját kezelésű „Keresztyén könyvesház"-uk és, a mi még érdekesebb, háromnegyed millió korona költségen egy nagy házat akarnak építeni, a melyben azután kisebb és nagyobb termek, könyvesbolt, „Hospitz", lakások, stb. lesznek. A mint értesülünk, nemrégiben egy nő 250,000 koronát hagyományozott Budapesten végzendő munkájukra ; továbbá, a mint hallottuk, Melle Ottó, a ki néhány évig már működött Budapesten, ismét visszatér és főfelügyelője lesz a methodisták által végzett minden munkának Magyarországon." Nem nagy örömünk telik ebben, íme, ez a nálunk aránylag kicsiny és még csak „szekta" számba menő felekezet jól megértette itt is, hogy milyen apologiára van szüksége a mai modern keresztyénségnek. Valami vigasztaló mégis van a dologban. Talán minket is hasonló intézmények alkotására sarkal és nem lesz pusztában elhangzó szó azoknak beszéde és írása, a kik hasonló intézmények alkotása érdekében agitálnak és a mi egyházunk vezetőiben, tagjaiban is hatványozott mértékben ébred fel a vágy, készség és felelősségérzet az ilyen misszió gyakorlásának elősegítésére. Távíratmegváltási lapok sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-otcza Í7. szám), jt jk & jt jt