Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-29 / 13. szám

PROTESTÁNS YHAZIésISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tar! Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszővetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az 0 tekintete. Takaró Géza. — V tüserczikit: CUparéfle-emlékalap. Dr. K. 1. — Krónika: A munkátlanok. Érdekes pályadíjak. Deductio ad absurdum. Ulster. — Tárcza: A két protestáns vallási típus kérdéséhez. II. Csengey Gusztáv. — Belföld : Statisztikai adatok a „könnyelmű elválásokhoz". Bud János. — Szocziáiis ügyek: A vasárnap és az alkohol. Kálvinista. — Külföld: Franciaország, Finnország. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Köre véből. Az 0 tekintete. „ ... Az (Jr tekinte Péterre. És megemlékezék Péter ... És kimenvén Péter, keservesen síra." Lk. 22.61 -62. Valamikor — nagy siker után, dúsan megrakott halászbárkában — térdre esve mondotta: — „Én bűnös ember vagyok, Uram!" — „Ne félj, — oszlatta el Jézus az áldások alatt remegő, roskadozó, hívő Péter félelmét; — mostantól fogva embereket fogsz." Akkor még szavakba lehetett foglalni a gondolatokat. A szív mélyén fakadt érzések akkor tolmácsot találtak az ajkakban. De most egyetlen szó nem hangzik el. Egy pillantást vetnek csak egymásra. Azután elválnak. Csak egy néma tekintetet. Többre nincs idő. Másra nincs is szükség. Abban az egy tekintetben megvan minden. Csak meg kell érezni. Péter megérezte mindazt, a mit Jézus azzal az egy tekintetével közölni akart. Van egy műszer, a mely megérzi a föld legkisebb, szinte semmi más úton észre nem vehető rezdülését is. De ennél sokkal finomabb műszer az, a mellyel meg lehet mérni a csillagok hőmérsékletét. Lehet-é ennél érzékenyebb valamit még csak el is képzelni?! Van-é ennél finomabb műszer? Igen. Az emberi lélek. Nem mindenik. Csak az olyasféle, a minő Péteré. Megérzi a „föld" megrezzenését — nagyon. Nem követett el semmi czégéres bűnt, a miért a világ megszólná vagy a bíró megbüntetné. Csak azt tette, a mit ma millió és millió „keresztyén" naponként — ki tudja, hányszor—megtesz. A társaságban szégyelte magát a Mester hívének vallani. De Péter finom lelke egészen belerázkódott ebbe a „kis" megrendülésbe. Olyan rázkódtatás volt ez, a mely összetörte volna azt a finom műszert, a melynek lélek a neve. De Péter lelke elég finom volt arra is, hogy ne csupán a „föld" rengését érezze meg, hanem a „csillagok" hőmérsékletét is. Ne csupán a saját sötét, hideg bűnét, hanem a Jákobból származott „Csillag" melegét is. Az a Csillag ráragyogott. Az Úr tekinte Péterre . . . Mi volt abban a tekintetben? . Sok szavába került volna Jézusnak is elmondani, épen azért tömörítette össze minden mondanivalóját abba az egyetlen, sokatmondó, feledhete^en, néma tekintetbe. Fölfrissítette Péter emlékezetét. Sok mindent eszébe juttatott Péternek ez a tekintet . . . íme az, a ki egyszer elszólította őt a hálótól és a bárkából ... Ez volt az, a ki parancsolt a viharos tengernek ... Ez vitte föl őt is a megdicsőülés hegyére ... Ez figyelmeztette csak az imént is, hogy nem jó az embernek önmagában olyan nagyon bizakodni . . . Szegény Péter! Hát nem úgy történt é botlásod, a mint ő előre megmondotta?! Megdorgálta Pétert. Azzal a tekintettel. Mert nagyon tévedünk, a mikor azt hisszük, hogy harsogó beszéddel, vitriolba mártott toll forgatásával, vagy épen pár száz oldalas művel lehet a szívekhez férkőzni. Az Úr tekinte Péterre. S ez épen elég volt. Villám se hasította volna át szívét jobban, mint ez a szelíd tekintet. Jézus legjobban tudta, hogy mit kell tenni Péterrel Jézus nem hajt, hanem vonz. Nem korbácsol, hanem hív. Nem rabszolgákat akar, hanem barátokat. Nem gyors munkát, hanem jó munkát végez a lelkeken. Megsajnálta Pétert, — azzal a fájdalommal és szeretettel, a mellyel egy édes anya fordul tévelygő fiához, a ki őt megbántotta. Az Úr tekinte Péterre. Oh ! Hogy ha csak Péter tekintene Péterre ! . .. De az Úr is ! Pedig épen most kötöz ék meg, most verték arczul. De ő nem magára, hanem Péterre gondol szerető gondoskodással. Gondol arra a rettenetes keserűségre, a mely most elönti Péter lelkét. I .ménysugárt küld hát felé ezzel a megbocsátó tekintettel. Mert Péter finom lelke mélyen érzi, hogy mit tett. Erzi, hogy a mikor az ember vétkezik, nem száraz parancsok, nem abstrakcziók ellen vét, hanem