Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-19 / 16. szám

gondozásának ügyével (lándliche Wohlfarts- und Heimatspfiege 18. évi gyűlésével) kapcsolatban ülésezett a porosz képviselőháznak egyik termében febr. 18-án v. Lüpke aumai (Thüringia) szuperintendens elnöklésével szép közönség részvétele mellett. Köhn garwitzi lelkész a falusi egyházak fejlesztésének a munkájáról (Dorfkirchenarbeit) mint a vidékgondozás koronájáról beszélt, Degen délnémetországi (Aglasterhausen, Baden) és Bettac északnémetországi (Vorland, Pomeránia) lelkészek arról tartottak előadást, hogy mit köszön a falusi egyház és templom, főleg az istentiszteleti élet a szűkebb értelemben vett szülőföld gondozására irányuló munkának. Az előadások után eszmecsere volt. A falusi egyházi élet megelevenitésének minden barátja rá kellene, hogy szánjon egy kis időt ennek az újkeletű, élénk mozgalomnak közelebbi tanulmányozására. A Jerusalemsverein 61. évi ünnepi gyűlését február 22-én este tartotta a berlini dómban. A szentföldi német belső missziónak és evangélizácziónak eredményes munkásságáról Ulich wustraui lelkész számolt be, az alkalmi egyházi beszédet dr. Braun nyug. berlin-dahlemi generális-szuperintendens mondotta s szentföldi emlékeiből megkapó jeleneteket beszélt el nagy elérzékenyülés közben. A jénai naturalista és idealista. Mondani sem kell talán, hogy Hackelröl és Euckenről van szó, a nagy természettudósról és a monizmus pápájáról egyfelől, az új ideálizmus és aktivizmus művelődés- ós életbölcselőjéről másfelől. A mai szellemi életnek északi és déli sarkát képviselő két lelkes harczos a liberalizmus híres földjén, Jénában működött hosszú évtizedeken át. Az utóbbi időkben egyenesen a keresztyénség lett az ütközőpontjuk. Háckel támadta, Eucken pedig védte és továbbfejleszteni segített azt. Február 16-án volt a már nyugalomba vonult Hackelnek 80-dik születési évfordulója. Ünnepelték ezt a természettudósok, még inkább azonban a monisták. Itt, a német fővárosban a Német Monista-Szövetségnek berlini fiókja tartott fényes ünnepet a Zoologischer Gartennek díszes Kaiser-saaljában február 17-én este. Ének és zenekar, Schubert, Beethoven és Wagner, alkalmi prológus színésznő előadásában, Günther freiburgi tanár ünnepi előadása és a Szövetség elnökének, Ostwaldnak beszéde töltötték ki az ünnepi estét. Miután a zenekar és Wagner segítségével az istenekkel együtt bevonultatták a Walhallába az „Ehrenprasidenf-et, mozgóképeken is bemutatták a személyesen (különben Jénában sem) jelen nem lévő kedélyes, agg vezért. — Érdekes volt aztán pár hét múlva márczius 3-án, midőn a berlini kereskedő- és iparos-egyesület (Verein Berliner Kauüeute und Industrieller) meghívására annak az előadássoiozatában a „Philharmonie" egyik nagytermében nagy közönség előtt fényes előadást tartott Eucken a jelenkornak az élet értelméért folytatott harczárói. Kereskedők és iparosok rendeznek itt ilyen előadásokat. Nemcsak a naturalista monizmusnak van tehát itt kelete, hanem az új-ideálizmusnak és aktivizmusnak is. Különben másutt is. Eucken két munkáját az újabb időben fordították le francziára s az egyik elé Boutroux, a másik elé Bergson írtak előszót. Britt földön már nagy hódítást vitt véghez tengeren innen és tengeren túl. A jövő télen Japánban Tokióban és Kiotoban tart felolvasás-sorozatokat német és angol nyelven a jelenkor vezető eszméiről. Jó volna, ha nálunk is fuvallana ez a friss tavaszi szél! A berlini városi misszió 37. évi ünnepe márczius 8-án és 9-én volt saját templomában és termében. Az első nap estéjén dr. Vogel potsdami udvari lelkész mondott lelkes és lelkesítő egyházi beszédet, Schwartzkopff lelkész, az új igazgató pedig az évi munkáról számolt be, különösen pedig az egyházból való kilépés mozgalmával szemben végzett munkáról és az iratokkal folytatott misszióról. A 9-én este tartott „Nachfeier"-en Le Seur megnyitója után Rohrbach „testvér- legrégibb berlini városi misszionárius beszélt el érdekes adatokat a tulajdonképen nem 37, hanem 40 éves városi missziónak három első (1874—77) évéből, Ilgenstein lelkész a kilépési mozgalmak között tett tapasztalatokról. Érdemes volna e fontos munkának összefüggő történeti s rendszeres ismertetése és útmutatás a magyar protestáns belső missziói és szocziális munkához. Egy ref. konfirmácziói ünnep. Márczius 8-án délelőtt volt a Betlehemskirche-ben a cseh ref. gyülekezet istentisztelete keretében. A cseh lutheránusokkal közösen, felváltva használt templomnak egyszerű népe olyan egyszerű, kedves, meleg ünnepet tartott, hogy nemcsak az öregeknek, hanem másoknak is könnyet csalt a szemébe. Az ifjúsági karének, a családias jellegű beszéd (Kühn lelkész, az erdélyi ref. theologusok által élvezett Monspietatis-alap kezelője mondta), a tíz konfirmándusnak egyenkint név szerint való megáldása igen megkapó volt. Az ünnep végén a templomban és azonkívül olyan jeleneteket látott az ember, hogy nem világvárosban, hanem valami kis falusi (talán amerikai magyar) gyülekezetben képzelhette magát. Egy felolvasás a magyar reformátusokról. A Hussitenstrasse-beli ifj. egyesületnek márcz. 15 én este tartott összejövetelén Kovács Benedek lelkészjelölt volt kolozsvári theologus, ki egy évnél több időt töltött már itt, színes németnyelvű felolvasást tartott a magyar (különösen erdélyi) ref. egyház életéről. Heintze lelkész barátságos szavakkal vezette és zárta be az előadást s az egész hangulatos estét. Egy vasárnapi iskola arany jubileuma. Az Evangelisches Vereinshaus-nak van itt a legrégibb előadáscziklusa (írtam róla), a legrégibb ifj. egyesülete (1851) és a legrégibb vasárnapi iskolák egyike (1864) szintén az övé. Ennek az 50 éves jubileumát márczius 15-én, 22-én és 24-én ünnepelték. Az első napon délelőtt a felnőttek, a másodikon délelőtt a gyermekek számára volt „Festgottesdienst" az Oranienstrasse-ben levő egyesületi ház templomul szolgáló nagytermében. 22-én és 24-én délután és este alkalmi teaestély és ünnepély volt. A gyermekek istentiszteletén napsugaras lélekkel vettem