Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-26 / 17. szám

helyezni a közjótékonyság gyakorlását, mert hisz itt is akad bőven visszaélés, ha nincs is a koldusoknak szövetsége. Reform vendéglők. Mint a „Belmisszió" czímű lapban olvassuk, reformvendéglök alapításával foglalkoznak Németországon legújabban egyes emberbarátok és egyesületek, angol és skandináv példák mintájára. A reformvendéglők alapelve az, hogy a vendéglő tulajdonosa a község, vagy valamely közczélú érdekeltség. A korcsmáros ezeknek alkalmazottja. Fix fizetése van s csak az alkoholmentes italok után kap százalékot. Alkoholtartalmú italoknál nincs százaléka, így a korcsmárosnak érdeke, hogy minél több alkoholmentes italt adjon el. Hisszük, hogy ez ez üdvös mozgalom hazánkba is eljut. Legfőbb ideje volna! Ennek már aligha állhatják útját a hivatalos körök, melyek olyan szorgalmasan hiúsitgatják meg egyes községeknek a korcsmák vasárnapi szünete tárgyában hozott üdvös határozatait. K. KÜLFÖLD. Skócsia. Alexander-Chapman-misszió. Ha a missziót jellemezni akarnók, találóbb szót nem is adhatnánk neki, mint az „érzelem missziója". Ha méreteit nézzük, akkor az U. Free Church „The Missionary Record"-ja szerint „ilyen nagyarányú evangéliumi misszió még soha sem foglalkoztatta Skóczia egyházi életét". Ha pedig eredményeit vesszük, akkor emberileg tekintve, Glasgowban több, mint 7000, Edinburghban több, mint 3000 lelket fogott a misszió hálója. Már maga az időterjedelem is mutatja (1913- deczembertől 1914- április 10-éig) e miszsziónak minden előző missziótól való megkülönböztető voltát. A misszió középpontja Glasgow és Edinburgh volt. A „h adj árat "-nak az edinburghi ágáról szeretnék néhány sort írni. Úgy az „Assembly Hall", mint az „Olympia" terme szűknek bizonyult az összesereglett hallgatóság befogadására, jóllehet pl. az „Olympia" 7000 ember számára készült. Maga a misszió, habár a Moody-Sankey-féle első missziói hadjárat mélyebbenjáró volt, két pontban határozottan felette áll az elsőnek. Az első különbség a határozottan hangsúlyozott és keresztülvitt személyes bizonyságtétel, a második egy öntudatos munkássereg szervezése és munkába állítása. Ha a misszió a maga egészében amerikaias kapkodása és sokszor magikusnak látszó fogyatékosságai miatt nem is valósulhat meg, de a fent említett két pont, a mint egyik tekintélyes lapban láttam, „hatalmas leczke volt a hívekkel való személyes érintkezést, munkások kiképzését és munkába állítását elhanyagoló köröknek". Chapman a feledésbe menő keresztyén igazságot, hogy : „a keresztyénség élet és élet által terjed" nagy erővel domborította ki, mely misszióját újdonsággá, ittlétét emlékezetessé tette. Munkájának lényegét két kijelentéséből egészen világosan megismerhetjük. 1. „Nekem a keresztyén munkában a személyes bizonyságtétel jelent mindent". 2. „Ha azok, a kik Krisztust visszautasítják, veszélyben vannak, akkor nem különös, hogy azok, a kik egyébként felebarátaik nehézségeivel, bajaival, szomorúságaival és csapásaival rokonszenveznek, engedik barátaikat, rokonaikat élni és meghalni a nélkül, hogy csak egyszer is szólanának Jézus befogadásáról és intenék őket a rájok következő veszélyre?" Beszédeit nem a mélység (hiszen gúnyosan azt jegyezték meg róla, hogy „miért prédikálja mindig csak a jó öreg Ross-shire theologiát?), hanem az életből vett történeteknek művészi összerakása jellemzi. Beszédeinek mondhatnánk 3

/4

része nem volt más, mint az életben lejátszódott kis epizódok felmutatása. És különösen ez hatott. A történetek sorozataiban minden egyes hallgató egy, a magáéhoz hasonló életet látott a maga mélységeivel és küzdelmeivel s kénytelen volt a példák felmutatása folytán belátni, hogy nincsen a bűnnek az a mélysége, melyhez Jézus mentő szeretete le ne érhetne. S kell-e hatalmasabb argumentum, mint élő személyekben mutatni be Jézus munkáját? Börtönből boldog családi életbe, az iszákosság ós paráznaság mélységeiből és rablánczaiból tiszta, örömteljes környezetbe jutnak napjainkban ezerek és ezerek. S mikor az evangéliumot élőképekben szemléltette, következett a felhívás: „kinek kell ez az új élet?" A felhívásra kell e hatalmasabb felelet, mint pl. egy éjjeli istentisztelet után 900 ifjú embernek jelentkezése, kik kijelentették, hogy készek Jézussal új életet kezdeni a réginek romjain ? A jelentkezések után következett a munkás sereg foglalkoztatása. 5—6 új jelentkező egy munkás tag felügyeletére bízatott, a ki köteles addig látogatni és foglalkozni az „újoncz"-czal, míg a baráti és családi romboló hatásoknak a veszélykörén kívül nem vezette. A gyenge plánta öntözésre szorul, a „hitben kiskorú" támogatást igényel. Itt sem prédikáczió, sem adomány nem segíthet, mert a keresztyénség mélyebb értelme és Chapman szerint is: „A leghatalmasabb prédikáczió a személyes bizonyságtétel (melynek alapköveit Chapman a „Personal touch" czimü munkájában tette le) és a személyes együttlét". Csak egy példát. Márcziusban az „International Club"-ban egy kanadai egyetemi hallgatóval néhány szót váltottam. Gúnyosan kinevetett, mikor a Jézusban való egységről szólottam. Áprilisbaa a Livingstone-orvosi misszió kis kápolnájában vagyok, hol 10—15 magával tehetetlen részeg ember ül a kicsapongás miatt eltorzult, egy kettőnél visszataszító arczvonásokkal. Hátam mögött egy ember folyton csak ezt motyogja: „My Lord . . . My sin" (Én Uram ... én bűnöm). Mellette ugyanaz az egyetemi hallgató ült, a ki pár héttel azelőtt nevetett az evangélium felett s átkarolva ezt a tehetetlen embert, beszélt neki a Jézusban való tiszta és szabad életről,