Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-12 / 15. szám

nélkül odakanyarította azt is. A fürgeszemű kis kínai egy névjegyemre is fölírta a nevem kínai betűkkel. Nagy örömmel újságolta, hogy még tett is hozzá valamit. Kínaiul aláírta az ő „úr" szavukat. Bizonyára szentül meg volt győződve, hogy boldoggá tett az „úr" czímmel. Búcsúzkodásul szépen kezet szorítottunk és el­köszöntünk egymástól. Előbb azonban az asztalokon lévő virágokkal fölvirágoztuk 'gomblyukaikat. Egyik­másikukon meglátszott, hogy nagy örömet szerzünk nekik véle. Az egyik meghatottságában átnyújtotta a névjegyét. Egy másik szegény teremtés meg nem tudta, mit csinál­jon a virággal. Volt rajta egy rossz téli kabát. Nem sokat teketóriázott: bedugta a virágot a külső zsebébe. A szegényebbeknek azután teleraktuk a zsebét a meg­maradt teasüteményekkel, amerikai diókkal. Olyan buz­galommal öntögettük a zsebükbe a maradékot, hogy még a miénkbe is jutott. Én is leltem hazajövet két kis amerikai diószemet a felső kabátom zsebében 1 K. I. Legendák, mondák, szokások. Nagyon érdekesek azok a legendák, a melyek Jézus halálában nagy szerepet játszó Poncius Pilátus halálához fűződnek. Hiszen ő, a ki szemforgatással mosta meg kezeit, mielőtt Jézus megfeszittetését elrendelte, „a Cré­dóba" is belekerült. Az egyik legenda szerint Krisztus megfeszítése után esztendők múlva a római császár a Kampániában utaztában megbetegedett s közel érezte halálát. Egy rabszolgája említést tesz előtte a galileai csodatevőről, a ki feltámasztja a halottakat is. A császár remél és Palesztinába küld a csodatevőért, de Jézus már akkor rég elszenvedte a kereszthalált. A követ felkeresi Szent Veronikát, a ki inegigéri, hogy csodatevő kendő­jével meg fogja gyógyítani a császárt, mire a követ Ró­mába magával viszi Veronikát és lánczraverve Pilátust is. Pilátust kegyesen fogadja a császár, mert Krisztus szent köpenyét (?) viseli, de a mint ezt a köpenyt leve­tette, a császár haragja felgerjed és megöleti Pilátust. Egy másik monda szerint a császár a dél-francziaországi Vienne-be száműzi Júdea helytartóját, a hol toronyba záratta Pilátust, de rövid ideig lehetett csak lakója a toronynak, mert a bűnbánat őrületbe kergeti és öngyil­kos lesz. Holttestét a Tiberisbe vetették, azonban feltá­madtak az elemek és borzalmas viharban kiöntött a folyó. Mivel a vihar nem akart elpihenni, megkeresték a holt­testet, a melyet elszállítottak Galliába és a Rhone hullá­maiba dobták, de a folyó itt is kiáradt medréből és elöntötte a termő mezőket. A holttest tovább vándorolt, mint Ahasverus. Elviszik a genfi tóra, de az is föllázad, míg végül bedobták egy hegycsúcson fekvő tengerszembe, a mely ha kiönt, nem okozhat kárt s ennek mélyén nyugszik Pilátus teteme, míg fölötte állandóan tart a tó vizének szörnyű háborgása. Tudjuk, hogy a jeruzsálemi templomban és zsina­gógákban nem volt harang s ma sincs. A harangot ki­sebb csörgők, csengetyük, kereplők helyettesítették, vagy kikiáltók és kürtösök hívták össze a népet istentiszteletre. A harang feltalálójának a nagytudású és jámbor Paulinus püspököt említi a krónika, a ki 394 július 13-án csinál­tatta az első harangot a nólai templom számára. A le­genda szerint egyszer alkonyatkor gondolatokba merülve sétált az erdőben, mígnem egy tisztásra ért, melyet el­borított a temérdek virág s csodálatos béke lebegett az egész tájékon. A püspök önkéntelenül összekulcsolta kezét és imádkozott. Ekkor a püspök valami rendkívüli halk, finom muzsikát hallott maga körül. A tisztáson viruló kék harangvirágok, az esti szellőben ringani kezdtek s alig hallhatóan megkondultak. Ennek a percznek emlé­kére utóbb a püspök érczből egy nagy harangvirágot veretett, a mely egy magános kolostorban sokáig, mint az első harang hívta össze a környék híveit. Nagycsü­törtökön a néphit szerint a harangok Rómába repülnek és ott maradnak nagyszombatig, addig némák maradnak ama bánat és fájdalom kifejezéséül, a mellyel az egyház isteni mesterének halála felett keseregnek. A húsvét szónak eredete összefügg a bojt befeje­zésével, a mikor először volt szabad ismét hust enni. A húsvéti bárány Jézust jelképezi, a ki az Egyiptomból való szabadulás évfordulója napján halt meg, a mikor a zsidók szintén bárányt áldoztak és ettek. A húsvéti tojás a belőle kikelő madárral a sírjából feltámadó Krisz­tust jelenti s az írott vagy hímes tojás a húsvéthétfői locsolás megváltása. Szimbolikus jelképe ez a tavasznak, a természet újraébredésének s már az egyiptomiak, per­zsák, kínaiak, az ó-germán és ó-szláv népek is kedvesked­tek egymásnak tojásajándékkal. A húsvéti locsolás ere­dete arra vezethető vissza, hogy a feltámadás hírére összesereglett és lármázó zsidókat a római katonák vizzel kergették széjjel. Hazánk különböző vidékein különféle húsvéti szoká­sok vannak divatban, a miket érdekes volna összegyűj­teni s ajánljuk legátusaink figyelmébe ! (z). BELFÖLD Vegyesházassági statisztika. A m. kir. központi statisztikai hivatal havi köz­leményei szerint folyó évi január havában Magyarorszá­gon összesen 18,044 házasság köttetett. Ebből vegyes­házasság 1875 (°/o'ba n 10"39). Tiszta ág. h. ev. házasság 1262, ref. 2255. A gyermekek vallására vonatkozólag összesen 527 megegyezés létesült (%-ban 28'11), melyek­ből 243 esetben (%-ba n 46" 11) az apa, 284 esetben (%-ban 53'89) az anya vallását fogják követni a gyer­mekek. A róm. kath. egyház javára 256 (70 -ban 48"58), gör. kath. 24, ref. 193 (%-ban 36"62), ág. h. ev. 44 (%-ban 8"35), gör. kel. 6, unitárius 1, az izraelita hit­felekezet javára 3. Horvát-Szlavonországokban január havában össze­sen 2580 házasság köttetett. Ebből vegyesházasság 28

Next

/
Thumbnails
Contents